Vérszínben hullanak az esőcseppek, Míg gitárod húrjain játszanak az Álmok, képei az elveszettnek, Mert megtalálnak, mert összetörnek, Visszatérő Bosszúvágytól összedölnek… Te játszottad egyszer: „örökké nem eshet”… De hogy legenda lehettél mégis, az Már csak sikolyba olvadt rejtély maradt…
|