Beyoncé

Van egy ifjú, csábos hölgyemény, aki nélkül ma már nincs Top 10, nincs kívánságműsor, nincs Grammy díjkiosztó. Egzotikus külsejével, táncával, hangjával, fülbemászó számaival "elárasztotta" a világot, és ma már mindenkinek illik tudnia, kit is takar ez a név: Beyoncé.

Beyoncé, becsületes nevén Beyoncé Knowles még csak 23 éves, és lába előtt hever a világ, amennyiben a könnyűzene-kedvelők nem túl szűk csoportját világnak nevezhetjük. A napokban ugyanis újabb elismerésben volt része a művésznőnek: a Grammy díjkiosztón csak úgy záporoztak a fejére a "nyeremények".

Beyoncé azok közé a sztárok közé tartozik, aki először csapatban lépett a nagyközönség elé, s csak utána próbálkozott meg a szólókarrierrel. Az ő csapata - ki ne tudná? - a nagysikerű Destiny's Child volt, 1997-ben futottak fel, egy csomó sikeres számuk volt, platinalemezestül, grammy-díjastul, mégis feloszlottak. A rossz nyelvek szerint mindez a menedzserüknek volt "köszönhető", aki nem más volt, mint Beyoncé édesapja. Állítólag elkergette a másik két lányt, hogy egyedül a lányának csináljon karriert. Igaz-e, vagy csak pletyka, ki tudja, Beyoncé persze mindig is tagadta ezt. Azzal védekezett, hogy a szüleinek világéletükben elég jól ment a sora (anyjának fodrászszalonja volt, apja jól menő gyógyszerkereskedő), és semmi szükségük nem volt rá, hogy belőle akarjanak üzletet csinálni. Hát, higgyünk neki.
Már csak azért is, mert Beyoncé tisztességes, keresztény leányzó, ahogy vallja magáról - még ha ez utóbbit nehezen is tudjuk összeegyeztetni szexi imidzsével. De hát, a könnyűzenei iparban már csak ilyen az élet: ha híres akarsz lenni, tedd félre a szemérmességedet! Lassan egészen hozzászokunk.

No, de ne moralizáljunk, térjünk vissza Beyoncéra. 1981 szeptember 4-én született. Már egészen kiskorában énekesnői karrierről ábrándozott, és lám. 1990-ben alakult meg az eleinte sikertelen, később világhíres (csak 1997-ben robbant be a köztudatba) lány-együttese, a Destiny's Child, az együttes világhírűvé tette - vagy ő tette azzá az együttest. 2001-ben elnyerte a legjobb popzenei szerző díjat. A csapat feloszlása után szólóalbummal jelentkezett 2003-ban, a Dangerously In Love-val, ami rögtön meghozta neki a sikert. Hónapokon át folyt-folyik tévéből, rádióból a Crazy in love és a Baby boy, az album két legsikeresebb száma, s a párducalkatú Beyoncé nap mint nap ellejti előttünk vérpezsdítő táncát, ha valamelyik zenecsatornára kapcsolunk. Beyoncé a slágerlistákon olyan hírességeket utasított a háta mögé, mint Christina Aguilera, Madonna és Britney Spears - a rythm and blues-kedvelők és rajongói nagy-nagy örömére.

De lássunk néhány személyes információt Beyoncéról, hogy igazi "bennfenteseknek" érezhessük magunkat! Ha ugyanis valódi Beyoncé-rajongó vagy, tudnod kell, hogy kiskorában duci volt, nagy, elálló fülekkel - nem vicc: csak már lefogyott és megoperáltatta a füleit. Az alakjával még mindig elégedetlen: izmosabb lábakat és hasat szeretne (minek, mikor így pont jó?!), kedvenc virága a fehér rózsa, a parfümre allergiás, ezért inkább illatos olajakat használ, kedvenc étele egy tradicionális afrikai étel, amit "soul food"-nak neveznek, nagyon bírja a teherkocsikat, de inkább egy nőiesebb sportautót vezet, kedvenc előadója pedig Stevie Wonder.
Legyen az intimitásokból ennyi elég!!!

Beyoncé 2

A sokak által a tavalyi év slágerének tartott Crazy In Love és a Sean Paullal közös Baby Boy még le sem futott, és már itt is az új Beyoncé-szám, a Me, Myself and I. Talán még a gyönyörű (külsejű és hangú) énekesnő rajongói sem haragszanak meg, ha azt mondom: ez azért haloványabb elődeinél. Klipje ugyan profi, de a hátrafelé lejátszott képsorok felhasználása nem nevezhető éppen eredeti ötletnek.

