Resident Evil 3 Nemesis

Történet

A Resident Evil 3: Nemesis története az eredeti Resident Evil-t folytatja, így a dupla CD-s második rész eseményei előtt zajlik. A játékban Jill Valentine-t, a S.T.A.R.S. különleges alakulat tagját irányítjuk, aki az első részben is az egyik főszerepet domborította. Jill megpróbál elmenekülni Racoon City-ből, amit a gonosz cég, az Umbrella egy műhiba során megfertőzött a T-vírussal. Ennek a vírusnak hála a városka lakói húsevő zombikká alakultak és ráadásul harapásukkal futótűzszerűen tovább terjesztik a kórt. (Ami a főhősökön titokzatos módon soha sem mutatkozik meg.) A hadsereg és a rendőrség már az intrófilmben elveszti az irányítást és tehetetlenül a zombisereg karmai közt végzi. A káosz elszabadul és Jill a pokollá vált utcák labirintusában a kiutat keresi. Mintha ez még nem lenne önmagában is elég csapás egy góliátszerű zombi, a Nemesis is a várost járja és úgy tűnik személyes leszámolnivalója van a S.T.A.R.S. alakulat tagjaival.

A harmadik fejezet az előzőekhez hasonlóan egy harmadik személyű akció-kalandjáték. A legtöbb harmadikszemélyű játékkal ellentétben itt nem száguld a kamera a hátunk mögött, hanem mindenegyes helyszín rögzített kameranézetből tárul elénk, és elhihetitek hogy ez a megoldás a legjobb a drámai hatás elérésére. S bár ez a rendszer jól működött Playstation-ön (hála a joypad-nek) PC-n a kusza billentyűzetkiosztás miatt alaposan izzasztóvá válik, és persze akkor amikor a legnagyobb szerephez jut: harc során. Hogy javítson a helyzeten a Capcom beépített egy gombot mellyel elhajolhatunk a zombitámadások elől, és egy másikat mellyel 180 fokban azonnal megfordulhatunk. Ez szép és jó de stressz alatt 101 gomb közül pont arra csapni elég kevés az esély. Ha pedig arra gondolnál, hogy majd fölötte tartod az ujjad, nyugodtan elfelejtheted azt, hogy még célozni és lőni is tudj. Egy gomb kell ahhoz, hogy Jill felemelje a fegyvert, legalább kettő ahhoz hogy célozzál és egy a tüzelés. Ezek után egy ötödik gomb körül matatni, már komoly gépírónői képességek szükségeltetnek. Ha pedig egy gamepadet csomóznál a géphez, hogy kipróbálod a Playstation módit, mindenképp a Sidewindert ajánlom, mert szinte minden mással volt valami baja.

A játékmenet tekintetében úgy vettem észre, inkább az akción és nem annyira a kalandon van a hangsúly. Ezt bizonyítja a már fent említett két új mozgás és az a tény hogy magunk rakosgathatjuk össze a töltényeket különböző típusú lőporokból. Amúgy az a néhány rejtvény amivel találkozunk már sokkal fejlettebb mint a "megfelelő kulcs a megfelelő ajtóhoz" szindróma, mely az előző részeknél már kezdett egy kicsit unalmassá válni. Amúgy Playstation-ön bónuszként voltak elrejtve, ám itt azonnal választhatunk Jill-nek nyolc kosztüm közül. Ezek semmi extrát nem jelentenek, csak a változatosságot és a dekorációt szolgálják. A sorozat hagyományainak megfelelően időlegesen egy másik szereplő irányításából is kivesszük a részünket, aki jelenesetben Carlos Oliviera az Umbrella egykori alkalmazottja. A rettegés igazi magját - a zombik és és az egyéb mutánsok - mellett maga Nemesis adja. A félelmetes kinézetű szörnyetege rendszeresen ránk tör ablakokon, ajtókon, vagy akár falakon keresztül is, néha olyan hirtelen, hogy leesel a székről. Amikor megjelenik választhatunk egy menüből, hogy mit szándékozunk tenni. Ezen döntéseink befolyásolják a játék további irányát és vezethetnek el eddig még nem látott helyszínekre. Ez a remek megoldás amellett hogy néhány sokkoló döntésre kényszerít bennünket remekül növeli a játék újrajátszhatóságát. Is. Csak megjegyzem, hogy a Nemesis-t nem tudjuk legyőzni a játék végéig, így ne nagyon pazaroljuk rá az értékes lőszert.

