Másnap délután valaki kopogtatott Harry ajtaján, s kinyitva azt szembe találta magát Hermionéval.

-Szia!- köszönt megzavarodott arccal.

-Szia! Csak azért jöttem, mert szerettem volna kölcsön kérni pár ruhát.

-Minek neked az én ruhám?- kérdezte döbbenten, miközben Hermione beoldalazott mellette.

-Mit gondolsz, felvenni, te buta!- nevette- Itt semmi sem változott- tette hozzá körül nézve a szobában. Az ugyan úgy teli volt kviddics poszterekkel és a rendetlenség is a régi volt.

Harry kutatni kezdett a szekrényében. Habár így ránézésre, több ruha volt a földön, mint a polcokon. A fiú levett egy inget és egy farmert, aztán Hermione kezébe nyomta őket. Majd jobbnak látta menekülőre fogni.

-Tessék. Lent megvárlak.

Lesétált a lépcsőn, és neki támaszkodott a falnak. Hogy őszinte legyen, nem igazán örült neki, hogy a lány is velük tart. A kocsma teli volt züllött, részeg alakokkal, s nem egyszer verekedésbe torkollott már az éjszaka. De mit tehetett?

Nyílt az ajtó és Seamus lépett be rajta, majd őt követően többiek is megérkeztek.

-Mindjárt jövök, megnézem kész, van- e már?- azzal eltűnt a lépcsőn.

Benyitva a szobába Harryből kitört a nevetés, míg a lány hozzá nem vágta a cipőjét, és ő maga is nevetni nem kezdett.

Valóban röhejesen nézet ki. A nadrágot úgy tartotta, hogy le ne csússzon róla, s az ing ujja jóval hosszabb volt karjánál.- Régen jobban passzoltak a ruháid!

Harry vigyorogva dobott neki egy övet, a lány megpróbálta összefogni vele a farmert, de az eredmény még röhejesebb volt, mint annak előtte.

-Mi ilyen vicces?- hallották Lily hangját. A nő ép akkor lépett be a szobába, mosni való után kutatva. Rá nézett a lányra és elmosolyodott.

Hermione oda fordult.

-Had segítsek!- mondta és egy pálcaintéssel méretre, zsugorította a ruhákat.

-Köszönöm.

-Nincs mit. Én a helyedben feltennék egy sapkát is.- mondta, és körbe indult felszedegetni a szennyest a padlóról.

-De hát honnan...?- nézett az asszonyra kérdőn.

-Gondolom nem véletlenül vetted föl a fiam ruháit, pont akkor, mikor ő és a barátai a Három Seprűbe igyekeznek.

Hermione elvörösödött. Lily odalépett hozzá.

-Ne aggódj tőlem senki nem, tudja meg. Menjetek és mulassatok jól!- mosolyogta, s a lány kezébe nyomott egy sapkát. Kiment a szobából, és Hermione odasétált a szekrény oldalára erősített tükörhöz. Némi nehézség árán sikerült beparancsolni hosszú fürtjeit a sapka alá.

-Na milyen?- fordult Harry felé.

A fiú odalépett hozzá és megigazította a sapkát. Hermione fölnézett rá és mosolygott.

-Köszönöm- mondta és egy puszit nyomott az arcára. Harry értetlenül állt ott.

Kiabálás hallatszott a földszintről.

-Harry, Hermione!

Lerohantak a lépcsőn, s az előszobában már türelmetlenül álltak a többiek.

-Wáo!- tátották a szájukat.- Nem semmi!

-Indulhatunk?- kérdezte a lány magabiztos mosollyal.

-Igen!

Azzal elindultak a falu határán lévő kis kocsmába.

Az első számú és egyetlen szórakozóhely a környéken. Így hát természetes, hogy sok fura fazon is megfordul benne. A fiatalokat óva intették, hogy vitába keveredjenek bármelyikkel is.

A legtöbbjük veszélyes alak volt, híreket hoztak az ellenség tevékenységéről, és itt ragadtak estére.

