Nyár. Késő este. Egy rossz környék, valahol Angliában egy ház.
Annak konyhájában pedig egy fiatal úgy 16-17 éves lány ült két barátjával az oldalán.

Ez a lány volt Hermione Granger. Jobb oldalán a vörös nyakigláb Ronnal
aki éppen most is nagyon falt valamit. Pedig a vacsora nem is olyan rég ért véget.
Bal oldalán maga a híres Harry Potter. Ki maga 16 évével most is sokkal komolyabban nézett ki mint a nála idősebb fiatal fiúk.

- Ti nem izgultok?- törte meg a csendet Hermione.
- Már miért kéne?- kérdezte Ron aki akkor nyelte le a szájában lévő falatot.
- Hát amiatt, hogy két új Rendtag jön.
- Igen és? Máskor is jöttek már.
- Igen tudom. De ők nagyon fiatalok, külföldiek. És velünk fognak járni az iskolába és még a nevüket sem tudjuk.
-Hermione! Ne legyél már ilyen. Tegnap nem izgultál ennyire a saját beavatásodon.- szólt rá Harry, aki idáig egy gyertya lángját figyelte.
- Igen. Harrynek igaza van. Ami pedig a korukat illeti ugyan olyan idősek, mint mi. Úgyhogy ne aggódj annyit.
- Igen tudom. De mégis olyan furcsán érzem maga. Mintha velem lenne ez az egész kapcsolatos. Mintha...- de befejezni nem tudta, mert ekkor
az ajtó kinyílt és körülbelül 60 felnőtt lépett be a konyha ajtaján.
És mind mikor észrevették a hármast megmosolyogták őket.
Majd helyet foglaltak az asztalánál. Már alig fértek el benne, pedig nem egy tértágító bűbájt alkalmaztak már a konyhán.

Hát igen az elmúlt két évben nagyon sok taggal bővült a Rend. És most is csak az itt élők és a fontosabb tagok jelentek meg. Ha mind itt lettek volna el sem fértek volna a konyhában.
- Hol lehet az igazgató?- súgta oda Harry Hermionénak.
- Nem tudom. Lehet..- válaszolta, de megint nem tudta befejezni, mert
az ajtó újra kinyílt és belépett rajta az ősz varázsló. Az asztalhoz sétált, közben pedig tekintetét le nem vette volna Hermionéről. És ez még inkább felkeltett Hermione kíváncsiságát.
- Jó estét mindenkinek!- üdvözölte a társaságot mikor megállt az asztalfőnél.
- Nos gondolom mind kíváncsiak miért hívtam újra össze a Rend
vezetőségét, mikor tegnap váltunk el.
- Így van.- szólalt meg Rémszem, aki Dumbledorral szemben ült.- Nem szoktál ilyen hírtelen döntéseket hozni. Azt mondják, két új tagot szándékozol felvenni.
- Igen magam is hallottam már ezt a pletykát. És itt az ideje, hogy közöljem… a hír igaz.- fejezte kis időhúzás után, mire az asztalnál szinte mindenki elkezdett beszélgetni a szomszédjával.
- Mégis hogy lehet ez?!- pattant fel Piton.
- Hogy érted ezt Perselus?
- Úgy értem, hogy idáig mindig mikor új tagokat vettünk fel kikérte a véleményünket. Most pedig idehoz két tinit. Köztük az egyik egy olyan iskolából jött, amiről mind tudjuk, hogy onnan kerül ki a legtöbb halálfaló.
- Ne aggódj Perselus. E két lányban éppen annyira megbízom mint Miss
Grangerben.- mondta Dumbledore és rákacsintott Hermionéra. És
amiatt az igen kényelmetlenül érezte magát.
- De nem húzom tovább az időt. Ideje, hogy bemutassam Rendünk két új tagját. Kérlek, fáradjatok be.- mondta az igazgató és tekintetét az ajtó felé, fordította.
És így tett mindenki más is.

