Sok évvel ezelőtt, egy baljós napon tűnt fel e Sötét Csillag az égen, s e csillaggal együtt ragyogott fel Voldemort, egy nagy befolyással rendelkező hatalmas mágus is.

A csupán néhány évtizedig tartó béke korszaka leáldozóban volt, s az új háború rémével kellett számolnia minden földi halandónak.

Ezekben az időkben egy férfit tekintet a nép megmentőjének, azt a varázslót, aki véget vetett Grinwald, a sötét mágus kegyetlen uralmának. Azt a férfit, aki felszabadította népünket, Albus Dumbledort. E varázslónak köszönhetünk mindent, a varázsvilág lassan lábra állt, s újra virágzásnak indult. Ám nem sok idő telt bele, s egy új gonosz bukkant fel, egy jóképű politikus személyében. A férfi ugyan erős akaratú, s néha radikális újításokat kívánt eszközölni a világunkban, mégis, sokakat képes volt meggyőzni behízelgő modorával. Egyetlen ember állt csak ki ellene, s ez Dumbledor volt. Az emberek többsége nem értette a varázslót, miért van úgy ellenne a fiatal politikusnak, Tom Denemnek.

Az ellenség ezt kihasználta, s megpróbálta Dumbledor ellen beszélni a tömegeket. S pár év múlva elérte a célját, Tom Denemet előre lépették, vagyis Voldemort nagyúrt,(ugyanis így hivatta magát akkoriban) Winzengamot vezetője lett, s esélyes volt a miniszteri székre is. Dumledort intelmeit, az új vezetőt illetően, a legtöbbjük egy kézlegyintéssel elintézte, mondván, Dumledor csak féltékeny, hogy Voldemort kiütötte őt a nyeregből, s Albus befolyása egyre csökkent. Csak néhányan maradtak hűségesek hozzá, azok, akik szintén átláttak Voldemort nagyúr álcáján. Míg a sokaság szemet hunyt a bűntények felett, amit Voldemort követői tettek, addig ők, látták az egyre több erőszak és talán egy újabb háború előjeleit.

Nem sokkal később, Voldemort, megkapta a miniszteri címet, s Roxfortra fente a fogát. Ám Dumbledor nem engedett neki, az iskola az övé maradt, nem került a Minisztérium befolyása alá.

A miniszter dühében, kiadatott egy nyilatkozatot, amely szerint megkülönböztető figyelem illeti az aranyvérű varázslókat s boszorkányokat, a feszültség, amely már régóta érezhető volt a levegőben, egyszerre kirobbant, teljes erejével. A megkülönböztetettek nem értették, miért jár ez a kitüntetett figyelem a tisztavérű mágusoknak, miért kellet a boltokban, a sor elejére engedni őket, s effajta dolgok, ám ez csak a kezdet volt.

Pár napra rá új törvényt adott ki, melyben megtiltja, az aranyvérűek, s a "sárvérűek" házasságát, aki nem engedelmeskedett, azt megfosztották minden vagyonától, esetenként száműztetett a varázsvilágból. A szabályok, törvények, rendelkezések, egymást követték, s a szakadék a tisztavérűek, s a többi varázsló és boszorka közt egyre nagyobb és áthatolhatatlanabb lett. Az emberek kezdtek rettegésben élni, Lord Voldemort követői egyre szélsőségesebb módszerekhez nyúltak, s nem volt, ki ellent, mert mondani. A káosz elkerülhetetlenné vált.

 A Miniszter hatalmában volt minden, a "sárvérűeket" s támogatóikat üldözték, a mugglikat nyíltan megölhették, megkínozhatták, akár ok nélkül is. Voldemort kémei akkor már mindenhova beszivárogtak, s nem volt vissza út. Nem menekülhetett senki.

Azok, akik nem hajtottak fejet az új hatalom előtt, Dumbledor követői lettek. Titkos akciókat szerveztek a miniszter ellen. De nem sokan mertek nyíltan lázadni az új rendszer ellen. Azonban mégis akadtak ilyen emberek. Dumbledor egyik legnagyobb követői például James Potter és Lily Evans volt. Akiket házasságuk miatt, megfosztottak mindenüktől. Alig hagyták el az iskolát, így munkájuk nem lévén, Albus Dumbledor vette őket párt fogásába. De ott volt még Sirius Black is, aki vére árulójának lett kikiáltva, mert vagyonából, Dumbledort támogatta.  Ők voltak a lázadók, azok a boszorkányok, varázslók, akik mertek szembeszállni Voldemortal.

Ezek az emberek alkotják a Főnix Rendjét. Amely titkos társaságnak indult, ám a miniszternek nem kellet sok idő, tudomást szerzett róluk,  elrendelte tagjainak felkutatását,  vezéreiknek meggyilkolását.

S ezzel megkezdődött a harc, a szabadságért.