Magyarországon a CIC központja

A CIC, a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács az évezredes vadászati hagyományokkal rendelkező, Európa közepén fekvő Magyarországot a Kelet kapujának tekinti.
Büszkék vagyunk, hogy magyar barátaink és pártfogóink nagyvonalúságának köszönhetően éppen ebben az országban, Magyarországon építhettük fel azt az idegközpontot, ahol az emberiség fontos kulturális örökségét képező vadászat megőrzését célzó tevékenységünket immár 80 tagállamunkra kiterjedően végezzük.
Részletes kifejtésre kerül az a történelmi fontosságú hatás, amelyet Magyarország a szabadon élő állatvilág, tehát a vadászat és halászat területén és ennek tartós hasznosításán (ahogyan ezt ma korszerűen mondják) kifejt. Hivatkozunk a Környezetvédelmi és Környezeti Erőforrások Megőrzésének Nemzetközi Uniójára (IUCN) és annak legutóbbi határozatára, amely a természet és a fajok védelmének területén a hasznosítás gondolatát lényeges elemnek tekinti, és amely kezdeményezésben a CIC jelentős szerepet játszott.
Amikor magyar barátainkkal együtt a budakeszi CIC irodánk előtti parkban ünnepélyesen lelepleztük Károlyi gróf mellszobrát, bezárult a kör Magyarország és a CIC között - hiszen Károlyi gróf 70 évvel ezelőtt a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács egyik alapítója volt, és Magyarország, itteni "igazgatási főhadiszállásunknak" köszönhetően, ismét középpontjában áll a vadászattal kapcsolatos, egész világra kiterjedő fáradozásainknak.
Talán megkérdezik, hogy tulajdonképpen mi vagy ki az a CIC. Meghívhatom Önöket egy kérdezz-felelek játékra? Önök kérdeznek, és felelek:

Kérdés: A CIC egy vadászati világszövetség?
Felelet: Nem, először is mert a CIC mint tanácsadó grémium minden olyan csoportosulás: kormányok, szervezetek, nemzeti és nemzetközi szövetségek számára tevékenykedik, amely szabadon élő állatvilág megőrzésével foglalkozik. Továbbá a CIC tagjai igen sokfélék: kiemelkedő személyiségek, állampolgárok, szövetségek és tudósok.

Kérdés: Akkor mi a CIC?
Felelet: Elismert, az egész világon (mint mondottuk, ma 80 országban) tevékeny szervezet, amely teljesen politikamentesen, függetlenül és tisztán tudományos alapon, szakszerűen képviseli a vadászat ügyét, tehát a természetvédelmet, a vadon élő megújuló források felelősségtudattól áthatott tartós hasznosítása révén, az alapjában véve kritikus nyilvánossággal és intézményekkel szemben.

Kérdés: Nos, miért van szükségünk egy ilyen egyesületre, hiszen érdekeink képviselete a helyi vadászegyesületekben, a legjobb kezekben van?
Felelet: Egyetlen ország sincs már magában, valamennyiünknek tekintettel kell lennünk a globalizációra. És a természet és a fajok védelmének - nem egyszer harcos - ellenfelei már régen régiókat átfogó módon, igen, globálisan, tevékenykednek.