A játékállást ugyanazzal az írógépes módszerrel mentegethetjük, mint azt tehettük konzolon, vagy az előző epizódok PC verziójába. Az írógépek csak bizonyos helyszíneken találhatók meg (általában jó távol egymástól), és egy mentés egy gépírószalagba kerül, amiket magunknak kell összegyűjtenünk a játék során. Ha a legkönnyebb fokozaton kezdünk a játékhoz, végtelen mennyiségű szalag áll rendelkezésünkre, így aztán ezzel sem kell nagyon szöszölni. Maximum 10 tárgyat cipelhetünk magunknál, a többit David Copperfield féle varázsládikákban tárolhatjuk. Ezek a ládák általában írógépek közelében találhatóak és különleges képességük abba rejlik, hogy ha az egyik helyszínen belepakolod az M16-ost, mert már nem fér el nálad, akkor hat tömbbel arrébb egy másik ládából újra kiveheted. Ez a megoldás kényelmes, mert nem kell visszacaplatnunk a hat tömböt a puskáért ha szükség lenne rá, de egy legyintéssel eloszlatja a valóságérzet füstjét is.

A korábbi kiadásoknál a legsűrűbben emlegetett problémát a grafika jelentette. A felbontás megbízhatóan zötyögött 640x480-ban, ennek eredményeképpen szőrős volt a karakterek széle, gyenge az animáció és elmosódott a háttér. A Resident Evil 3 esetében némileg javítottak a modelleken, a háttereken, és a felbontást is megnövelhetjük egészen 1280x1024-ig is, bár kártyától függően itt már előfordulhatnak lassulások. Ha ez még nem is minden, de több mint a semmi. A hangok egy az egyben kerültek át PC-re, tehát a szinkronszínészek ugyanolyan közepes teljesítményt nyújtanak, mint azt tették konzolon.

Végigjátszás

Ismét zűrős hely, Raccoon City, melynek központja egy vegyipari gyár ahol egy baklövés után az emberek zombivá lettek. Az én dolgom menteni ami még menthető, de semmi sem menthető, így hát menekülni kényszerülök....

....a zombik ártalmatlanná tétele után betörtem az ajtót, majd bent magamhoz  vettem az F. Aid Sprayt-t. Az emeleti ajtó mögött a Warehouse Key-el lettem gazdagabb, melyet kamatoztattam is a kijáratnál. Kiérve először balra fordultam, majd a fertőzött emberek másvilágra segítése után lementem a pincébe, ahol magamhoz vettem a Lighter Oil-t. Bementem a kis sikátorba , majd kiérve az utcára észrevettem hogy két zombi a másikat zabálja. A hullagyalázást nem hagyhattam annyiba...Bemenvén az ajtón egy kis udvarra bukkantam, ahol néhány játékszer hevert és egy leeresztett redőny. Ez a hely valamiért megfogott, gondoltam nem fogom elfelejteni. A következő ajtón betérve egy kétségbeesett katonai gatyába bújt hapsival találkoztam. Miután segítséget nyújtottam neki, felvettem a Lighter-t. Így már működőképessé vált az olajjal. Visszatérve a kis játszóudvarra, az elágazásnál a barna útra tévedtem rá. Az öngyújtót már használhattam is az ajtón lévő kötél elégetésére. Lángoló út, csöpögő csap, mit lehet ezzel kezdeni? Egyenlőre semmit. Feltöltve készletemet továbbmentem. A gyaloglás következménye, hogy a rendőrségre jutottam. Választás elé kerültem: vagy megküzdök Nemesis-el (nagy debella), vagy befutok a hivatalba. Az utóbbit választottam, így biztonságba voltam....egy darabig. Feldúlt iroda, halott főnök, mi kell még? A páncél-teremben lévő széf feltörésével egyenlőre nem foglalkoztam, de a Blue Gem-et magamhoz vettem. A soron következő ajtó feltárásával enyém lett a S.T.A.R.S- Card. Visszamentem a váróba, a központi számítógéphez, s már használtam is a belépőkártyámat. Nagy tudásomnak és szakmai tapasztalatomnak köszönhetően meg is kaptam a széf kombinációját. Ezt az értékes tudást a páncél-teremben kamatoztattam és enyém lett az Emblem-key. A készletem feltöltése után felosontam az emeletre. Használtam az imént szerzett kulcsot az ajtó zárjában. A Lockpick-el lettem gazdagabb és a szekrényben lévő fegyverrel. A sürgős hívás után lementem a földszintre, majd Nemesis likvidálása után elhagytam e barátságos helyet.....

