1968-ban alakult angol zenekar. Eredeti felállás: John Bonham dob;                             John Paul Jones billentyűsök;                             Jimmy Page gitár;                             Robert Plant ének Menedzser Peter Grant

   A Led Zeppelin a  hard rock egyik teremtője, atyja. A gitárzseni Jimmy Page (szül. 1945. jan. 9) miután előző együttese, a YARDBIRDS megszűnt New Yardbirds néven hozott létre egy új formációt. Basszusgitárosnak egy régi zenészismerősét, John Baldwint (szül. 1946. jan. 3) szerződtette. A dobos John Bonham volt, aki Bonzóként vonult be a rockzene történetébe. Énekesnek a Band Of Joy vokalistáját, Robert Plantet szerződtette, aki később a hard rock egyik "Nagy Hangja" lett. A csapat menedzsere olyan híresség volt mint Peter Grant. A nevüket egy koncertet követő alkoholgőzös bulin kapták a WHO dobosától, Keith Moontól. A Led Zeppelin rögtön átrepült az Újvilágba, mint a VANILLA FUDGE kísérőzenekara, és fergeteges sikerű bulisorozatba kezdett. Már első lemezük megjelenésével kivívták maguknak a sztárokat megillető helyet. A Zeppelin I. volt a világ második platinalemeze. Ez a korong a blues alapokból kiinduló kemény zenét tartalmaz, amelyen azért érződik az útkeresés is. Az irányadó a Good Times, Bad Times című szám lett, míg a koncertek érdekessége a Dazed And Confused volt, amiben egy részt Page csellóvonóval adott elő - gitárján. Az érzelmes dalokban sem volt hiány. A Baby I'm Gonna Leave You az a szám, amelyben Plant leginkább kibontakoztatta hangjának sokszínűségét. A Zeppelin a hard rock történetébe a II-es sorozatszámot viselő lemezzel vonult be. Ez örökzöld számokat tartalmazott, mint a Whole Lotta Love, Heartbreaker, Moby Dick. A harmadik lemeztől a zenekar kezdett ez eredeti kőkemény rocktól eltávolodni, bár maradtak Page kimunkált, csodálatos riffözönjei, Plant tiszta hangja és gyakori felkiáltásai. 1971-ben megjelent a Led Zeppelin negyedik albuma, amelynek  borítóján nem volt se név, se cím. A belső borítón is csak négy szimbólum - egy remete rajza és a Zeppelin himnusz, a Stairway To Heaven szövege szerepelt. A régi stílusú dalok mellett új, kísérleti darabok is találhatók, mint például a When The Levee Bracks, vagy a Battle Of Evermore, amelyen Plant Sandy Dennyvel a Fairport Convention kiválóságával énekel duettet. A történelmi jelentőségű lemez megjelenése után két év következett sikeres és hosszú turnékkal, stúdiómunkával. Végül megjelent az első önálló címmel rendelkező album, a Houses Of The Holy. Nyolc szám - nyolc stílusváltozat. Ezzel a koronggal a Zeppelin bebizonyította, hogy hatalmas zenei területet képes átfogni és stílusuk ekkor már nem is olyan könnyen behatárolható. A lemezborító ismét remekmű. Mint a legtöbb Zeppelin albumot ezt is Hypgnosis tervezte, aki méltán a legjobb borítóterv készítők egyike. Az együttes 1975-ben elkészítette első dupla lemezét, amely szintén nagy siker lett. Következő lemezüktől kezdve azonban a kritika elpártolt tőlük, pedig az 1976-ban megjelent dupla koncertalbum a "nagy napokban" készült. Családi tragédiák és balesetek nehezítették az együttes munkáját, így következő lemezük csak 1979-ben jelent meg. A korongon fellelhető összetett zene csak a rajongóknak kellett; In Through The Outdoor (Befelé a kijáraton). Turné közben az együttes nagyivó dobosa alkoholmérgezés következtében 1980 szeptemberében elhunyt. Ezzel a Led Zeppelin "földi" pályafutása véget ért - a tagok nem akarták Bonzo nélkül folytatni.
1988-ban együtt volt ismét a négy nagy név: Page, Plant, Jones és Bonham. Ez utóbbi természetesen nem a feltámadt Bonzo volt, hanem fia, Jason Bonham, aki apja zenei nyomdokait követte. Sokan látták ekkor a Led Zeppelin újraéledését, de ez csak többé-kevésbé  valósult meg.