Ciki, vagy cuki? Túl szexis?   Feszes csípőnadrágok, a hasat sem takaró topok, kivillanó tangák, térdig érő csíkos zoknik – ma ez a menő. Tényleg ez? Lehet, de vajon a kihívó egyben stílusos is? A ciki és mázosan cuki is lehet természetes.

A cuki-muki Dr. Szöszi Kérdés, ki hogyan, milyen öntudattal viseli. A divat a lélek tükre Szép nő sok van, elegáns alig néhány - állítják a divatszakértők. Még a mozivászon legragyogóbb üdvöskéi sincsenek mindig tisztában az elegáns, ízléses öltözködés és viselkedés alapvető szabályaival, ami bizony nem fokozza megjelenésük varázsát. Mindent megmutató ruhakölteményeik, sokszor kihívó, ordenáré színösszeállításaik láttán legtöbben elhúzzák a szájukat. Mégis, a divattörténet igen gyakran praktikus vagy éppen igen szalonképtelen alapokon nyugszik, amikhez semmi köze nincs a ma oly felkapott "trendeknek". Miért "majmoljuk" a divatot? A divat "követése" feltehetőleg ősi ösztönből ered. Az emberi horda domináns, fennmaradásukért sikeresen küzdő tagjai sikeresebben tudták védeni testüket a hideg ellen, így a társaik megpróbálták őket utánozni. Szinte mindent utánzással tanultak. Az első divatdiktátor tehát lehet, hogy Ősapánk volt, aki először borzongott meg hajnalban, és rángatta magára az előzőleg elejtett szarvas lenyúzott bőrét. Ma a mintakövetés már a sztárok öltözködése (sikeres emberpéldányok) és amerikai, olasz és francia divatdiktátorok gondolkodása szerint zajlik, és már rég semmi köze ahhoz, hogy ne fázzunk. Ma már belső motivációinknak akarunk megfelelni. Saját divatunk szerint is válhatunk sikeressé, csak tudni kell az ízlés és az ízléstelenség közti határt. Ruha teszi az embert? Sajnos, ha a pszichológiai kutatásokat vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy igen. Azok, akik a kor "trendjét" követve, divatosabban öltözködnek, az állásinterjúknál és az üzletkötéseknél is sikeresebbek, többen nyilatkoznak róluk úgy a távollétükben, hogy szeretetre méltóak, és többen kívánnak velük párkapcsolatot kezdeményezni. Nem véletlen tehát, hogy végig a történelem során - bár a nőket tartották mindig divatmajmolóbbnak - a férfiak is nagyon adtak a megjelenésükre. Gondoljunk csak Napóleon kalapjára. Elő a nagyi ruhatárával! Az elegancia a részletekben rejlik. Tudjuk, hogy a hosszú szárú nadrág nyújtja az alsótestet, a korlátozott mennyiségű szín és minta egy öltözéken belül nem feltűnő, s minden, ami inkább sejteti, mint hirdeti a testünket az elegáns. Mégis van, akinek direkt jól áll a nagyi bőröndjéből előszedett pink színű miniszoknya piros vagy sárga sállal. Ha vannak trendi, megörökölt ruháink, amelyekben ráadásul jól is érezzük magunkat, akkor miért ne mutatnánk meg őket országnak-világnak? Ahhoz, hogy stílusosak legyünk, kell, hogy viseljünk valami csak ránk jellemző, egyéni dolgot. Lehetnek különleges hajdíszeink, viselhetünk extravagáns parfümöt, szokatlan fazonú cipőt. Tini style és cuki máz Ha ma belépünk egy iskolába és egy diszkóba, alig észlelhetünk különbséget – már ami a tizenéves lányok öltözködését illeti. Az elmúlt években a trendek folyamatos alakulásának hatására alaposan megváltoztak öltözködési szokásaink. Stílusukat tekintve egyre jobban közelednek egymáshoz a különböző, ,,eseményeken” viselt ruhák. Míg régebben mindenki meg tudta mondani, hogy mit milyen alkalomra (ünneplő, suli nyáron/télen, buli, sportolás stb.) szokott felvenni – ezek a határok elkezdtek összemosódni. Ha már vállaljuk egyéniségünket •  A stílusos nem azonos a drágával. Inkább a ruha anyagára koncentráljunk, mint a márkajelzésre. •  A szorosan testhez feszülő ruhák még a legtökéletesebb alak esetében sem ajánlottak. Az elegancia a valós méretünknél fél számmal nagyobb ruháknál kezdődik. • Ha már bátran játszunk a színekkel, játszhatunk az anyagokkal, kiegészítőkkel is! • Ne cserélgessük a parfümjeinket! Erotikusabb, ha saját illatunk van, amelyhez ragaszkodunk, mint az állandó váltogatás. •  Nem árt néha tükörbe nézni, és megszemlélni magunkat, mert bármilyen ciki is a ránk aggatott ruha, ha magunknak tetszünk, más is könnyebben elfogadja stílusunkat.   Forrás: Nők Lapja