Az eső zuhogót keservesen, kopogott az ablakon. Harry ott állt az ablak előtt és a holdat bámulta, mely ezüst sarlóként díszítette az éjfekete eget, azon a folton átvilágítva melyet nem takartak felhők. Váratlanul hatalmas menydörgés rázta meg a környéket.

Elfordult az ablaktól leült az ágyára, s a kezébe temette az arcát. Lelkiismeret furdalás. Ez volt az, ami most minden igyekezete ellenére megmérgezte a lelkét. Nem bánta meg szavait, de még is…

Borús gondolataiból az ablaknyikordulás térítette magához.

Valaki megpróbált bemászni az ablakán.

Egy alak kúszott be rajta, majd óvatosan leugrott az ablakpárkányról. Vízcseppek árját zúdítva a padlóra megjelent a bőrig ázott Hermione. Vacogva mászott be az ablakon, zaklatott arccal.

 - Megőrültél?- kérdezte. A lány rákapta a tekintetét, s látta, hogy könnyek borítják a szemeit.

 - Összevesztünk! - suttogta - Nem…nem  mehetek vissza többé!

 - Mit történt? - Vigasztalóan magához intette és átölelte. Hideg volt az érintése, a bőre, mint a jég.

Hermione behunyt szemei előtt újra megjelentek a képek, néhány perccel ezelőtti vitájáról Siriussal, ömlöttek belőle a szavak, s Harry csak hallgatta némán.

(visszapillantás)

Mikor kinyitotta a konyhaajtót Sirius már ott állt két kézzel a pultra támaszkodva, éj kék szemeit eltakarták hosszú fekete tincsei.

Hermione óvatosan belépett az ajtón, nyomában Remussal, aki halkan becsukta maga mögött az ajtót.

 - Sirius..?

 - Mégis mit képzeltetek? - A hangja elcsuklott az elfojtott indulattól.

 - Mi csak… én…- Lehajtotta a fejét. Mit is felehetett volna?

 - Nem vagyok képes megérteni miért volt szükség erre…!

 - Én pedig nem vagyok képes felfogni, miért kell ezt így felfújni! - kiáltott fel hirtelen, már nem tudta tovább tűrni… elviselni a megaláztatást. – Nem értem, miért baj mindez… mi csak…

 - Ti csak baráti csevelyt folytattatok a konyhaasztalon a nyelvével a szádban és a kezével a szoknyád alatt, igaz? - A hangja egyszerre volt gúnyos, keserű és csalódott.

 - Nem..mi…csókolóztunk, és mi van akkor? Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt csinálják Egy csomó fiatal….

 - … csinálja ezt, de nem azok, akik el vannak jegyezve ! - Az utolsó szót már ordította. – Visszaküldelek Androméda nagynénédhez, még is csak rossz ötlet volt visszahoznalak ide!

Hermione hátrált egy lépést.

Te jó ég ! Diggory!

Az elmúlt napok gyötrődése el is feledtette vele Cedricet. Valahogy minden eltörpült a tény mellett, hogy Harry szereti, és nem akarja kihasználni.

Mit tett? Ha ez kiderül… De mit érdekli őt, hisz ő már Harryhez tartozik…

 - Akkor felbontom az eljegyzést. Nem érdekel, mit szólnak mások, én és Harry sze….

 - … szeretitek egymást, igaz? Ezt akartad mondani. Ne hidd, hogy mindez szerelem, szó sincs itt ilyen érzelmekről, kedvel téged ez igaz, hisz gyerekkorotok óta ismeritek egymást, de szerelemmel szeret -e…azt nem hiszem. Ezek csak a hormonok, tudom, mi jár a fejében…Harry olyan, mint az apja, láttam Jamest felnőni, láttam őt annyi idősen, mint most ti. Csak használ, hogy elmondhassa magáról, hogy megszerzett téged! Nem akarj a szerelmedet, csak a testedet akarja használni!

CSATT

Hermione felviharzott a lépcsőn, fel az emeletre, magára hagyva az arcát tapogató Siriust és a döbbent-sokkolt Remust.

