Boszorkányok és sorsuk a középkorban

Most fussunk vissza a sötét középkorba, mikor igen nagy divat volt a boszorkányégetés. És hogy hogyan dőlt el, hogy ki tagja, és ki nem a vasorrúak akkoriban népesnek tartott családjának? A döntés szó szerint "eldőlt", mivel a meggyanúsított nőnek egy hatalmas mérlegre kellett állnia, ami segített beazonosítani, hogy boszorkány-e, vagy sem. Ha a gyanúsított nehezebb volt, mint a mérleg másik serpenyőjébe helyezett súlyok - melyek helyett néha a Bibliát használták ellensúlyozó elemnek -, akkor az asszony boszorkányság vétkében bűnösnek találtatott. A vádlottat csak az menthette fel, ha tökéletes egyensúly állt be a két tálca közt. Ilyen csak nagyon ritkán történt - ha egyáltalán történt. Szóval nem sok esély volt a túlélésre.

A többi módszer is lehetetlen dolgokat kívánt: volt amikor megégették egy lány kezét, ha nem boszorkány ugyebár akkor a keze ép marad, hisz lelkiismerete tiszta.

Egyes esetekben faggaták is a banyákat: vízbe mártogatták, hogy árulja el a titkát vagy a társai nevét. Ha nem beszélt, nem élte meg a következő napnyugtát.

Ez egy kicsit morbid formája a boszorkányság megszüntetésének, hisz ez volt a cél, de sokra nem mentek vele, meg kell adni. Effektív találomra válogattak, aztán ha eltalálták jó, he nem... no az úgyse fog soha kiderülni.