Mikor az kinyílt két alak lépett be rajta.
Arcukat nem láthatták, mert útköpeny takarta. Tartásuk magabiztosságról árulkodott. Oda sétáltak Dumbledore mellé. Majd megálltak fejüket felszegték és lehajtották a csuklyákat.
Ekkor érte a társaságot az igazi döbbenet. Két lány állt előttük, csoda szépek voltak és fiatalok. De nem is ez volt a baj, hanem ugyan úgy néztek ki, mint Hermione.
Azzal a különbséggel, hogy az egyiknek fekete göndör haja volt a másiknak pedig fekete szeme és szintén fekete haj, csak egyenes.
- Két, két Hermione.- nyögte Ron aki elsőként tért magához a döbbenetből. És azt sem vette észre, hogy a lány felpattan ültéből.
-Mégis mit kerestek itt!!!- rivallt rá a két idegenre. Így mindenki őt kezdte el figyelni, de ez most egyáltalán nem érdekelte. Két barátja is furcsán nézett rá, hisz Hermione nem is említette, hogy van két hasonmása.
- Azért amiért te is.
- Segíteni a Rendnek.- felelték, és közben bájosan mosolyogtak.
- Nektek nem kéne itt lennetek! Itt nem vagytok biztonságba!
Bulgáriában és Francia országban kellene lennetek!
- És mégis, hogy képzelted ezt!- emelte fel az egyik a hangját.
- Úgy gondoltad, hogy majd mi elleszünk ott és élünk, mint hal a vízben,
míg a nővérünk itt az életével játszik!- kiáltotta a másik is. És észre sem vették, hogy újra megdöbbentették a jelenlévőket. De ők ezzel nem foglalkoztak.
- Igen úgy! Amíg külföldön voltatok biztonságba tudtalak titeket. Most hogy itt vagytok már értetek is aggódnom, kell! Hát nem értitek, félek, hogy bajotok esik.- mondta Hermione, de hangja elcsuklott és visszaroskadt a székbe. Két testvére összenéztek, majd minden szó nélkül elindultak Hermione felé. Majd letérdeltek egyik a jobb oldalán másik pedig a balon.
- Hermione figyelj ránk.- kezdte az egyik.
- Nem azért jöttünk, hogy téged vagy magunkat veszélybe sodorjuk.- mondta a másik, és maga felé fordította Hermione arcát.
- Már nem vagyunk kislányok. Ugyan úgy felnőttünk mind te. Már tudunk vigyázni magunkra. Érted?- kérdezte és Hermione bólintott jelezve, hogy elfogadta és megérti őket.
- És persze, ahogy anyánk is mindig mondta hárman verhetetlenek, vagyunk.- mosolygott a másik és ezzel Hermione arcára is mosolyt csalt.
- Emlékszel mit szokott mondani anyánk?
- Igen. Ahol a három iker megjelen ott épen semmit meg nem lelsz.- mondta Hermione és megölelte húgát.

Majd elengedte őket. Újra felállt akár csak húgai.
- Tisztelt egybegyűltek. Had mutassam be két ikerhúgomat Lucyt-
mutatott balra az egyenes hajú testvérre- és Miát- mutatott jobbra,
majd Hermione megerősítésért az igazgatóra tekintett, aki bólintott
jelezve, hogy az engedélyt megadja.- a Főnix Rendjének két új tagját!-
mondta büszkén és bátran, bár a szemében fel lehetett fedezni még
egy kis aggódást.


Két órával később Hermione szobájában.