....A Lockpick segítségével bejutottam a tűz melletti ajtón. Átérve a sikátorba balra indultam, de a jobb oldali helység is eszembe vésődött. Szép látvány volt az ,,emeletes" busz. Vajon volt a busztársaságnak biztosítása? A garázsban magamhoz vettem a Power Cable-t. A jobb oldalon lévő felvonó, akkumulátor hiányában nem működött. Ennél az oknál fogva a bal oldali ajtón távoztam. A kancsós nőre ügyet sem vetve az étterembe siettem, ahol ismét a Lockpick után nyúltam. A konyhában lévő kis szekrényből kivettem a Fire Hook-ot, melyet a csapóajtónál használtam. Megismerkedtem Carlos-szal, de alig hogy komolyabb vizekre eveztünk volna, ismét jött Nemesis. Carlos-szal kifutottunk a konyhából, én meg felrobbantottam a vadállatot. Vagy nem? Vagy nem! Miután tényleg kipurcant, elváltam Carlos-tól. Jobbra indulva kicsit megpihentem a szobában, de még mielőtt folytattam volna utamat, magamhoz  vettem a Rusted Crank-ot. Továbbmentem a tűzoltóságra, ahol az emelvényt a kapcsolószekrény alá toltam, melynek hatására be tudtam menni az ajtón. Az emeleten magamhoz vettem a Green Gem-et , így a kékkel együtt sikerült bejutni a City Hall-ba. A rácsos ajtón   átmentem, ahol is használni próbáltam a Rusted Crank-ot, de a kurbli sajnos eltört. Elmentem a másik irányba ahol egy mozdony fogadott. A mozdony működéséhez azonban sok minden kellett: Power Cable, Mixed Oil, Fuse. Szerencsére a Power Cable megvolt, így be is raktam a helyére. Megjött Carlos is egy kis csapattal. Nikolaj aki nekem egyébként sem volt színpatikus hamar elment, nem úgy mint a sebesülten fekvő Mikhail.  Még mielőtt elmentem volna, magamhoz vettem a Wrench-et. Visszamentem a City Hall bejáratához, ahol a szobor kezéből kivettem a ,,könyvet". Meglátogattam végre a kancsós nőt. A könyvet a helyére tettem, így minden ok nélkül kitudtam venni az ,,iránytűt". A változatosság kedvéért ismét visszamentem a szoborhoz és kezébe adtam az iránytűt, melynek hatásra elérhetővé vált az ,,akkumulátor". Visszabaktattam az eltört Crank-hoz. A Wrench segítségével végre be tudtam menni az ajtón, ahol megint találkoztam Carlos-szal. A nyomógombok segítségével kinyitottam a szekrényt. Fáradozásom eredménye egy kis Machine Oil volt. Épp hogy visszafelé indultam zombik hada jelent meg, de Carlos-nak sikerült likvidálnia őket. Meg is sérült, de azért a kaszás nem jött érte. Hirtelen egy kis szikrától az egész épület felrobbant. Ide nem fogok visszajönni, hacsak nem támad kedvem szaunázni. .....

