Monty Roberts

(Az igazi suttogó: részletek)

"1934. május 14-én születtem, a nagy gazdasági világválság kellős közepén, a kaliforniai Salinasban. ... A város peremén éltünk, ami beépített területnek számított - de a beépítettség itt mást jelentett, mint a városban. Minden épületnek volt valami köze a lovakhoz, az istállóktól kezdve a lépcsőkön emelkedő üléssorokkal körülvett lóvásártéren át, egészen a mázsálóig és az elletőszínig. Mindez együtt egy lótenyésztő telepet alkotott. Itt dolgoztak a szüleim. Még egy éves sem voltam, amikor anyám maga elé ültetett a nyeregbe. De nem ám csak egy-két pillanatra, ahogy más babákat szoktat pusztán játékból. Órákat töltöttem a ló hátán, miközben anyám lovaglóleckéket adott. A ló előre-hátra mozgó fülei, előttem emelkedő nyaka, minden lépésre megrezzenő sörénye - mindez éppoly ismerős volt számomra, mint az emberek látványa és hangja. Mire két éves lettem, az időm java részét már lovon töltöttem, ugyanis ekkorra kiérdemeltem egy saját hátast. Vitathatatlan, hogy egészen különleges helyzetben voltam: Kevesen mondhatják el magukról, hogy a salinasi-versenypályán születtek és nőttek fel. ... Első lovam Ginger volt, a tizenhét éves cowboyló az Uhl-rancsról, és a maga idejében egészen szép eredményeket ért el a western (vadnyugatistílusú) lóversenyeken. Most hogy nyugdíjazták, rám kellett vigyáznia. A vérmérséklete tökéletesen alkalmassá tette erre a feladatra: fegyelmezett volt és megbízható, így ő kapta azt a feladatot, hogy legyen a tanítóm. ... Persze nem tudott volna olyat tenni, amit ne bocsátotam volna meg neki. Ő volt a legjobb pajtásom. Apám elég hamar felfigyelt rá, hogy lovasképességeim jobbak az átlagosnál. Már ekkor is úgy tudtam irányítani a lovat, hogy tetszésem szerint léptessen, ügessen vagy vágtázzon. Menet közben is meg tudtam csinálni a szárváltást, és könnyedén vezettem hátasomat nyolcas alakú körökben. ...Apám úgy vélte, saját javára fordíthatja képességeimet. Még nem voltam elég idős ahhoz, hogy óvodába járjak, amikor közölte velem, hogy komolyabban kell edzenem és még több időt kell lóháton töltenem. ...Szinte minden környékbeli lovasbemutatóra benevezett, és csaknem minden hétvégén versenyeznem kellett. ...Apám magas, karcsú, izmos, világosbarna hajú férfi volt, arca élesen metszett vonásokból állt. ...Kérlelhetetlen volt, minden cselekedetemet górcső alá vette, hogy aztán az esetek nagyobb részében nevetség tárgyává tegyen. A lovakkal való bánásmódjára a "hagyományos" szót alkalmaznám - ami azt jelenti, hogy kegyetlen volt. A lovak betörésére akkoriban alkalmazott módszer még ma is igen elterjedt. ...Apám különleges karámot építttett e célra, amelynek kerülete mentén egymástól egyenlő távolságra hat erős cölöpöt ásatott mélyen a földbe. Ily módon egyszerre fél tucat lovat tudott betörni. Először is feltette rájuk a nyaklót. Ehhez néha szűkítőbe kellett terelni az állatokat, hogy elég közel tudjon férkőzni hozzájuk. Ezután erős kötelet rögzített a nyaklóhoz, amelynek másik végét a hat cölöp egyike köré terelte úgy száznyolcvan centiméteres magasságban, majd a korlát egyik deszkájához kötözte. Így tehát hat ló vette körül, amelyek egymástól mintegy kilenc méterre voltak kikötve a karám kerülete mentén. Szerencsétlen állatok már ekkor is halálra voltak rémülve. Ekkor apám a karám közepére állt, kezében egy kötéllel, amelynek a végére nehéz ponyvát vagy nehezékkel ellátott zsákot kötött. A zsákot többször egymás után a lovak hátára vagy lába köré vetette, és így ment végig sorra mind a haton. Amikor a zsák a tomporukra esett vagy a hátsó lábukra csavarodott, a lovak teljesen megrémültek. Vadul forgatták a szemüket, rúgkapáltak, ágaskodtak, és úgy rángatták a nyakukhoz erősített pányvát, mintha az életük függött volna tőle - az ő szemükben így i volt. Ki mondhatta volna meg nekik, hogy ez nem a vég? A félelem a vérükben van, s ilyenkor teljesen megvadulnak tőle. Ide-oda vetették magukat a kötél végén, kétségbeesetten küzdöttek az életükért. A nyakuk és a fejük feldagadt, sőt gyakran meg is sérültek. Elkeserítően kegyetlen látvány volt - és még ma is az. A módszert "kizsákolásnak" nevezik. Néha akár négy napon át is folytatták, azzal a céllal, hogy megtörjék a lovak akaratát, és elvegyék a kedvüket az ellenállástól. A következő lépésben felkötötték a lovak egyik lábát - többnyire az egyik hátsó lábukat. Kötelet hurkoltak a csüdjük alsó részére, majd a kötél végét a nyaklóhoz erősítették. ..."

"A jó tréner meghallja, mit mond neki a ló.
A nagy tréner azt is meghallja, amit csak suttog."

"Ha egy ló el akar távolodni, akkor ne kis távolságra küldd el,
hanem messzire!"

"Tedd könnyuvé számára, hogy helyesen cselekedjen,
És nehezítsd meg a helytelen tetteket!"

"Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra,
hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat,
hogy meg akarja tenni azt a valamit."

"Az eroszak soha nem az áldozat,
hanem az eroszak elkövetojének érdekeit szolgálja."

"Mindenkinek joga van hibázni."

"Senkinek nincs joga azt mondani neked, hogy ezt meg kell tenned!"

"A lovak is beszélnek… csak oda kell figyelni rájuk!"

"A ló igazi menekülo állat. Ha a vele való kapcsolat során nyomást
gyakorolnak rá, szinte biztos, hogy inkább a menekülést választja, és nem a harcot."

"A trénernek egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról,
hogy a ló nem tud rosszat tenni; és hogy a ló összes cselekedete-
különösen a fiatal, indítatlan lóé- minden valószínuség szerint
a tréner tetteinek következménye!"

"A lovak betanítása során a legfontosabb eszköz a kéz, mely a kantárt fogja."

"Odavezethetsz egy lovat a vízhez,
de nem kényszerítheted arra, hogy igyon."

"Odavezethetsz egy embert a tudáshoz,
de nem kényszerítheted arra, hogy gondolkodjon."