Hadd legyek művész

Ha valaki művész, ha valaki alkot és merész,
ha álmokat sző valósággá egy láthatatlan kéz,
ott lélek lesz, érzés…

Ha valaki művész, a színpadon szélvész zúdul át,
villámot szór a festett ég,
Isten szól hozzád…

Egy igazi művész…
Ki egy személyben Jágó és Mór,
Vronszkij és ifjú Jimmy Porter,
Lear és Willy Loman, Antonius, Doctor Zsivago!

És te ott lent kiálts bűnöst, vagy sírj,
ha a gillotinhoz lép a bátor Danton,
nevess a jó Falstaffon, s Liliom álmaival szállj
az ég felé…

Én hadd legyek művész,
ki gyémántként szórja majd eléd,
a titkot, a csodát, mit senki más,
soha nem mondott el még…

Nézd, a függöny nyitva már,
s nézőtér sötét, felragyog a fény,
most jövök én!

…És akarom, hogy mindent
játsszak majd, mit csak nekem írt
Shakespeare és Schiller, Brecht és Harold Pinter,
Szophoklész, Eugene O’Neill!

Hogy azt mondhassák rám, ez ám – színész!
Egy ifjú Jason Robards, sőt – De Niro!

Minden terhet bíró,
felkészült, érett, százarcú drámahős!
Én hadd legyek művész…
Én hadd legyek művész…
Egy igazi művész!

Még százezernyi út vár rád,
hogy célba érj, hogy művész légy.
Művész, művész, művész...

/részlet a Fame musicalből;  szöveg: Miklós Tibor;  előadó: Bereczki Zoltán/