Bevezetés a bevezethetetlenhez

A Wicca gyökerei a több ezer évvel ezelőtti európai természetvallásokra nyúlnak vissza. A Wicca boszorkányvallás, de a boszorkány szót nem úgy értelmezi, ahogy a köztudatba "beépült" (olyan nő vagy férfi, aki képes varázsolni, és álltalában gonosz), hanem a szó eredeti jelentését tartja követendő példának: olyan ember, aki harmóniában él a természettel, és önmagával.
Az igazi boszorkányok, vagy akik azzá szeretnének válni, segítenek az embereknek, és a természetnek, és tisztelik az Életet. Ehhez segítségül hívják a természetben megtalálható energiákat, és a saját lelki erejüket.
Több éves gyakorlattal, és megfelelő koncentrációval ez sikerül is. Az igazi nagy boszorkányok a középkorban a halálos betegeket is képesek voltak meggyógyítani!
Ehhez nem kell semmilyen "adottság", mert ez mindenkiben ott van, csak van aki hisz benne, és van aki nem. A kisgyerekek például sokkal nyitottabban erre, mint a legtöbb felnőtt, de mire felnőnek, a felnőttek (például a szülei) tele tömködik a fejüket mindenféle hülyeséggel, hogy tündérek, ufók vagy boszorkányok nincsenek, mert így a fizika meg úgy a fizika... Miért ne lehetnének? Csak egy példa a sok közül: a mai fizika szerint gömbvillám nem létezhet, azomban bizonyított, hogy van (rengeteg felvétel, sőt még "előállítani" is sikerült, és ez is fel van véve!) Csak valahogy ezeket mindig elfelejtik mondani... És a gyerek szépen lassan felnő, és elfelejti azt amit már egyszer tudott, érzett, és látott...
Igazából nincs kétféle mágia, hanem csak egy, és az más kérdés, ki mire használja, így például csak abból lehet igazi boszorkány, aki jóra használja, így szól a legfontosabb Wicca Intés is: "Tégy bármit, de ne árts!".