Papagájoknál!

Miért kell mindenképpen gátolni a madarat a repülésben?
Azért, mert lehet ugyan, hogy a madarunk nem akar elrepülni tőlünk (Ezt személyes tapasztalatból is mondhatom: az én madaram soha nem próbál meg elrepülni). Azonban a madarak ösztönös menekülési viselkedése a repülés. Egy ijesztő esemény könnyen repülésre bírhatja a madarat, aki ha képes rá, akkor szárnyra is kap. Szintén ösztönös viselkedés ilyenkor, hogy minél magasabbra akar a madár repülni. Ekkor egy teljesen idegen helyen találja magát, mely szintén ok a pánikra. Az ijedség következő hatása, hogy elkezd egy irányban folyamatosan repülni. Sok szerető gazdi veszítette el így kedves madarát. A madár általában nem repül messzire (A fogságban tartott madarak szárnyizmai nem túl fejlettek, a hosszabb távokat nehezen bírják) - vissza is jönne, de nem tudja hogy merre kell elindulni. Az ilyen esetek kiküszöbölésére (a madár érdekében is) érdemes tehát kurtítani a szárnyat.

Miért baj az, ha nem sikerül befogni a madarat?
Elsőre talán furcsa kérdésnek tűnik, de mégis beszélni kell róla, mert sokan intézik el a kirepülést azzal, hogy úgyis talál magának az a madár elegendő élelmet, ráadásul mostmár szabad! Túl azon, hogy a madár gazdájának ez milyen trauma, a madár számára sokkal nagyobb. A fogságban született madár gyakorlatilag nem képes magáról gondoskodni. Nem ismeri fel a tápláléknövényt, nem szokott hozzá a táplálék kereséséhez, nincs hozzászokva az időjárás viszontagságaihoz, ezért nem is képes elbújni még egy futó zápor elől sem, és végül nem fejlődött ki a menekülési ösztöne a ragadozókkal szemben. A kiszabadult madár tehát, ha nem fogjuk be ismét, akkor vagy ragadozók martaléka lesz, vagy betegségben pusztul el, vagy éhenhal. Amin tehát az egyik oldalon csak néhány nap szomorúsága múlik, addig a másik oldalon egy egész élet a tét.

Miért mindig csak az egyik szárnyhoz nyúlunk?
Azért mert így mindig aszimmetrikus szárnyformát hozunk létre. A két szárny eltérően fogja a levegőt, ami a madárban annyira bizonytalan érzést kelt, hogy nem akar repülni, sőt minél előbb le akar szállni. Ha mind a két szárnyon egyforma kurtítást végzünk, akkor a madár továbbra is képes lesz repülni, csak lassabban és nagyobb erőkifejtéssel. Egyébként a szimmetrikus kurtítást szokták javasolni pl. a beszoktatás alatt lakásban tartott madaraknál. Ettől ugyanis lassabban repül a madarunk, kisebb az esélye, hogy nekirepül valaminek. A tollváltásnál a levágott tollak természetesen szintén lecserélődnek, de addigra már kiismerte magát a lakásban. A szimmetrikus tollvágást ugyan úgy kell csinálni, mint az itt ismertetettet, csak ott mind a két szárnyon alkalmazni kell.

forrás: www.parrotland.hu