Karma törvénye

Karma törvénye

„Ne áltassátok magatokat!

Isten nem hagy magából gúnyt űzni.

Mert amit az ember vet, azt le is aratja.”

(Gal. 6,7)

Newton írja egy helyen, hogy „minden akciót azonos értékű ellenreakció követ.” A nagy Buddha tanítási pedig: „az vagy, amit gondolsz, és azzá lettél, amit gondoltál”.  Lényegében mindkét kijelentés egybevág, amennyiben minden oknak megvan az okozata. Ezen alapul a karma törvénye.

Minden létező gondolatunk belevésődik az univerzális anyag magjába, ahol a fizikai világ eredményeként lesz láthatóvá. Van úgy, hogy az okozat közvetlenül következik az ok után, ahogy a víz gyűrűzik a belévetett kő nyomán. Némelykor azonban csak évekkel az indíték után mutatkoznak a kihatások és nehezebb felismerni az ok és okozat közötti összefüggést. Az évszakok mégis egymás után következnek: tavasz után mindig nyár jön. A jobb lábat mindig a bal után tesszük. Soha nem távozhat el az ember valahova anélkül, hogy valahonnan ne érkezett volna. Minden nap az előző nap eredménye és minden gondolat a megelőző gondolat eredménye, mint ahogy minden élet egy-egy évgyűrű az örök élet koncentrikus körökből növekedő fájában. Minden egyes inkarnációban az ember önmagára kell, hogy találjon, tegyen bármit, menjen bárhová és gondoljon bármiképpen. Minden egyes élettapasztalat segít az önnön Én továbbfejlődésében, abba, hogy az Én a lelkét tökéletesebben kifejezhesse.

Ez a karma törvénye.

A nevetőknek meg kell tanulniuk a sírást, azért, hogy akik sírnak, megtanulhassanak nevetni. Minden könnyel és minden mosollyal új karmát alakítunk ki jövőnkre, ha közelebb jutunk önmagunkra találásunkhoz. Tapasztalatai mértékében dúsítja a lélek szakadatlanul saját tudatát, amíg aztán egyszer már nem lesz szüksége arra, hogy fizikai testbe inkarnálódjon.

A lélek folyamatosan a hazafalé vezető utat keresi, és boldogságának mértékét maga határozza meg azzal a bizonyossággal, amivel ezen az úton halad. Bárhová is tart, mindig a hazafalé vezető úton találja magát. Karmikus feladatai képezik térképét, ehhez az úthoz, ami akadályokkal van végig kirakva.

Ezeket az akadályokat kell legyőzni ahhoz, hogy a lélek a teljesség állapotát elérje, amelyben ismét azonosulhat a tiszta szellemmel.