Az Ördögűző című filmet körömrágva nézzük végig. Még akkor is, ha nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy egy nap habzó szájjal arámi szövegeket mormoljunk férfihangon. Pedig a film nem csak a fantázia szüleménye!

Mielőtt egy kézlegyintéssel elintéznéd az ördögűzést mint a horrorfilmek egy népszerű kitalációját, érdemes megnézni, hogy mik a tények a témával kapcsolatban. Merthogy meglepőbbek, mint gondolnád! A katolikus egyház ugyanis régóta hivatalosan is elismeri a megszállottságot s az ettől való megszabadítás lehetőségét, azaz az ördögűzést. Úgy tartják, Krisztustól kapták a hatalmat ehhez a tevékenységhez. II. János Pál pápa ez év elején még azt mondta, hogy nem múlt időben kell a megszállottságról beszélni.


Az ördög ma is jelen van

Az Ördögűzők Nemzetközi Szervezete csakis exorcizmussal foglalkozik. Főként olyan esetek érkeznek ide, amelyekről általában kiderül, hogy pszichológiai problémák állnak a hátterükben. Felméréseik szerint csak minden ötezredik bejelentés minősül megszállottságnak. Ettől függetlenül a szervezet vezetője, a Rómában élő 79 éves Gabriele Amort atya erre a területre specializálódott tizennégy éve. Ezalatt már több mint negyvenezer ördögűzést hajtott végre. Vagyis Amort atya szinte összes napját a gonosz elleni harc teszi ki. Szerinte a fő probléma az, hogy ha meghalljuk az ördögűzés szót, a középkori boszorkányperek s a mai önavatott vajákosok jutnak az eszünkbe. Miközben szinte semmit sem tudunk arról, hogy mik az ismérvei a megszállottságnak, vagy hogy mit is csinál egy ördögűző pap. „Amikor az egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó."– írja a Katekizmus. Ennek a legegyszerűbb formája a keresztelés, de vannak nagy ördögűzések is. Ezt azután alkalmazza a kinevezett pap, hogy a gonosz szellemek jelenlétéről megbizonyosodott. El kell döntenie, hogy a furcsa tüneteket produkáló ember nem csak beteg-e: akár fizikailag, akár mentálisan.


A Gonosz uralma alatt

A tünetek, bár rémisztőek lehetnek, azért mégis mutatnak hasonlóságot, így a megszállottság többnyire nagy biztonsággal megállapítható. A jelek lehetnek hallucinációk, furcsa képzelgések és feltűnően deviáns viselkedés is. Eközben a megszállott ember nem ura önmagának, olyasmiket tesz és mond, amit azelőtt soha. Sőt, olyan dolgokat is csinálhat, amit nem tanulhatott meg csak néhány nap alatt heccből, például holt nyelven ír vagy beszél, vagy óriási testi erőről tesz tanúbizonyságot. Az ő ura ilyenkor tehát az ördög, aki rajta keresztül nyilatkozik meg.


Harcos kereszt és szenteltvíz

Az avatott pap, aki Isten szolgája, az Úr segítségével veszi fel a harcot a gonosz ellen. Ennek az elméleti háttere, hogy a katolikus egyház szerint az ördög is Isten teremtménye. Abból kiindulva, hogy a teremtő mindig erősebb, mint az, amit teremtett, teljesen logikusan következik, hogy a pap Isten segítségével képes kiűzni az ördögöt abból az emberből, akit a Sátán megpróbált bekebelezni. Az ördögűzés azért nem mindennapi rutinmunka még az ördögűző papok körében sem. Komoly szellemi és fizikai igénybevételt jelent. Emlékezz csak az Ördögűzőre! Természetesen vannak olyan segédeszközök, amelyek megkönnyítik a szertartást. Ide tartozik mindaz, amitől a sátán nagyon irtózik: például az egyházi értékek hirdetése egy szónoklat keretében, az egyház jelképei és a megszentelt tárgyak – különös tekintettel a szenteltvízre és a keresztre. A kézrátétel is bevett szokás az ördögűző szertartás alatt. A legjobb, ha az egész ceremónia a templomban, de legalábbis zárt helyen történik, ahol a falakon Jézus Krisztus és Szűz Mária képei láthatók. Fontos, hogy ebben a helyzetben a kereszténység jelképének, a keresztnek felfokozott értéke van, hiszen olyan ember használja tudatosan, akinek a hite erős, mint egy szikla.

Az ördögűzés szertartását a Vatikánban szabályozzák. A régi hagyományok nemrég újultak meg. Erről ad leírást a latin nyelvű Mindenféle ördögűzésekről és könyörgésekről című, kilencvenoldalas kézikönyv. Ebben javasolják először a pszichiáterekkel való együttműködést a diagnózis felállítására, és ebben tisztázzák újra, hogy a Gonosz jelen van a mai világban, és aktívan tevékenykedik is. Kiköti a könyv azt is, hogy a megszállottság felismerése után a papnak felsőbb engedélyt kell kikérnie a szertartás végrehajtására. A kézikönyvben megtalálható az ördögűzés során elmondandó teljes szöveg latinul, de az írást már fordítják a világ többi nyelvére is. A leggyakrabban használt mondat itt a „Távozz, Sátán!" A család is segíthet Persze joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a megszállott ember nem katolikus. Nos, ez esetben is az érsek engedélyét kell kikérnie a papnak, ő rábólinthat az ördögűzésre még ilyenkor is. Bár lehet, hogy ilyen körülmények között a „beteg" családjában fel sem merül, hogy az egyháztól kéne segítséget kérni, csak mert a rokonuk mostanában igen furcsán és szokatlanul viselkedik… A család és a barátok egyébként segíthetnek az ördögűzésnél, amennyiben így ítéli meg a pap. Ugyanis a szeretetük és az imájuk ugyanúgy növeli a sikeres szertartás kimenetelének esélyét, mint bármi más, amit közben alkalmaznak.


Teljes titoktartás

Akár sikeres az exorcizmus, akár nem, a vatikáni szabályzat megtiltja, hogy hírt adjon róla a média. Az újságíróknak, tévéseknek és fotósoknak is távol kell maradniuk az ördögűzéstől. Az azt végrehajtó paptól pedig elvárják a teljes diszkréciót. A titoktartás nem azért van, hogy nagy misztikusságba burkolózzon a pap, vagy mágikus rituálénak tüntesse fel. Egyszerűen arról van szó, hogy az illetékesek nem akarják, hogy szórakoztató délutáni programként kezelje bárki is ezt a nagyon komoly témát. Így pontos adataink nincsenek, és a média viszonylagos kizárása miatt egyáltalán nem is lehetnek arról, hogy hány ördögűzést hajtanak végre napjainkban. Arra nézvést, hogy ezekből mennyi sikeres és sikertelen, természetesen szintén nem állnak rendelkezésünkre statisztikák. Abban azonban legalább teljesen biztosak lehetünk, hogy a Vatikánban is elismerik az ördögűzést. Így aztán ha alapos a gyanúnk, hogy valakit a környezetünkben megszállt az ördög, akkor tudjuk, hogy hová fordulhatunk segítségért.