- Mond Hermione mikor akartad elmondani nekünk, hogy van két testvéred?!- dühöngött Ron.
- Ron kérlek nyugodj meg.- nyugtatta Harry aki Hermione ágyán ült.
- Nem nyugszom meg!
- Ron figyelj rám én a magam részéről már rég, elmondtam volna, de a
nagyapám és Dumbledore megtiltotta, hogy bárkinek is elmondjam, mert
azzal veszélybe sodortam volna a húgaimat és magamat.
- Mégis milyen veszélybe. És a nagyapád, mégis miért tiltotta volna meg.
Hisz csak egy mugli! Semmit nem tud a világunkról.- dühöngött tovább.
- Sajnos nincs igazad.- jegyezte meg csöndesen Lucy
- Hogy mi?!- kapta oda a fejét Harry és az összes Weasley, mert mind itt
maradtak, hogy meghallgassák Hermione történetét.
- Hú. - fújta ki a levegőt Hermione.- Itt az ideje, hogy mindent elmondjak.
- Tudjátok én, vagyis mi hárman nem vagyunk emberek, vagyis csak részben.
- Nem akkor mik vagytok?- kérdezte Bill.
- Tündék.- mondta Mia.- Apánk ember, pontosabban varázsló.
- Anyánk pedig tünde volt.- fejezte be Hermione.
- De ez nem lehetséges a ti szüleitek muglik, apa még ismeri is őket.- ellenkezett Fred.
- Nem. Akiket ti ismertek azok csupán a nevelő szüleink.
- Hát én ez most nem nagyon értem. Akkor miért éltetek muglik közt, ha varázslók az őseitek, sőt tündék és azok azt nagy mágiával rendelkeznek.- mondta Charlie.
- Hát jobb, ha az elején kezdem.- mondta Lucy
- Anyánk akárcsak Hermione tanulmányait a Roxfortban végezte el. És méghozzá azért, mert nagyapánk és Dumbledore mindig is barátok voltak. Sőt a legjobbak.
- Anyánk annyi idős lehetett, mint te szüleid Harry. Sőt anyukád legjobb barátja volt.
- Ezért is ismertelek meg a vonaton Harry, hisz rengeteg képet láttam a szüleidről- szólalt meg Hermione.
- És hát az iskola után anyánk visszatért a tündékhez.- folytatta Mia.
- De persze gyakran volt itt is, hogy ő volt a keresztanyád Harry és persze
azért is mert szerelmes lett az apánkba.
- Aztán terhes lett. Megszült minket, majd mikor a szüleid meghaltak Harry úgy döntött végleg visszatér a népéhez.
- Később mikor 10 évesek lettünk anyánk meghalt. Minket a nagyapa pedig a muglikhoz küldött hisz akkor háború dúlt és nem akarta, hogy bajunk essen. Felvettük a Granger nevet és más- más iskolákba mentünk tanulni.- fejezete be Hermione. A jelenlévők mind csöndben ültek a helyükön és emésztették az éppen hallottakat.
- Jó, de- szólalt meg újra Bill.- miért nem az ember apátokhoz kerültetek?- kérdezte mire Hermione arca elfehéredett és a kezéből szikrák, jöttek elő. Húgai és persze mindenki más is ezt észrevették.
- Tudjátok mikor anyánk, elmondta apánknak, hogy terhes az elhagyta, persze hozzá kell tenni, hogy akkor anyánk már nyolc hónapos terhes volt velünk.
- De ő elhagyta anyánkat és megalázta. Nála pedig megindult a szülés.
Bár túlélte, de a gyógyítok, megmondták neki, hogy csak egy éve van
hátra.
- Ezért is tért vissza a tündékhez ott meg tudták hosszabbítani az életét.
De így is meghalt.
- És Hermione öt hibáztatja?- kérdezte csendben Ginny.
- Hát persze, hogy őt hibáztatom. Ha ő nem hagyta volna le anyámat, nem halt volna meg! Nem kellet volna menekülnünk! Nem kellet, volna elszakadnom a húgaimtól! De ha megtudom, hogy ki az azt is megbánja, hogy a világra jött!
- Mi ti nem is tudjátok, hogy ki volt az?- döbbent le mindenki.
- Nem.- felelte Lucy.- Anyánkat soha nem kérdeztük, hisz tudtuk nem szívesen beszél róla. Nagyapa pedig még Hermionénál is jobban gyűlölte őt. Ő pedig félt attól, hogy esetleg keresnénk így ő sem mondott semmit.
- De annyit tudunk, hogy Roxfort környékén él.- folytatta Mia.
- És miből gondoljátok ezt?
- Onnan, hogy Hermione ment Roxforba. És azért mert ő külsőleg
tökéletes mása anyánknak és nagyapának, így őt nem ismerhette meg
ha meglátja.