A figyelmeztetések ellenére nem egyszer elegyedtek hangos szóváltásba, ami aztán dulakodássá fajult. Ám az emberek hamar megfeledkeztek róla, s nem igen foglalkoztak velük többet.  Nagy kárt nem tehettek egymásban, mert varázspálcával tilos volt a belépés.

A kis csapat megérkezett úti céljához, egy koszos kis épülethez, amelyen megfakult cégér tábla hirdette a fogadót. Nem volt éppen valami vendégcsalogató, a düledező részeg emberek a tornácon fogatlanul vigyorogtak a belépőkre. Az egyik előrelendült és neki tántorodott Hermionének, kis híján leverve őt a lábáról. A férfi bűzlött az alkoholtól, sápadt arcát éjfekete tincsek keretezték, s világító kék szemével meredten bámult rá. Közel hajolt a lányhoz.

-Érzem, hogy szalad a véred, lüktetve az ereidben.- suttogta fülébe hátborzongató hangon. A lány hiába akart szabadulni, az idegen nem eresztette. - Szinte érzem az ízét a számban...

-Hagyd békén!- szólt egy hang, és valaki meglökte a férfit, olyan erővel, hogy az hátra tántorodott, ám csak hamar visszanyerte az egyensúlyát, s újra visszalépet a lány elé. Ekkor azonban valaki belépett Hermione elé, és védelmezően elállta a vámpír útját.

-Ki mondja?- vigyorogta, kivillantva tűhegyes fogait.

A fiú megrántotta a vállát és az ajtó felé vonszolta a lányt. Nem akart bajba keveredni, nem most.

Az ajtóban két kobold állt.

-Egyenként.- nyekeregte, és intett nekik. Harry előre küldte a többieket.

-Nem muszáj bejönnöd velünk. Ha gondolod, visszakísérlek.- suttogta oda a lánynak.

-Azt képzeled, megijedek egy részeg vámpírtól. - sziszegte és odalépett a koboldhoz. Az szúrós szemmel végig mérte, majd bólintott. Hermione előre lépett, ám a másik kobold elkapta a csuklóját. Megragadta a lány állát és a fény felé fordította, úgy vizsgálta meg vonásait. A lány elkapta a fejét és zord pillantások kíséretében a kocsmába lépett. Harry követte, megkönnyebbülten sóhajtva.

-Sikerült, fiúnak néztek.

-Nem tudom, hogy boldognak vagy dühösnek kellene lennem emiatt.- morogta, a fiú elvigyorodott.

A helyiség zsúfolásig tele volt. A pultnál gyanús alakok ültek, s vizslató tekintettel figyelték a belépőket. A kis asztalok egyikénél rátaláltak barátaikra, akik már javában szürcsölték italukat.

-Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte Ron.

-Semmi.- morogta Harry és leült melléjük és kibontotta az egyik sárga üveget az asztal közepén, majd Hermione kezébe nyomta. Ő maga pedig egy zöldért nyúlt, amilyenből a többiek is ittak.

-Én miért nem olyat kapok?- mutatott az üvegre a kezükben, olyan arccal, ahogy azt a kisgyerekek szokták.

-Ez túl erős lenne neked.- vigyorgott Seamus.

-Honnan veszed? Még nem is próbáltam!- mondta és kikapta Harry kezéből az italt és meghúzta. A többiek kikerekedett szemmel figyelték a reakcióját. A lány nyugodt arccal visszaadta az üveget és kihívóan nézett végig az asztalnál ülőkön.

-Na?

-Azt hiszem kiérdemelt egyet.- nevette Seamus és egy üveg után nyúlt, hogy felbontsa lánynak. De Harry elkapta a csuklóját

-Szerintem ez nem túl jó ötlet.

-Ugyan már ne légy ilyen ünneprontó- mosolygott Hermione és elvette az üveget a fiú kezéből. Egy rántással kinyitotta és egy nagyot kortyolt belőle.

Nem volt mit tenni, Harry elengedte a fiú kezét és ő is visszatért az üvegéhez. Az este kellemesen telt néhány üveg után, pedig kezdet feltűnően jókedvük lenni.