(visszapillantás vége)

 - Kiabált velem, azt mondta, elküld messzire innen, szememre vetett dolgokat …, szidni kezdett téged... És én..én...pofon vágtam.

 - Hogy mit csináltál? - elhúzódott tőle egy kicsit.

 - Pofon vágtam.- mondta, de olyan hangon, mintha maga se hinné el.

 - Te jó ég! - suttogta elhaló hangon.

 - Dühös voltam, elfogott az indulat! Tudod milyen, ha dühös vagyok..!

 - Igen... tudom.- vigyorogta.

 - Haragszol?- nézett föl rá.

 - Miért haragudnék, de azt hiszem ez az utolsó alkalom, hogy láthatsz!

  -Ezt meg miért mondod?

 - Mert Sirius tuti megfojt, az első adandó alkalommal. Láttad, hogy nézett rám...! Kiráz a hideg, ha csak eszembe jut.- megrázta magát, tetetett félelemmel.

 - Nem tudtam, hogy ilyen gyáva vagy. Megijedsz az apámtól..? - viszonozta a mosolyt kihívóan és eltávolodott tőle.

 - Én csak azt mondom, nem akarok ilyen fiatalon meghalni! - mondta megjátszott komolysággal. Hermione visszalépett és végig simította a vállát.

 - Egy órával ezelőtt még nem érdekeltek a következmények...- még közelebb lépett, és hozzá simult.

 - Mert akkor még nem akart kinyírni a keresztapám.

 - Szóval így már nem érem meg neked...?- elkezdte kigombolni a fiú ingjét, de ő elkapta a csuklóját, az arca most már valóban komoly volt.

 - Nem akarom, hogy újra elmenj.

 - Nem megyek én sehova!- mosolyogta még mindig, és odahajolt a fiú nyakához.

 - Ha így folytatjuk az lesz a vége, hogy újra elszakítanak minket.- suttogta.

 - Akkor megszökünk!- nevette csilingelve könnyeden, és megcsókolta a nyakát.

 - Ez nem játék! Én komolyan gondoltam.- leeresztette a lány kezét és hátrébb lépett, megdörzsölte a nyakát, mintha végtelen fáradság lett volna úrrá rajta, de lehet hogy csak a lány csókja által kiváltott ingert igyekezett elűzni.

 - Értem.- szólalt meg elkomorodva a lány.- Most már nem mehetek vissza. Éjszakára itt maradok, majd reggel visszamegyek.

 - Nem tudom, hogy...- kezdte, de Hermione a szavába vágott.

 - Ugye nem várod, hogy ebben az időben haza megyek? Így is csurom vizes lettem!

 - Nem, dehogy. - Az arcán látszott, még mindig habozik.

 - Na mi lesz? Adsz valami száraz ruhát vagy megvárod, amíg jéggé dermedek?

Az ing után nyúlt, ami az ágyon hevert s odanyújtotta. A lány elvette. Neki látott kigombolni a kardigánt, lassan lehúzta a vállán, a szeme Harryét kereste, találkozott a pillantásuk.

Hermione még nem adta fel, tudta mit akar, s a jelek szerint jó úton haladt, újra látta a parázst a fiú szemében fellobbanni.

Lehúzta a felsőjét. Végig simította az arcát az álla vonalát, s le a nyakát, közben pedig a fiút nézte, látta, ahogy tekintetével követi a kezét, s megbánja az előbbi cselekedetét, hogy legszívesebben visszaszívná, amit mondott.

Levette az atlétát, s hátat fordított, a víztől elázott anyag ólomsúlyúként zuhant a padlóra. A vállán keresztül hátra nézett, s látta a fiú megbabonázva bámulja.

Kigombolta és kibújt a szoknyájából, s magára terítette a kapott inget, nyakig begombolta. Leért a combja közepéig, s az ujja hosszabb volt a karjánál. Felnevetett, s előre húzta a haját, hogy az most egy oldalt lógott a vállán, s ugyanúgy megismételte a mozdulatot az állától a nyakáig.