....Visszamentem egészen az el nem feledett jobb oldali helységbe, ahol használva a Wrench-et hozzájutottam a Fire Hose-hoz. Hamár errefelé járok,  gondoltam elkullogok a csöpögő csaphoz és lángúthoz. A csap és a Fire Hose segítségével megnyílt az út előttem. Az ajtó mögött felvettem a Crank-ot, majd nemsokára Nikolaj-al is találkoztam, aki a számítógépét nyomogatta. Felvettem az asztalról a ,,távirányítót", mely segítségével a kivetítőn láthattam az ajtózár jelszavát. Miután a szót bepötyögtem a számítógépbe csodák-csodájára az ajtó kinyílt. Bent felvettem az Oil-t és kereszteztem a Machine Oil-el. Kilenc hónap múlva megszületett a kis jövevény, mely a Mixed Oil nevet kapta. Miután elfutottam Nemesis elől fáradságra hivatkozva, visszamentem  arra a kis udvarra ahol mindenféle játékszer volt. A Crank-ot használva, a redőny szuper dolgokat rejtegetett. Visszafelé a garázsban leszakadt a lábam alatt a talaj, de szerencsére még időben kapcsoltam és ki tudtam mászni. Folytattam az utamat egészen a felvonóig, ami most már működőképes volt, hála az akkumulátornak. Lent a transzformátorházban, aktiváltam a gépezetet, majd  a másikon az egyik ajtót (r,r,r,b). Kisvártatva pár zombi jött be, de még időben sikerült kimenekülnöm a vészkijáraton. Meg nem ijedvén visszamentem, hogy aktiváljam a másik ajtót (r,b,b,b vagy b,b,r,b). A szekrényről felvettem a Fuse-t. Meglett végre minden, ami a mozdony működéséhez szükséges. Visszamentem tehát a mozdony irányába. Nemesis-t sikeresen kikerülve a parkba hirtelen megdermedtem, de ügyet sem vetve rá, próbáltam folytatni utamat, míg le nem omlott a talaj alattam. Csapdába estem. Lehet, hogy igaz az a mondás: ,,ahová lépek, szörny terem". A lény méretéből következtetve nem hittem, hogy célravezető lehet kis pisztoly használata, ezért nagyobb tűzerő után nyúltam. Miután a hernyót másvilágra küldtem, a mozdonyban találkoztam a kis csapattal. Carlos megajándékozott egy adag Flame Rounds-al, majd beizzítottam a fogaskerekeket.....

....Alig, hogy a szerelvény elindult, hirtelen meg is állt. Jaj nyögéseket hallva visszamentem az előző kocsiba, hogy megnézzem mi is a helyzet. Hamar rá kellett döbbenem, megint Nemesis próbálta akadályozni utamat. Nem igazán volt kedvem leállni vitázni és az igazság szerint nem is voltam elég szalonképes a fogadására. Gyorsan visszafordultam az előző kocsiba. Gyáva voltam? Lehet, de legalább Mikhail-t érhette az a megtisztelő feladat, hogy hősi halált hal. Kegyeletemet leróva a könnycseppem is szökésnek indult... A mozdony nem igazán bizonyult biztonságosnak, ezért az ablakon távoztam....

....Miután leporoltam magamat, elindultam felderíteni a terepet. A lógó kép mögött, a falból kivettem a Clock T. Key-t, melyet a következő szobában már használhattam is. A mindenhol feltűnő Carlos-tól most egy csomag Freeze Rounds-ot kaptam. A zöld ajtó egyelőre zárva volt, de nem sokáig. Kimentem a soron következő ajtón, amely mögött egy hatalmas előtérre bukkantam. A lépcső két oldalán két ládika állt, melyeket felnyitva muzsika töltötte be e remek helyet. A muzsika annyira megfogott, hogy tároltam zihált fejembe, hátha még jól jöhet, amikor félelmemben dudorásznom kell (u,d,u,u,d,u; d,u,d,d,u,d). Az asztalról felvettem a térképet és az  F. Aid Spray-t. A kétszárnyú ajtó alig várta, hogy keresztül menjek rajta. Egy zongora , egy barna és egy fekete ajtó. A fekete az udvarra vezetett, ezért kizárásos alapon a barnát választottam. Egy kápolnába értem, ahol rögtön magamévá tudhattam a másik Clock T. Key-t. Kimenvén zombik próbálták megkeseríteni életemet, kevés sikerrel. Felbaktattam az emeletre nem sok jót remélve. A toronynál használtam az első Clock T. Key-t, melynek hatására egy létra ereszkedett le. Felmászva a Machinery Room-ba jutottam. A szekrényről felvettem a Silver Gear-t, majd a zenélő szekrényhez mentem és bepötyögtem legújabb szerzeményemet (u,d,u,u,d,u). Jutalmam lett a Chronos Chain, melyet egyesítettem a Clock T. Key-el...