-...és akkor...belépett Fred....sosem felejtem el milyen arcot vágott...- mesélte Ron fulladozva a nevetéstől az asztalt csapkodta. A többiek is jót mulattak a történeten.

-Azt hiszem ideje, lenne elindulni.- tette le üres üvegét Harry.

-Ne még ne- nézett rá könyörgő szemekkel Hermione.

-Had maradjon még egy kicsit.- vigyorogta Seamus és a kezét Hermione combjára, rakta. A lány felnevetett, Harry pedig gyilkos pillantást vetett a fiúra.

-Persze csak, ha apuci megengedi.- mondta idegesítő mosollyal az arcán, miközben tekintetét Harryre szegezte.

-Ne légy már ilyen komoly- mosolyogta a lány.

-Azt hiszem eleget, ittál. Gyere, haza kísérlek.- kinyújtotta a kezét a lány felé, aki duzzogva bár, de elfogadta. Felemelkedett a székből, de egy kéz visszahúzta őt. Seamus volt az.

-Ereszd el!- sziszegte a fiú.

-És ha nem?- vigyorogta.

-Azt meg fogod bánni.- fenyegetőzött.

Mindketten felemelkedtek a helyükről.

-Ez meg mit akar jelenteni?

-Tudod te azt jól.

-Ó a nagy Harry Potter fenyegetőzik. - csúfolódott- Mert őfelsége nem kap meg mindent, reszkessetek a haragjától.

-Mi bajod van?

-Az, hogy amióta csak ismerlek minden jó neked, jut, és nekünk csak a maradék. Te vagy a híres James Potter egyetlen fia, a kviddics csapatkapitány és most még az egyetlen lányt is magadnak akarod.

-Miről beszélsz?- horkantott fel, váratlanul érte barátja kitörése.

-Nem véletlenül kockáztattad a csapatot, csak, hogy ő játszasson, - mutatott a lányra- nem véletlenül hoztad el őt ma ide, nem törődve a lebukással, és nem véletlen, hogy nem engedsz minket a közelébe... Mert ha nem vetted volna észre ő az egyetlen itt, és nem én vagyok az egyedüli, aki vágyik rá.  És ez alól te sem vagy kivétel.- sziszegte fojtott hangon.

Harry megindult felé bőszen ám valaki megelőzte. Hermione bevágott elé és teljes erőből behúzott egyet a fiúnak, az megtántorodott és visszazuhant a helyére.  A lendület miatt Hermione fejéről leesett a sapka és kiszabadult alóla a haja. A kocsmában néma csend lett. Először a hangos szóváltásra lettek figyelmesek, majd az a kis vékony fiú kiütötte a nála nagyobbat, s most kiderül, hogy még csak nem is fiú. A dolog kezdett egyre érdekesebb lenni…

-Mit jelentsen ez!- kiáltott fel a pultos.

A fiú megragadta Hermione karját és az ajtó felé rohant. Szó nélkül kivágódtak az ajtón, de Harry belerohant az egyik részegbe és feldöntötte, magával rántva a lányt is.

Lebukfenceztek a tornácon, ki az útra. A fiú gyorsan felpattant és fölrántotta a lányt is, rohantak tovább.  Majd befordultak a legközelebbi sarkon, megálltak és levegőért kapkodva. Aztán egyszer csak kitört belőlük a nevetés. Harry neki vetette a hátát a falnak.

-Láttad az arcukat? -nevette a lány.

-Köpni, nyelni nem tudtak.- vigyorogta.- nem hiszem, hogy Seamus egy hamar kiheveri, hogy egy lány így elbánt vele.

Hermione felnevetett és kihúzta magát.

-Legalább tudják mi vár arra, aki kikezd Hermione Blackkel- mondta komolynak szánt hangon, ám komisz vigyora elárulta.

-Remélem is.- sóhajtotta Harry elkomolyodva. Hermione is lenyugodott már, nyitotta a száját, hogy rákérdezzen a benti beszélgetésre, de abban a percben zuhogni kezdett az eső. Újból kitört belőlük a nevetés, futásnak eredtek.

