Ünnepi lakoma

Lor: Emlékszem egyszer gyerekkoromban, amikor Apa kicsit meghízott
és vett egy új öltönyt hogy eltakarja a hasát, majd felpróbálta és
megkérdezte hogy: Hogy tetszik? Azt mondtam: Kövér vagy! Nah, jó,
ez nem volt éppen ártatlan megjegyzés. Majd mondok egy másik
példát

Lor: A hóban ragadtak.
Sooky: Kicsodák?
Lor: A Base Bridge banda. Chaicagoban vannak. A találkozó lefújva.
Sooky: Neee.
Lor: De
Sooky: Elbőgöm magam.
Lor: Javasoltam hogy készítsenek egy molekuláris transzformátort, de
nem lelkesedtek érte.
Sooky: Jaj. Annyira dühös vagyok, és főleg szomorú.DÜHMORÚ

Sooky: Annyi ütőtököt vágtam fel, hogy narancssárga lett a kezem. Tök
újaim vannak!

Soky: Szereted a pávalepényt?
Luke: 100% hogy nem!

Rory: Nézd! Milyen undorító kisbaba.

Lor: Ha azt mondod, nem vagy kiváló háziasszony elfogadom

(Lor egy lovas kocsin Luke-kal)
Lor: Gyija!
-a ló elindul-
Lor: Ez a ló érti amit mondok. Én vagyok Dr. Dolittle.
Luke: Valamint ha jól sejtem a kocsis is halotta.

Lor: Milyen gyönyörű a város!
Luke: Olyan mint mindig.
Lor: Nem. Tényleg, valahogy egészen más. Varázslatos!
Luke: Ha te mondod, biztos. Jééh! Ott egy varázslatos vaskereskedés,
ahol a múlt héten vettem egy varázslatos wc lehúzót.
Lor: Csalódtam benned.
Luke: Jééh! A varázslatos Luke kávézója felett egy lakás amit Jess
varázslatosan kivilágított mivel égve hagyta a lámpát.

Luke: A múlt héten felismertem a gondoskodás titkát.
Lor: Esküszöl?!