A szeme sarkából látta hogy a fiú megmozdul, ránézett, s ő lesütötte a szemét, majd lopva felpillantott. Végig csúsztatta a kezét a combján, s levette a térdzoknit, szépen lassan, legyűrve a lábán.

S úgy tűnt ez volt az utolsó csepp a pohárba, elérte a célját. Harry odalépett mögé, s magához rántotta.

 - Örülhetsz elérted, amit akartál - suttogta a fülébe.

Átölelte a derekát, de a lány ellépett tőle, s elkezdte összeszedni a ruháit a padlóról. De Harry nem hagyta annyiban, nekitaszította falnak.

 - Ne játssz velem! - sziszegte. A lány felnézett rá, s látta a szemében az őrült lángot. Ezt a Harryt még nem ismerte.

 - Eszembe sem jutna - suttogta a fülébe. Harry elkezdte kigombolni az inget, lecsúsztatta az egyik vállán, megcsókolta, a selymes bőrét, lejjebb és lejjebb. Herminoe nem állt ellen, hagyta, tegyen, amit akar. Sosem látta még ilyennek, ilyen elevennek.

Mindig nyugodtnak és megfontolnak ismerte, akár a végtelen óceán, s lám most úgy lángol. A hév, az esztelenség, a szenvedély, sosem égett még azokban a szemekben.

Érezte a nyakán az ajkait, a hideg megcsapta, mikor az ing lecsúszott a vállán keresztül, átkarolta a nyakát, s még közelebb bújt hozzá, a fejét a vállára hajtotta, s vett egy nagy levegőt.  Mintha egy pillanatra meghátrált volna az új érzéstől, de aztán átölelte, az ujja végig siklott a csupasz hátán.  Hermione kigombolta az ingjét, olyan törékenynek tűnt a pillanat, s még is oly erősnek, behunyta a szemét, érezte a melegséget, ami áradt Harryből.  Hátrált egy lépést és beleütközött az ágy szélébe.  Leült rá, és hátra dőlt, a csók sosem szakadt meg, sem az érintés. Kigombolta a farmert. S csókolta a tovább a nyakát, a fülét, felnevetett a csiklandozó érzéstől. Az állát, újra a nyakát, a mellkasát. Körül fonta a csípőjét a combjaival, aztán hirtelen megváltozott minden. A fiú feje lehanyatlott a mellkasára és sóhajtott egy nagyot.

 - Nem szabad! - lehelte.

Ez volt az utolsó dolog, amire számított a szájából.

 - Miért ne? Nem szólhatnak bele! Nem tilthatnak meg semmit!

 - Nem érdemes haragból hülyeséget csinálni. Te haragszol Siriusra, én haragszom az apámra, csak bosszút akarunk állni. Nem akarom, hogy megbánjuk.

 - Nem fogjuk!

 - De igen! És ezt nem akarom.

 - Én sem.

Lefeküdt mellé, és átkarolta a Hermione derekát, a lány közelebb kúszott hozzá, és szorosan átölelte a mellkasát. Érezte a bőrét az övén, a szíve dobbanását, a sóhajásását. A lábait a combján, furcsa volt és megnyugtató.

Lassan elnyomta őket az álom.

Reggel a Potter ház ajtaja kicsapódott, s Sirius rontott be a házba, mögötte a nyugtalan Remusszal. Lily majdnem elejtette ijedtében a tányért, amit törölgetett, James is értetlenül bámult rá.

- Itt van? - kérdezte Sirius.

 - Kiről beszélsz? - Nézett rá Lily.

 - Mit gondoltok? Hermione, itt van?

 - Nyugodj meg, és mond el, miért gondolod, hogy itt van nálunk?

 - Mit műveltetek már megint? – Aggodalmaskodott a nő.

 - Az az én dolgom. Itt van vagy nincs itt?

