www.music.hu  2005/02/17 Ez a három srác, mi több, lassan középkorú férfiak együttese(30 évesen középkorú az ember?!), már 15 éve ugyanabban a felállásban nyomja a laza punk zenét. Hogy ez megér akár egyetlen Grammy-díjat is, azt ugyan kétlem, de elismerendő.

A zenéről igazán nem lehet mit mondani. Be kell tenni akármelyik Green Day lemezt, és szinte ugyanezt a minőséget kapjuk, mint az American Idiot. Az egyszerű, emészthető, dallamos rock (punk) zene mindig is siker volt Amerikában, és csak sajnálatos tényként tudjuk mi európaiak elfogadni, hogy az év rock lemeze címet az új Green Day lemez kapta, így ezek után Grammy-díjas zenekarként nézhetünk fel rájuk. Még mielőtt bárki nekem szegezné a kést, el kell mondani, hogy cseppet sem rossz a Green Day, sőt, ügyesen, öteletesen játszák a műfaji korlátokon belüli dalaikat. A borító szokásosan egyszerű. A belső lapok meg a kicsit erőltetett, direkt firka megoldással készültek, ami semmi újat nem hoz. Ezt már nagyon sok helyen láttuk. Green Day: International Superhits! A kilencvenes évekbeli punk-pop áttörés zászlóshajója, a Green Day trió (kiadója) elérkezettnek látta az időt egy slágerválogatás kiadására. A gitáros-énekes Billie Joe Armstrong, a basszista-vokalista Mike Dirnt és a dobos Tré Cool még nincsenek harminc évesek. Mikor az 1994-es Dookie album befuttatta őket, akkoriban lettek nagykorúak, de előtte már tinédzserként végigturnézták Amerikai és Európa lepukkant punkklubjait (részletek az est.hu-nak adott tavalyi Green Day-interjúban), sőt Billie Joe és Mike már 11 korukban együtt rockoltak. Egy korrekt kis zenekari sztoriról van szó tehát, melyet olyan korrekt kis slágerek szegélyeztek, mint a Basket Case, a Longview, a Welcome To Paradise, a Good Riddance vonósdíszítésű balladája, a Nice Guys Finish Last, az érettebb, beatesebb, akusztikusabb hangulatú Warning albumról való Minority vagy a címadó dal. Valljuk be, ahogy egyre gyengébb fiatal utánzatok jöttek, Billie Joe-ék dalszerzői érdemei felértékelődtek! Most itt vannak a fentebb említett sikerdalok a dalszövegekkel együtt, plusz két új felvétel, a Warning hangzásában született Poprocks & Coke és a hajszás Maria, egy órában 21 szám, semmi túlbonyolítás. Csak azt sajnálhatjuk, hogy a tinédzserkori független lemezeikről (39/Smooth, Kerplunk) nem hallunk semmit mutatóba.