96. fejezet. Szarvasbőgéskor történt... ...jól benne járunk az őszben. A szarvasok igencsak ülik a nászukat s ilyenkor figyelmetlenek és könnyebb dolga van a vadásznak. Hajnalonta hidegebbek a szelek, egyenesen metszőek és ennek ellensúlyozására alakult ki a szokás, hogy medvezsírral kenik le magukat a vadászok. Ez valahogy nekem nem smakkol. Én erre egy sokkal kellemesebb illatú krémet készítettem, amit még kedves kis feleségem is használhat. Zsenge szarvaszsiradékból főzök alapot és különféle erdei virág főzetének párlatát hozzákeverve készítek krémet. Ezt „hónaljdejó”nak neveztem el. A másik változata az „arcdejó” nappalra és éjszakára. Különösen így ősszel és télen veszik hasznát az emberek. Mindezt csak házi használatra, mert nem kaptam még vissza a „patikusi engedélyem” és nem akarok a szokásokkal ellen menni. Szóval egyik reggel kikenekedtem, felöltöttem a díszes szarvasbőr vadászruhám amit erre az őszre varrt az én kedvesem. Tegezem még egyszer átnéztem, hogy minden nyílvesszőm rendben van-e, mert ha elhibázza a lövést ilyenkor a vadász, akkor ezek az érzelmileg túlhevült állatok nem könyörülnek és fel öklelik a támadót. A békés legelészőkből vadállatok válnak. Kedvesem egész a tornác végéig kísért, hosszú csókot kaptam tőle és jó vadász szerencsét kívánt, majd utamra engedett. A gyülekező a falu felső végén a „Nagy Kék Sziklánál” volt. Ez már amolyan hagyomány, mert sok-sok napkeltével ezelőtt ennél a sziklánál terítette le Üvöltő Bölény a legnagyobb vadász zsákmányát és azóta minden évben innen veszi kezdetét a vadászévad. Nos ez a kis kitérő után térjek vissza a jelenbe amely igen csak nyüzsgő életet mutat, mióta visszatértünk a faluba. Fehér Nyír élet története csak hab a tortán. Nemcsak engem de az egész falut felkavarta. Mindig tudtam, hogy egy csupa-szív lélek, de hogy ennyire önfeláldozó legyen ez csoda számba ment. Ezzel a cselekedetével és előéletével közel áll ahhoz, hogy a „Vének Tanács” kinevezi őt a falu „Nőtanács vezetőjének” és a döntéseknél meghívják a legfelső vezetésbe , ami már modern előrelépés. Menet közben így csapongtak a gondolataim, mikor egy ismerős kedves hang ütötte meg a fülem. - Ordaskám édes! - gyanút fogtam ezen a hangon és megszólításon, mert ez nem jelentett jót Szarvaskánál sosem... - no a teringettét most már sürgetőbben,- Mi van Ordaska már szóba sem állsz velem, de még nem is üdvözölsz?,- szólt a szemrehányás. - mint aki most vette észre úgy tettem,- jaj én édes Szarvaskám ! Ne haragudj a gondolataimba mélyedtem...próbáltam hazudni, de ez a boszorka már a hangszínemből tudta , hogy hazudok. - talán csak nem vadászatra indulsz Ordaska ?- kérdezte, mintha nem tudta volna. No persze lánykérőbe íjjakkal felszerelve !!! Éreztem, hogy résen kell lennem, mert valami lóg a levegőben, ennél a nőnél óvatosnak kell lenni. Amióta a lányával volt az a kis malőr a mosolygása mögött mindig ott leselkedett a lecsapni készülő anyatigris. - tovább fojtatta.- nincs kedved egy percre bejönni ? Pont most főtt le a finom teám megkínálnálak ezen a hűvös reggelen. Biztos látszott rajtam a kétkedés és mert ezt szóban is kifejtettem, hogy tisztellek Szarvaska és nem akarom a kedves hívásod visszautasítani, de nem bízom a főzetedben. - ugyan már Ordaska...ugyan már...hát nem emlékszel mit mesélt Fehér Nyír honnan származik !! lehetséges és nincs kizárva, hogy mi testvérek vagyunk és akkor mi meg rokonok.....