Dülöngélve rohantak az esőben.  A lány megállt és körbe- körbe forgott, élvezte az arcába csöppenő vízcseppek érintését. Már rég nem érezte magát ilyen szabadnak és gondtalannak. Harry is megtorpant és visszanézett rá. A szíve furcsán dobogott, ahogy nézte őt. Ahogy kitárt karokkal forog és az arcát az ég felé fordítja.

Régi emlék kúszott be az agyába, mikor kicsik voltak, akkor is ezt csinálta. Emlékszik el akarta vele hitetni, hogy képes esőt csinálni, azzal hogy körbe- körbe forog. Akkor, gyere fejjel hitt neki, de ma már csak nevetett ezen.

A hajából csöpögött a víz, ahogy a ruhájából is. Aztán egyszer csak találkozott a tekintetük. A borostyánszín szempár pont az ő szemébe bámult, olyan mereven, mint egy macska. A sötét éjszakában, szinte világítottak a szemei sötét szempillái közt. Elkezdett lassulni, s aztán megállt vele szemben pár méterrel arrébb, és csak bámult. De most mintha más lett volna a pillantása.

-Hiszel még benne?- hallatszott a lány lágy hangja. Ezek szerint neki is ugyan az járt a fejében.

-Már sok minden változott azóta. Már kevés dolog maradt meg, amiben hiszek.

Harry szemével követte a vízcseppeket le az arcán, a nyakán egészen az inge nyakáig, érezte, hogy elkalandoznak a gondolatai, hát gyorsan visszakapta tekintetét, az arcára. Egyszerre fojtóan melegbek érezte a hűvös szellőt az arcán és a nyakán. A lány tekintete most újra más volt. Furcsa láng gyúlt szemeiben.

Hermone úgy érezte, mintha megállt volna az idő. Mintha a vízcseppek és a mozdulatok mozdulatlanná dermedtek volna. Csak bámult azokba a smaragd szemekbe, mintha érezte volna az óceán sós illatát, hűsítő fuvallatát az arcában. Kócos fekete haja a szemébe lógott, s ő is bőrig ázott a szakadó esőben. S mintha ő is megdermedt volna a világ többi részével együtt, aztán hirtelen minden újra visszaállt az eredeti kerékvágásba. Minden újra felgyorsult, és az ő feje egyre csak kavargott, vadabbul és vadabbul.

Elindult a fiú felé és fölzárkozott hozzá, majd némán folytatták útjukat hazáig. A Black- házhoz befordulva látták, hogy a villanyok égnek. Hermione nem számított semmi jóra. Oda fordult a fiúhoz.

-Köszönöm az estét.- mondta.

-Nincs mit. Örülök, hogy velünk tartottál.

-Nagyon jól éreztem magam.- hangja meghazudtolta szavait.

-Azért jobbat is el tudtam volna képzelni.- sóhajtotta.

-Nem baj. Ez így volt jó.- mosolyogta erőtlenül.

-Jó éjszakát!

-Jó éjszakát!- a lány megölelte, majd elengedte s magyarázat nélkül elindult az ajtó felé. Harry csak állt ott mozdulatlanul és nézte, hogy tűnik el a lány a szeme elől. Míg a szomszéd ház ablakában leskelődő öregasszony megcsóválta a fejét, ő haza indult.

Hermione belépett az előszobába, s rögtön a lépcső felé vette az irányt be sem nézve a nappaliban. Ám alig tett meg néhány lépést…

-Hol voltál idáig?- Sirius volt az, aki most az ajtófélfának támaszkodva nézett rá.

-Azt hittem neked mindegy, hogy merre járok.- sziszegte, meg sem fordulva, a férfi elkapta a csuklóját, és maga felé fordította.

-Akkor nem, ha bajba kevered magad. Hol voltál?

-Csak kint sétáltam…

-Ne hazudj! Öt perce sincs, hogy levelet kaptam a Három Seprűből- sziszegte- Azt mondták láttak téged és Harryt ott ma este.

-Bizonyára rosszul látták.- mondta dacosan, és kitépte a kezét Sirius szorításából.

-Remélem, a te érdekedben.- azzal visszatért a nappaliba.