 - Nem láttuk bejönni. De talán Harry... - Sirius megindult fel a lépcsőn a fiú szobája felé, nyomában a többiekkel, vadul felrántva az ajtót. Belépett, James is követte.

A következő pillanatban kihagyott egyet a szívverése. A gyanúja beigazolódott, csak kicsit vadabb formában, mint, ahogy azt sejteni merte.

Hermione ott feküdt látszólag meztelenül, fejét a fiú mellkasára hajtva aludt, átkarolva őt. Harry keze ugyan úgy a derekán nyugodott, ahogy éjjel elnyomta őket az álom, derekuk körül a lepedővel.

Úgy tűnt elég mélyen aludtak, nem hallották a zajokat.

Siriusban forrt a düh, s megindult az ágy felé, de Lupin elkapta a karját és kivonszolta a szobából, James hasonlókép érezte magát, Lily azonban próbálta lenyugtatni és kiirányítani a folyosóra.

A konyhából már hallatszott barátjuk hangja, kiabált.

 - MIÉRT NEM AKADÁLYOZTÁTOK MEG!? - támadt neki Lilynek és Jamesnek, mihelyst azok beléptek a konyhába.

 - Mi sem tudtuk, hogy itt van….- kezdte Lily, de Remus a szavába vágott.

 - Még azt sem tudjuk, hogy történt valami.

 - De hisz láttad őket! Nem festettek éppen ártatlanul! - horkantott fel gúnyosan James.

 - Ezzel nem segítesz! - Nézett rá szúrós szemmel felesége.- Jobb lenne, ha mindenki megnyugodna és…

 - MEGNYUGODNA?! Hogy mondhatod, hogy nyugodjak meg, mikor a lányom az esküvője előtt elveszti a szűzességét egy fiúval, aki még csak nem is a vőlegénye!! Azt hiszem ez elég ok arra, hogy nyugtalan legyek!.

 - Esküvő?! – hördült fel egyszerre Lily és James - Milyen esküvőről beszélsz?

 - Hermionét eljegyezte az ifjú Diggory, a család egyetlen örököse.

 - Rendben, hogy nem akarod, hogy Hermione és a fiam összeszűrjék a levet, én sem örülök neki, de nem kéne ilyen átlátszó hazugsággal…

 - Igazat mond! - Lépett elő Remus.

 - De hát ez, hogy lehet? Hisz még alig tizenhat éves!

Remus lehajtotta a fejét.

 - Nem a ti dolgotok! Most a legfőbb gondunk, hogy mindezt titokban tartsuk. Senkinek nincs szüksége botrányra.- mondta Sirius.

 - Igazad van semmi közünk hozzá, hogy mit tesztek a lánnyal. Addig, amíg az nincs hatással a fiamra.- Lily egyre dühösebb lett. Képtelen volt elhinni, hogy az a kislány, aki kint játszott az udvarba néhány évvel ezelőtt, most fent fekszik egy ágyban a fiával a jegyessége alatt.- Harrynek össze fog törni a szíve, ha ez kiderül.

 - Dehogy fog. Ez csak kamasz fellángolás. Egy perc alatt elfelejti, ha Hermione már nem lesz a közelében.

 - Hogy érted ezt? - kapta fel a fejét Remus.

 - Amint lehet, visszaküldöm Hermionét az unoka húgomékhoz. Megtartják az esküvőt, és mi elfelejtjük, ami történt.

 - De hát ezt nem teheted! Most veszélyes lenne ekkora útra elengedni. A halálfalók egyre beljebb jutnak Francia országban. Te sem akarhatod, hogy baja essen!

Siriuson látszott, hogy elgondolkozik. Lilynek igaza van, túl kockázatos utazás lenne.

 - Nem, semmiképp.  De akkor sem találkozhatnak többet! – mikor látta, hogy Lily közbe akar szólni, hozzátette - Ha bárki megtudja és ez eljut a Diggoryk fülébe …nem csak Hermionénak és nekem, de a fiatoknak is vége!

Azzal fogta magát és kisétált a hátsó ajtón keresztül.

Írj kritikát!