Felis pardus
A párduc, más néven a leopárd szintén nagy termetű macska. Testhossza elérheti a 2 m-t, farka a 85 cm-t, magassága a 60-65 cm-t, testtömege a 60-90 kg-t. Élettartama körülbelül 20 év.
Mérete, színe, szőrzetének rajzolata alapján különböző fajtái vannak. Alapszíne többnyire sárga, az okkersárgától a világos szürkéig változik, de nem ritka a fekete párduc sem. A fekete példányok a foltosakkal egy alomból származhatnak. Bármilyen legyen is az alapszín, mindig foltmintás. Ez a minta gyönyörű dísze és jellegzetessége az állatnak. Foltjai lehetnek teli- és gyűrűs foltok. Fején, nyakán, mellén és lábain csak teli foltok láthatók, míg más részein gyűrűs foltok vannak, amelyek 5-7 pötty kör alakú elhelyezkedéséből állnak össze. A foltok a háti részen hosszanti sorokban rendeződnek, míg oldalt haránt irányúak.
A földkerekség legtökéletesebb macskája. Igaz, hogy az oroszlán erősebb, a tigris vérszomjasabb nála, de testének harmóniája, bundájának tökéletes szépsége, mozgásának dinamizmusa és kecsessége valamennyi rokonáét fölülmúlja. Mancsa éppen olyan selymes, mint a hiúzé, de karmai jóval erőteljesebbek. Ugyanez vonatkozik ragadozó fogazatára bármely rokonával összehasonlítva.
Rendkívüli az alkalmazkodó képessége. Ezt mutatja elterjedtsége és élőhelyeinek változatossága. Nagy területen él. Afrikában, Ázsiában mindenütt előfordul az oroszlán és a tigris által lakott területeken, de Szíriában és Kis-Ázsiában is honos. Legnagyobb számban olyan helyeken tanyázik, ahol nagy kiterjedésű, sűrű erdőségek vannak, de kedveli a ritkásabb erdőket is, ha bennük a fű magas. Szívesen húzódik meg magas hegységekben, ahol a jó búvóhelyeken kívül sok elejteni való vad is akad. Nem ritka a pusztaságokon sem. Félsivatagos, forró helyeken ugyanúgy megél, mint a 2000-3000 m magas helyeken. Nem ritkán emberi lakások közelében üti fel tanyáját, és innen indul vadászni. Rokonaihoz hasonlóan nincs állandó lakhelye, nagy területeket jár be, és változtatja tanyahelyét.
Territóriuma az ott élő zsákmányállatok számának függvényében 10 km2 is lehet, határait a tigrishez hasonlóan végbélmirigyének váladékával, a fák megkaparásával jelzi.
Párzási ideje a tavaszt megelőző időszakra esik. A hímek ádáz csatát vívnak a nőstény kegyeiért. A vemhesség 9 hétig tart. Az anyaleopárd áthatolhatatlan, védett sűrűségben hozza világra kölykeit. Rendszerint 3-5 vak kicsinye születik, amelyek kedvesek, játékosak és szépek. Szemük a tizedik nap táján nyílik ki. Az anya rendszerint sziklaodúba, fák gyökerei alá, faodvakba rejti kicsinyeit. Amikor elérik a macskanagyságot, már anyjukkal járnak vadászatra. Az anya támadás esetén kitartóbban és dühödtebben védi a kicsiket, mint a tigris. A szoptatós párduc nagy veszélyt jelent a környékre, elszántan rabol és gyilkol, és óvatosabb, mint máskor. Ember vagy állat nem nagyon férkőzhet az alom közelébe.
Többféle hangot ad. Hol rövid, ugatásszerű hangot ad, hol deszkafűrészelés ritmusához hasonló „hura-hura” hangzást, hol macskanyávogáshoz hasonló, panaszos, hosszan elnyújtott hangot. Létezik kölyökhívogató vagy megérkezését jelző hangja is.
Nem túl nagy, mégis ellensége minden állatnak, sőt még az embernek is, bár ez utóbbit, ha teheti, elkerüli. Ravaszabb minden más ragadozónál, a legügyesebb állatot is meglepi és elkapja. Futása nem gyors. Ezt ellensúlyozza nagy ugrásokkal, így a hosszabb lábú menekülőnek sem ad sok esélyt. A vadászok veszélyesebbnek tartják a tigrisnél és az oroszlánnál is, mert olyan villámgyorsan támad, hogy nem marad idő kitérésre vagy védekezésre. Kúszásban is felülmúlja macska rokonait, éppen olyan gyakran jár a fákon, mint a földön bokrok rejtekében. Ha menekülni kényszerül, a legszélesebb folyót is átússza. Legendás szépségét szőrzetének, testarányainak tökéletessége mellett mozgása is adja. Soha nem erőlködik. Puha, hajlékony, nesztelen, olyan, mintha teste pillekönnyű volna.
Ugyanakkor hírhedt ravaszságáról, gyilkos ösztönéről. Afrikában tigrisnek nevezik, ezzel hangsúlyozva vérszomjasságát, rabló ösztönét. Minden élőlényt megöl. Nincs tekintettel az áldozat méreteire, védekezésére. A zsiráftól az antilopig, az apró hüllőkig mindent elpusztít, de legkedvesebb csemegéje a majom és a kutya. A kutyát az ember mellől is zsákmányul ejti. Az ember jobban tart tőle, mint az oroszlántól, amely soha nem öl feleslegesen, mert a párduc jóval több áldozatot szed, mint amennyivel jól tudna lakni. Ilyenkor már az áldozatok vérével jóllakik. Ezzel a vérengző tulajdonságával legfeljebb a túlszaporodott páviánok ritkításával hajt hasznot. Az ember sincs tőle teljes biztonságban. Különösen a kölykeivel vadászó anya nem nézi, hogy az áldozata ember-e vagy állat.
Széllel szemben cserkészi be áldozatait, lopakodva érkezik és lesből támad. Előfordul, hogy a fán leselkedik, és onnan ugrik a kiszemelt vadra. Nagyszerű mászó. A nagyobb zsákmányt – zebrát, antilopot – biztonságos helyre viszi, és ott lakmározik belőle. A megmaradt részeket vagy a kisebb állatokat felcipeli a fákra. Erejére jellemző, hogy fára mentett eleséget, a párducnál jóval nagyobban is láttak már.
A leopárd (párduc) legismertebb természetes ellensége a tigris és az oroszlán. –Ha nem menekül időben fára, a hiénák és a hiénakutyák is megölhetik. A krokodil és a python is elpusztíthatja, ha elkapja.
Vérszomjassága nem jelenti azt, hogy nem szelídíthető. Kicsi korától gondos ápolás és nevelés mellett megszelídül. A legtöbb helyen, ahol a haszonállatok vagy az ember veszélyben élnek miatta, irtóhadjáratot folytatnak ellene. Szép szőre is értékes. Egyes afrikai törzsek vadászjelvénye a megölt párduc feje volt, karmait a vadász bátorságát jelezve ékszerként viselték. A régi magyar harci öltözet díszes tartozéka volt a vállra vetett párduc kacagány. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