Beyoncé Giselle Knowles 1981-ben született, hétéves kora óta énekel, és tizenkilenc éves volt, mikor 1990-ben a Destiny's Child első albuma megjelent. Az együttest nevezték már az R&B egyik legjobb együttesének (pedig Amerikában becsléseim szerint tízezer felett van az R&B-dívák száma), és valószínűleg már évek óta külön embert kell azért tartaniuk, hogy az általuk begyűjtött díjakat számon tartsa. Az elképesztően sikeres trió 2001-ben úgy döntött, hogy egy kicsikét megpihen, tagjai szólókarrierbe kezdtek - a legutóbbi hír szerint azonban nem oszlanak fel, és talán már ebben az évben nekilátnak egy új lemeznek.
A tavalyi év a popzenében talán túlzás nélkül nevezhető Beyoncé évének. Dangerously In Love című szólólemeze a vártnál is nagyobbat szólt. Ez leginkább a Crazy In Love című megaslágernek köszönhető, amiben barátja, Jay-Z is besegít. A számot a legtöbb valamire való zenei újság felsorolta az év legjobb számai között, általában az első helyen. (Kivétel a Kazincbarcikai Új Hírmondó, ahol csak a tizedik lett.) De a tavalyi év másik nagy nyertesével, Sean Paullal előadott Baby Boy is majdnem ekkora durranás.

Még az óvodások is tudják, hogy két ilyen táncparkett-bomba után egy lassú dallal kell előjönni, és valóban: a Me, Myself and I egy szomorú ballada (egoista refrénjének is ez az értelme: a bús énekesnő csak magára számíthat). Annak azonban sajnos nem a legsikerültebb. A zenei kíséret meglehetősen jellegtelen, a dob és a basszus semmi meglepőt nem produkál, legfeljebb a nyolcvanas éveket idéző szinti-prüntyögés lehet furcsa, de most Amerikában úgyis nagy divatja lett annak az évtizednek. Az énekszólam is elég fakó; Beyoncé persze jó, de azért arra nem ad alkalmat a dallam, hogy megmutassa: az egyik legjobb. Az a gyanúm, hogy erre a számra nem fogunk sokáig emlékezni, ellentétben a korábbi két slágerrel. (A Pitchforkmedai újságírója cikkében azt tippeli, hogy ez szándékosan van így: még egy túl emlékezetes sláger túlzott elvárásokkal szembesítette volna a szólókarrierjét még csak most kezdő énekesnőt. Hát, nem tudom.)

A klip is hasonló problémákkal küzd. Az ugyan kiderül belőle, hogy Beyoncé tényleg gyönyörű, de hát ez akkor is látszana, ha állig toprongyba öltözve álldogálna a sarokban. Ennél több viszont nincs benne. Illetve van, csak hát mi: egyrészt furcsán gesztikulálva, néha több példányban is köröz egy szobában, másrészt a "történetet" végig megfordított felvételeken láthatjuk. Ez jó trükk lenne, ha nem lőtték volna el nagyjából milliónyian; talán még a Kazincbarcikai Rock Zenekar is készített ilyen videót. Persze bekerült az összes poén: Beyoncé hátrafelé gyalogol, levágja a haját (a fürtök felugranak eredeti helyükre), szivarozik (a füst bekanyarog a szájába), lerúgja a cipőjét. Talán még a legjobb az, ahogy a második részben igen kihívó ruhájával játszik: a vállára vetett szőrme visszafelé lejátszva mókásan hullámzik a léptei nyomán. Az is persze egy trükk, hogy a nagy kiborulás oka csak a klip legvégén derül ki: pasijával csúnyán verekszik, miután (vagy mielőtt) szembesítette őt egy piros melltartóval, ami gyaníthatóan nem az övé. A fickó egyébként rendkívül ellenszenves, meg hát teljesen agyahagyott is: ki az, akinek Beyoncé mellett még egy másik nő is kell?

Szóval a végén van az eleje, ami miatt az egész történik - de hát ez csak az első megtekintésnél poén, később ugye tudjuk; valamint az egész történet reménytelenül lapos. Még az sem segít rajta, hogy az énekesnő bánatában megmártózik a kádban...
Kár, hogy miközben minden (profi technika, profi zenészgárda, több mint profi énekesnő) megvan ahhoz, hogy újabb emlékezetes szám szülessen¸ mégiscsak egy középszerű klip jön ki az egészből. Nem baj: majd legközelebb.