- Így van. Tudjátok a tünde vér nagyon erős így általában ha embernek
és tündének gyermeke születik az a tünde szülőre hasonlít.- mondta
Lucy
- Igen és Hermionénak és nekünk is az arcunk olyan mint
nagyanyánknak. Csak Hermione haja olyan, mint anyunak.
- Mi pedig valószínűleg a fekete hajat és szemet apánktól örököltük.
- Bár megjegyzem, anyánk szerint Hermione hasonlít a legjobban rá.
- Miért?- kérdezte Ginny.- És egyáltalán miért kellet elválnotok egymástól?
-Igen erre mi is kíváncsiak vagyunk.- helyeselt Ron és az ikrek. A három lány egymásra nézett majd Hermione bólintott jelezve, hogy elmondhatják.
- Tudjátok, már meséltük, hogy azért kellet elhagynunk a népünket,
mert háború dúlt.- kezdte Lucy
- És azért volt rá szükség mert mi nagy veszélyben voltunk. Szinte az össze beépített embernek az volt a feladata, hogy minket elkapjon.
- De mégis miért?- kérdezte Fred.
- Két okból. Az egyik, hogy a nagyapánk a tündék és majd egész középfölde királya. Így mi, mint az ő idősebb lányának leszármazottjai vagyunk a trónörökösök.
- Na álljunk csak meg egy percre.- pattant fel Charlie és Bill egyszerre.
- Csak azt ne mondjátok, hogy ti vagytok az a három lány, akik az örökösei a tünde királyságnak.
- De azt. Vagyis nem pontosan. Nem hárman vagyunk az örökösök csak Hermione.
- De miért pont Hermione.- szólalt meg Harry.
- Azért mert Hermione a legidősebb.
- És azért is mert Hermione az ki....
- Jó most már ennyi elég!- szakította félbe Hermione Lucyt.- Nem az a lényeg. Csak az számít, hogy most már együtt vagyunk. És a többi még egyáltalán nem biztos. - rivallt rá húgaira, majd barátaihoz fordult.- Kérlek titeket, ne beszéljünk arról, hogy mi fog történni a távoli jövőben.
Egyelőre még a holnap miatt is aggódnunk kell. Rendben?
- Rendben van Hermione.- mondta Bill, majd oda lépett hozzá és megölelte. Hermione pedig szívesen fogadta az ölelést. Észre se vették, hogy valaki féltékeny pillantással jutalmazza a baráti gesztust.
- De mond csak, az apátok lehet, hogy még mindig ott él. ÉS mi lesz, ha felismer?- kérdezte Charlie.
- Nem fog, mert azt a hírt közölte vele nagyapa, hogy egy fia született.
Bár én személy szerint örülnék neki. Ha megtudom, hogy ki az azt is megbánja, hogy a világra jött.- mondta Hermione és szemében olyan gyűlölet izzott, hogy olyat még egyikőjük sem látott.
- Látjátok erről beszéltünk. Hermione nagyon hasonlít apánkra.- mondta Lucy
- Igen. Hirtelen haragú, makacs, soha nem felejt, és ami a leginkább rá emlékeztette anyát az a bájitalok iránti szeretet.- folytatta a legkisebb, majd nevetni kezdek és mindenki csatlakozott hozzá kivéve Hermionét és Ront.
- Ez most pont úgy hangzott mintha Pitonról lenne szó.- mondta és észre se vette, hogy Hermione megtorpan e szavaknál. Majd ránézett két húgára.
- Én hülye. Hisz mindenkinek utána néztem, csak neki nem.- mondta és kirohant a szobából. Húgai és a többiek pedig utána.

Írj kritikát