....Alig, hogy lemásztam a létrán, ismét  Nemesis próbált velem újat húzni. Miután az electric boogie eltáncolása sem volt elég hatékony, adtam neki egy kis ólombeöntést... végre a zöld ajtónál tudtam használni Chronos Key-t. Bent három órával ellátott kép és három szobor díszelgett. Miután kivettem a szobrok kezéből a labdákat, a képeknél kamatoztattam varázsukat. Balról jobbra haladva Amber, Obsidian, Crystal sorrendbe tettem őket a megfelelő helyre. E nehéz feladat eredménye a Gold Gear lett, melyet egyesítve a Silver-el megkaptam a Chronos Gear-t. Hiába erőlködtem a harang nem mozdult, ezért inkább visszamentem a Machinery Room-ba, ahol is a Chronos Gear-t használva  harangszó ütötte meg fülemet. Visszafelé már várt rám Nemesis, a menekülés lehetetlen volt. A küzdelemben  megsérültem, majd elhomályosodott előttem a világ és elájultam....

....Hála Carlos-nak a kápolnában tértem magamhoz. Fáradt voltam és sebesült, pihenésre de elsősorban orvosságra volt szükségem. Szerencsére Carlos ép kapóra jött,  így nyugodt szívvel elaludtam... Carlos visszament az órás képekhez, majd jó fizikuma lévén eltolta a harangot. A Raccoon Hospital felé indult. Bent katasztrofális helyzet uralkodott. A fiú felvette az F. Aid Spray-t, majd a következő szobában a ,,diktafont". Hála a diktafonnak és a főnők bariton hangjának az ajtó kinyílt. A lift segítségével a 4F emeletre vitte az útja. A Data Room-ban találkozott Nikolaj-al. Kiderült a gazról, hogy áruló. Ezt nem fogja megúszni. Vagy mégis? Miután Carlos-nak sikerült magába folytani mérgét felvette a Sickroom Key-t. A 401-es szobában elolvasta a halott dokin lévő számkombinációt, majd a 402-es kórteremnél használta a legutóbb felvett kulcsot. A kis szekrényt a megfelelő helyre tolta, kép esett le a falról. Hála a dokinak Carlos könnyen kitudta  nyitni  a széfet, mely  a Vaccine Base-t tartalmazta. Továbbment a srác a B3 szintre. A szobában két tartállyal és két bizarr lénnyel hozta össze a sors. A Medium Base felvétele után leengedte a tartályból a vizet és a kapcsolószekrényen használta az imént felvett tárgyat. Az 1,3,A kapcsolókat használva megszerezte a Vaccine Medium-ot amit egy ici-pici kísérletezgetés után elvegyített a Vaccine Base-el. Amint Carlos megfordult végigfutott a hátán a hideg. A dögök kitörtek. Miután a másvilágra küldte őket, visszament a földszintre és sietve távozott a detonátor miatt. Amint elmúlt a megégés veszélye jött a másik; a plafon leszakadt és megjelent Nemesis ala csápos. Miután Carlos egy kis időre kivonta őt a forgalomból visszament a kápolnába, azaz hozzám. Én éppen akkor lábadoztam, de a szérumnak köszönhetően még jobban éreztem magamat. Elbúcsúztam Carlos-tól és folytattam utamat....