Ha tehát az ellenzők - származzanak bárhonnan - nemzetközi szinten fognak össze, hogy a közvélemény előtt szakszerűtlen, indulati érvekkel torpedózzák meg a felelősségteljes forrás-hasznosítás gondolatát - akkor nekünk vadászoknak is helytálló, tudományosan megalapozott érvekkel kell előállnunk, átlépve minden határt: globálisan. Itt a helyi Magyarországon, Törökországban vagy Argentínában - egyedül nem elegendő, itt egy európai szövetkezés is kevés, itt valóban az egész világra kiterjedően kell felvilágosító munkát végeznünk. Ezért dolgozik együtt a CIC mint az egész világon tevékeny tanácsadó grémium a Megőrzési Világunióval (IUCN), az Afrikai és Eurázsiai Vízimadár Egyezménnyel (AEWA), a Washingtoni Egyezménnyel (CITES) az 1992-es RIÓI Konferencia szellemében. Eközben együttműködünk a FACE-vel (európai vadászszövetségeket tömörítő szervezet), az SCI-vel (Nemzetközi Szafari Klub) és minden a közjóért munkálkodó fegyvertársunkkal.
Ezért dolgozik a CIC. Elnökként azt mondom: ha Károlyi gróf és barátai nem gondoltak volna előre már 70 évvel ezelőtt, akkor nekünk, maiaknak, sürgősen fel kellene találnunk a CIC-t!
Fejezzük be ezzel a kérdések és feleletek során, és hadd mondjak néhány szót a CIC programjáról és arról, miként végezzük a munkánkat. A CIC gerincét a bizottságok és munkacsoportok képezik, amelyek tudományos alapon igazolt tényeket gyűjtenek, egyeztetnek és ún. "javaslatok" formájában eljuttatják ezeket a kormányokhoz és a vadgazdálkodásra befolyással bíró szervezetekhez. Ezek a bizottságok/munkacsoportok szakterületekre bontva dolgoznak, ilyen terület többek között a nagyvad, apróvad, trópus vad, vándormadarak, stb., de kulturális témákkal is foglalkoznak, mint pl. Vadászat a művészetben ( egy Gasztronómia és vadászat nevű munkacsoporttal együtt), Hagyományos vadászat (ide tartozik egy újabban létrehozott munkacsoport a Vadászíjászat, amely magyar vezetés alatt dolgozik), Vadvédelem és környezet (PR-munka!), Kiállítások és trófeák (ugyancsak igen fontos népszerűsítő tevékenység), és egy különösen a vadászatellenes kampányokra figyelő munkacsoport, a Pro-Chasse. Egyik legígéretesebb és igen tevékeny munkacsoportunk a Young Opinion - szerte a világon élő, ügyünkért lelkesedő fiatal emberek, a modern elektronika segítségével kommunikálnak és minden bizottságban, stb. ott vannak: ők a CIC jövője!
Nemzeti szinten a CIC a vadászat globális érdekeit delegációkban képviseli, amelyek önállóan és igényes kiválasztási eljárás során keresik meg és veszik fel tagjaikat, míg a CIC közgyűlése, mint a legfelsőbb grémium, ezt a nemzeti döntést hivatalosan is tudomásul veszi.
A CIC intenzíven foglalkozik a vadászat "miért és hogyan" kérdéseivel. Etikai munkacsoportunk összeállította a felelősségtudattól áthatott vadász magatartási kódexét (rend saját soraink között!), és azon dolgozik, hogy ezt a témát a világ más kultúrköreiben is megtárgyalják. Erről a területről fejlődik ki egy tevékenység, amely a Filozófia-fórum ideiglenes nevet viseli. Ide nem-vadászokat, antropológusokat, szellemtudományokkal foglalkozó szakembereket, filozófusokat is meghívunk, hogy megvitassuk a "vadászatnak", mint az emberré fejlődés egyik elsődleges összetevőjének kérdését. A téma nyilvánvaló: ha a "vadászat" kérdését csupán funkionálisan magyarázzuk, tehát mint "a vadállomány szabályozását", akkor a vadászat ellenzői végül is könnyed "dúvadirtóként" bélyegezhetnek meg bennünket - ez esetben ugyanezt a célt a puskával való szabályozás helyett a vadaknál bevezetendő "fogamzásgátlással" is el lehetne érni. Így tehát magunknak is tisztában kell jönnünk a vadászatnak, mint minden ember alapvető tulajdonságának strukturális előfeltételeivel (Kant Emanuel: Törekvés a források meghódítására!), és ezeket az összefüggéseket fel kell mutatnunk a nyilvánosságnak.
Hogy ismét a gyakorlati dolgokról beszéljünk, a CIC nem csak trófeakiértékelő képletével szerzett magának nevet (a lényeg: az átlagos trófea az egészséges vadállomány tudományos mutatója, a "világrekord" a természet szeszélye...). A CIC feltűnést keltő projekteket hajtott végre; egyebek között Iránban felfedezte és megmentette a kihaltnak számított "mezopotámiai dámvadat", visszavitte Mondóliába a kipusztult "takhi" vadlovat (már hallom a vadászat kritikusait: "hogyhogy, ezeket csak nem lehet lelőni...!") és további igényes projekteken dolgozik: fórumot biztosítunk a "világ veszélyeztetett vadásznépeinek", tehát azoknak az ősembereknek, akik még gyűjtögetésből, halászatból és vadászatból élnek. Ennek a világszerte alig 50 törzsnek (busmanok, pigmeusok, csukcsok, stb.) az ügye a természet és a fajok védelmének során igencsak elsikkadt (mottó: természetvédelmi terület igen, de az Isten szerelmére, csak semmi helybéli vadász...).
És, hogy ismét visszatérjünk Magyarországhoz: a magyar Mezőgazdasági Minisztériummal, a Soproni Egyetemmel, a török Erdőgazdálkodási Minisztériummal és az Isztambuli Egyetemmel karöltve támogatjuk Isztanbulban az új "Wildlife Management Education" nevű fakultás létrehozását. Ez egy kísérleti projekt, amelyet magyar barátaink segítségével a föld más részeivel is össze kívánunk kötni.

Végezetül külön ki kell emelni a CIC egyik tevékenységét: ez a "Délkelet-európai CIC Koordinációs Központ". A magyar CIC delegáció hathatós segítségével, szlovén alelnökünk, Veljko Varicak kezdeményezése alapján, sikerült az egykori Jugoszlávia és a vele szomszédos országok valamennyi vadászszövetségét egy asztalhoz ültetni! Ma Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Macedónia az alábbi mottó jegyében dolgozik együtt szomszédaival, így, kiemelt módon, Magyarországgal is: a vad nem ismer határokat, a CIC által kezdeményezett vadgazdálkodási programok során az emberek is egymásra találnak!

Dieter Schramm
Elnök