Csak egy vers
Kezed nem adod,
S mást sem ezen kívül.
Nem nekem szól dalod,
S bennem minden kihűl.
Tudom, mit akarok,
De érzem, el nem érhetem.
Bár megvan rá az ok,
Fel nem fogja értelem.
Valami csillan…
Nem a remény az,
Mi gyorsan elillan
Ha a hóhér nyakaz.
Nekem te vagy hóhérom,
Kezedben életem,
Végrendeletem írom,
Pokolra bérletem.
Látnád könnyem,
Dagadó erek, mind vörös,
Halld hát hörgésem,
S már minden ködös.
De miattad van!
Miattad te fattyú!
Vérengző vadkan,
Szép, de undok hattyú.
Miattad, TEST!
És miattad te rút LÉLEK!
Rólad szép képet nem fest
Senki, amíg élek.
Majd halottan talán,
Valami agybajos festő!
Egy koszos ház falán
Még koszosabb fertő!
Miattad, lelkem,
Ki bennem oly gyenge!
Miattad, eszem,
Mibe hatolhatna penge!
Te jó vagy hozzám,
Csak ő nem az!
A lelkem, no lám,
A lelkem gaz!
Fogságra ítélne,
Pedig szebb a szabad!
Mégis, máshogy nézve
Legszebb a lakat!
A legszebb a bilincs,
De te nem akarod.
A szívedhez a kilincs
Bizony másnak ragyog.
Keresem a kezed,
Ám nem találom.
Te lehetsz életem,
De te lehetsz halálom.
|