és akkor feltételezed rólam, hogy egy rokonomnak ártsak??? - gondoltam magamban igen, de hangosan csak annyit... így már nem. Beléptem a verandára és mellém tettem a felszerelésem, majd lehuppantam a kényelmes fűzfa székébe amit az írottkezű kézműves ismerőseitől cserélt valamiféle gyógyfőzetért. Amit azóta is emlegetnek a székgyártók, mert a reumájuk oly gyorsan gyógyult nekik tőle, hogy az maga a csoda volt. Ugyanis a reumával küzdő vadász ahogy megitta, azzal a laza mozdulattal dobta el a poharat és futott az erdőbe de közben barna csíkot húzott maga után. El is felejtette, hogy reumás. Én bolond ezen röhögtem magamba és nem éreztem meg a felettem tornyosuló fellegeket. Az egész még azzal egészült ki, hogy közben megjelent a hangokra Mosolygó Szem és a figyelem elterelést még fokozta csacsogásával és kedves mosolyával. Én balga nem is mertem gondolni, hogy összejátszik az anyjával. Ekkor jelent meg Szarvaska a teával az ajtóban és letelepedett mellém. A társalgás továbbra is kellemes és barátságos hangon fojtatódott. Nagy érdeklődést tanúsítottak a felszerelésemnek és , hogy mire megyünk vadászni...- mondtam, hogy szarvasra legfőképp, de nincs kizárva más vad sem..a szarvasnál udvariasan biccentettem, mint aki elnézést kér, de hát az élet már ilyen. A tea illata kitűnő volt és lassú kortyokban élveztem minden cseppjét. Ekkor kaptam észbe, hogy nekem mennem kellene, így egy hajtásra kiittam a maradékot. Csak a búcsú sikerült nem minden napira. Ahogy az utolsó korty lement, mintha a föld minden ördöge randevút adott volna egymásnak a beleimben. A kis manók váltó futást gyakorolták, mert a gyomrom a beleim majd a kijáratot ostromolva igyekeztek belőlem távozni. Megköszönni időm már nem jutott, de amit most pillanatnyilag gondoltam azt se tudtam kimondani, mert a manók megtalálták a kijáratot és nem volt más választásom, mindenem hátrahagyva neki az erdőnek. A görcstől a szeme úgy kiguvadt az üregéből, hogy láttam valósággal saját magam vele. Mikor egy kissé megkönnyebbülve visszajöttem, láttam amint azzal a Szarvasra jellemző mosollyal fogadtak a lányával a tornácon. - Hittem neked Te beste lelke...még hogy rokon...de befejezni nem volt időm mert jött az újabb roham...vissza az erdőbe... Mikor egy kicsit tisztultam akkor vágott be a tudatomba, hogy megyek így vadászni ??? sehogy jött hangosan a válasz...és csípőre tett kézzel az előbb még rokonom ezt kiabálta...- mit gondoltál hagyom , hogy a nászukat ülő szarvasokat hagyom leöldösni? Most nem tudtam vele harcba szállni, de nem maradok adósa....de most jobbnak láttam a csíkot haza húzni, majd hogy nem a szó szoros értelmében értendő. A felszerelésem kuncogva hozta Mosolygó Szem utánam. Haza érve újságoltam a kedvesemnek, hogy az újdonsült rokona miként bánt el velem... és legnagyobb elképedésemre ő is kacagott s a térdét csapkodta nyomatékot adni tetszésének. - Jaj édes párom,- hát nem ismered őt...de ezt már oly távolinak hallottam, mert megint futottam..és ráadásul mikor visszajöttem láttam, hogy milyen jót derül Mosolygó Szem párommal rajtam a verandán. Vagy csak úgy gondoltam, mert az elégtétel gondolatai lekötöttek. Csak jöjjek rendbe lesz ne mulass az újdonsült rokonnak....!!! Napok teltek el, hogy rendbe jöttem. Saját főzetemet kellett ellenszerként iszogatnom. Megállj Szarvaska lesz ennek még böjtje , vagy ahogy az indiánok mondják „ ne szól szám, marad a skalpom”... kitalálom, hogy mi legyen a büntetésed...csak most nagyon csikar.....!!!!