Mielőtt kimentem volna ellenőriztem felszerelésemet, különösen nagy hangsúlyt fektetve a Lockpick-re. Kifelé menet szomorúan tapasztaltam, hogy lejárt a reinkarnálási idő és Nemesis ismét forgalomba került,...kevés eséllyel. Az utcán a Lockpick segítségével bementem a szobába és felvettem a Park Key-t. A parkban lementem a lépcsőn, majd a zombikat elintézve a rácsos kapun keresztül. Az első hullától elvettem a soron következő Park Key-t, majd visszamentem a főtérre. Balra indulva bementem a rácsos ajtón. A mellékelt ábra nagyon jól megmutatta hogyan kell kezelni a szökőkútszerkezetet. Lépésről-lépésre megoldottam a ,,gordiuszi csomót", majd bemásztam a vízbe,  hogy az utolsó fokozatnak is megkapjam a tervrajzát. Ügyeskedésem hatására a víz távozott a mederből. Lemászva a csatornába elintéztem a férgeket, majd kisvártatva a temetőbe jutottam, ahol  használtam a nem rég szerzett kulcsot. Miután  személyes birtokommá vált az Iron Pipe, az öngyújtót utoljára használva begyújtottam a kandallót. Nem sokáig lehettem boldog tulajdonos ugyanis a kandallónak nagyobb szüksége volt az Iron Pipe-ra, mint nekem. Visszamásztam a kéményen boldog Park Key tulajdonosként, majd Nikolaj után én is távoztam, természetesen nem az ablakon, mert hogy nincs is ablak. Miután a hernyók ősapját  a paradicsomba küldtem, az út megnyílt előttem. A főtéren ismét lementem a lépcsőn ahol a kulcsot a lelakatolt ajtónál használtam. Alig hogy a lábam és a híd között létrejött a súrlódási együttható, jött Nemesis, nem volt más választásom; levetettem magamat a hídról. A csatornában hála Carlos-nak túléltem a zombi-inváziót, majd a jobb oldali ajtó mögött felvettem a Water Sample-t, amit rögtön használtam is a kapcsolószekrénynél. Az ésszerűséget követve lent ugyanolyan jelet állítottam elő, mint fent. Fáradozásom eredménye lett; hogy kinyílt egy biztonsági ajtó első zárja. Visszamentem a csatornába, majd a bal oldali ajtó rejtelme mögé. A felvonó segítségével az emeleten magamévá tudhattam a System Disk-et. Mindezek után a legközelebbi ajtón bementem. Nagy meglepetésemre valaki elkezdett rám lőni, talán Nikolaj? Jobbra indulva a szobában felvettem a Facility Key-t, majd  a  pirossal megjelölt ajtón távoztam. Miután sikerült a kapcsolószekrényhez jutnom, aktiválásom eredménye, hogy a biztonsági ajtó végre kioldott. Bent használtam a System Disk-et, melynek hatására pár percem maradt, hogy eltűnjek és végezzek Nemesis-el. Mielőtt elhagytam volna e helyet, magamhoz vettem a halott zsebéből kieső Card Key-t. Visszamentem a pirossal jelölt ajtóhoz, majd az imént szerzett kártya segítségével leereszkedtem a felvonóval. Lent végre a Facility Key-nek is hasznát vettem. A változatosság kedvéért felmentem és a leeresztett redőnyhöz siettem, ahová Nikolay is beiszkolt. Miután golyózápor zúdult rám egy helikopterből a mindig jól időzítő Carlos is megjelent. Felvettem a radart, majd gyorsan lemásztam az aknába az önmegsemmisítő miatt. A szemétégetőbe érve aktiváltam a control panel-t, majd a bejárattal szemben a kisebb irányítót a nagyobba toltam, melynek az eredménye egy nem várt godzilla lett.  Miután a szörnnyel nem foglalkoztam annyira, betoltam a helyére az összes irányítószekrényt. Beindult az univerzális szemétégető, ami még a szörnyet is megpörkölte. Miután adtam még egy kicsit a testének az ajtón bemenve lementem a felvonóval, ahol Carlos már várt rám. Filmbe illően Carlos meggyújtotta a fáklyát, amely vörösen izzott. Nagy örömünkre egy helikopter felvett minket még az oltári robbanás előtt....

....Megtörve bár, de sikerült elmenekülni erről az elátkozott helyről. Megpihentem Carlos-szal egy kocsmába és részegre ittam magam, közben pedig azon gondolkoztam; vajon tényleg vége van e mindennek? Vajon tényleg nem fogok látni több  zombit? Nem tudom, de lehet...talán...this is my fate...

A történet nagyjából a következő:Adva van egy amerikai kisváros, Racoon City, ahol egy Umbrella nevezetű vegyipari cég az egyetlen komoly gazdasági tényező. Ahogy az már lenni szokott, a gyár természetesen törvénytelen kísérleteket folytat mindenféle vegyszerekkel, amikor megtörténik a baj: az egyik gonosz vírus elszabadul a laboratóriumból és elkezdi fertőzni a városka lakóit (sőt, élőlényeit). A szerencsétlen sorsú lakók nemcsak belehalnak a fertőzésbe, de zombiként tovább vegetálnak, miközben kimondottan erőszakosan igyekeznek másoknak is átadni a vírust (amint erről a játék első öt másodpercében rögtön meg is győződhetünk). A játékban mi alakítjuk Jill Valentine-t, a S.T.A.R. rendőri szervezet különleges ügynökét (egy időre pedig még egy Carlos Oliveira nevű fazont is), akinek az (lenne) a dolga, hogy élve elhagyja a várost...

