Köszönet a fordításért Baysa-nak!
A japán Puffy Amiyumi duó nem csak egy egyszerű együttes: sokkal, sokkal több. Ők, egyszerűen fogalmazva, kulturális jelenségek. Amiyumiék sokoldalúsága és az a képességük, hogy folyamatosan meglepjék a közönséget, sokkal hosszabb karriert adott nekik, mint az átlagos amerikai vagy japán popbálványok többségének, és megadta nekik azt, hogy valódi történetük is legyen. Ez meglepő volt a Puffy Amiyumi tagjainak, akik ismeretlenek voltak addig, amíg nem hozta kettejüket össze egy felvétel és egy menedzsercég. 1995-ben a tokiói Ami Onuki és az oszakai Yumi Yoshimura mindketten felfedezték tehetségüket, és eldöntötték, hogy megnézik, hogy meddig mehetnek el. Ami elküldött egy felvételt a Sonynak, ami akkor zenészeket keresett, Yumi pedig elment egy meghallgatásra egy menedzsercéghez, ami éppen színészeket és zenészeket keresett. Miután Ami elküldte a felvételt, nem hitte, hogy bármi is fog történni: „Csak meg akartam nézni, hogy az elutasító levélben milyen kifogásokat fognak felhozni, és hogyan kérnek bocsánatot” -mesélte el az amerikai riporternek. De kiderült, hogy miután Yumival párosították, pont ők voltak azok, akiket kerestek. Ami és Yumi számai együtt nagyon dallamosan hangzottak, és olyan kapcsolatuk volt, ami messze túlment a megszokotton: könnyen úgy lehet érezni, hogy ők testvérek (mint a Roches vagy a Cowsills), mivel ilyen mértékben keveredik a hangjuk Együtt énekelve azonnal megteremtenek egy azonnal megkülönböztethető zenét, ami teljesen az övék.
Az 1996-ban kiadott „Asia No Junshin” óriási siker lett, 1 milliónál is többet adtak el belőle és egy mániát indított el. Ami és Yumi pólóik és művészien kiszakított farmerjeik hamar nagyon stílusosak lettek, és nem tudtak kilépni Tokió utcáira, mert megrohanták őket a rajongók. Ezután több milliót adtak el a lemezből csak Japánban, és elindítottak egy saját tévéműsort (Pa-Pa-Pa-Pa-Puffy), full-stadionos koncerteket adtak, akciófigurákat adtak ki, sőt még cipőket is. Minden számukat levédték reklámoknak, mint például robogóknak, kozmetikumoknak, számítógépeknek és üdítőitaloknak. Ahogy Jay Babcock, a L. A. Weekly kritikusa írta: „Puffy Amiyumi a Monkees női verziója az N’ Sync hírnevével és a 90-es évek pop-csapatának, a Pooh Sticksnek keveréke.”
Más esetleg nem szívesen látja az N’ Sync és a Pooh Sticks nevével egy mondatban őket, de Puffy Amiyumi világában ez így működik. Náluk bármi megtörténhet: semmilyen stílus nem tabu, semmilyen korszak nem marad felfedezetlen, nincs olyan kombináció, ami túl vad. Minden általuk imádott hang harmóniában él egy általuk megálmodott helyen. Ezzel a hanggal, ami öregnek és fiatalnak is tetszik, Puffy Amiyuminak megvan az esélye arra, hogy olyan híresek legyenek, mint még soha, semmilyen más japán zenekar. |