A program grafikája általánosságban jónak mondható, bár engem (nem lévén PSX fan) sokszor bosszantott a tetten érhető igénytelenség: az egyes kezelőfelületek szemmel láthatóan PSX-re készültek, ahol három gombbal kell megoldani az egészet... nos, ez sajnos benne maradt a programban... s mintha a rendőrség épületét is egy az egyben átvették volna a konzolos változatból... egeret nem is lehet használni.

No, mindegy, a játék így is kitűnő hangulatot áraszt. Időnk jelentős részében a város csatatérré vált utcáin kóborlunk (vagy éppen fejvesztve menekülünk), amely rendkívül hangulatosra sikeredett: autóroncsok, lángoló tüzek, holttestek gondoskodnak arról, hogy ne felejtsük el, mi is a dolgunk. A város egyes épületei (főképpen azok, amelyekben dolgunk is van) szintén nagyon részletesen lettek kialakítva, az étterem, a helyi újság szerkesztősége vagy a rendőrség félelmetesen élethűre sikeredett.

A hangok és a nyomasztó zene pedig még rátesz a lapátra... Külön tetszett, hogy a történetet nem csak a gyakori movie-kből tudhatjuk meg, de úgy kb. ötpercenként mi is döntés elé kerülünk: a képernyő hirtelen lemerevedik és két megoldásból választhatjuk ki a nekünk tetszőt. A másik általában azonnali halállal jár.

Menekülésünk során számos fegyvert használhatunk, persze érdemesebb minél nagyobbra szert tenni, mert pl. a játék alcímét adó Nemesis nevű szörny csak borzalmas mennyiségű ólom után hagy fel fojtogatásunkkal (persze akkor is csak egy időre). Igyekezzünk minél hamarabb shotgunt szerezni, mert az egy lövéssel kifektet egy zombit, sőt, mivel sörétes, ha többen támadnak ránk (lesz ilyen bőven), akkor többet is elkap. Külön érdekesség, hogy a számos helyen található puskaporból és egy Reloading Tool nevű eszközzel lőszereket is tudunk gyártani magunknak.

Két nagyon fontos tárgy szerepel a játékban: az írógép (szalaggal együtt), ennek segítségével tudjuk ugyanis a játékállást menteni, illetve egy fémláda, amely bár számtalan helyen található, bármit rakhatunk bele, a következőben is ott lesz (mint egy "külső inventory").

A játékmenet egyébként a sorozat korábbi részeihez hasonló harmadik személyű, rögzített kameraállásokkal. Az ajtókon, lépcsőkön és létrákon való közlekedést külön animálja a program (ami engem egyébként rettenetesen zavart). Bosszantott ugyanakkor az is, hogy az egyes animációk mennyire elnagyoltak és kisfelbontásúak, arról aztán meg ne is álmodjunk, hogy a karakterek a szájukat is mozgatják, miközben beszélnek.

Ellenfelekben sincs hiány: elképesztő mennyiségű zombi, megvadult dobbermanok, óriási pókok (vagy valami falon mászó iszonyat) kergetnek bennünket végig a városon, s persze a főzombi, Nemesis, aki egyszerűen agyba-főbe veri az embert, majd a levegőbe emelve megfojtja.

A Resident Evil 3 nem rossz játék, nagyon élveztem, de úgy érzem, ha lesz negyedik rész is, oda már több kell. Több helyen is érezhető, hogy átirattal van dolgunk, pedig igazán szánhattak volna rá több figyelmet, hogy PC-sítsék a szoftvert. Szerintem abból még mindig több van a világon, mint PSX-ből. Ugyanakkor mindenkinek tudom ajánlani, akik ezeken a hosszú és barátságtalan téli estéken borzongani vágynak, biztos, hogy jól fognak szórakozni. A nagyszerű történet és a kiváló hangok fantasztikus játékélményt nyújtanak egy kellően besötétített szobában.