Igaza van Pansynak. Meg kell tőle kérdeznem, hogy ma kimennek-e a frontra. De hogyan? Hé Harry ma mész harcolni? Vagy Harry, ma is megjárod a poklok poklát? Ez nem lesz jó...Hmm..valami normális kérdés kellene. De ha egyszer nem jut eszembe!

Mire végzünk a sebesülttel, Madam Pomfrey elhív engem főzni. Miden nap ugyanaz. Erőleves. A háborúnak köszönhetően hamar megtanultam ezt a mesterséget is. Mikor megérkezek a konyhára, valaki közel hajol mögém, és halkan elkezd nekem beszélni.

-Ugye ma találkozunk, a sátor előtt? 7-kor! Rendben?- Megfordulok, és szembe találom magammal Harryt.

-Harry, hogy kerülsz te ide? És hogy jutottál egyáltalán be?- Kérdem tőle, mire ő ujját ráemeli számra

-Egyszerre csak egyet! Nos, leakartam tisztázni, mikor is legyél ott pontosan. Fontosat szeretnék neked mondani. Másodszor pedig, könnyen bejutottam. De az legyen az én titkom. Akkor várlak.- Mielőtt elmenne, kapok tőle egy puszit ami "véletlenül" a számra talál. Nem csókol meg, mert az túl feltűnő lenne. Mintha ez nem lenne az.

Mikor kisétál még integet és elmegy. Én pedig hozzálátok az ételnek, amit máma kapnak majd az emberek.

*

Végre bátorságot vettem, és elmentem hozzá. Talán segített valamicskét a "csókunk" amit elejtettünk a konyhán. Drága Mione, bárcsak most is ott lehetnék veled. De neked is és nekem is kötelességem van. Sajnos..

Belépek a Rendtagok sátrába, látszik, hogy már vártak rám...

-Na végre, kölyök! Hol a csudában voltál eddig?- Kérdi tőlem Mordon professzor

-Hát, volt egy kis elintézni valóm.

-Aham.

Leülök melléjük, és Lupin neki lát.

-Nos, most meg kellene beszélnünk, hogy ki mikor megy el a sereggel harcolni. Ma Mordon úr nem ér rá, és különben is ő volt már tegnap is. Két embert várnék aki jelentkezne. Áh, Ron! Akkor te leszel az egyik, és....Harry! Te pedig a másik. Úgy is ott kell lenned!

-És mikor lenne ez az ütközet? -kérdem egy kicsit feszélyezve

-7 óra körül -Na ne!

-Az nekem..hát nem lenne..jó..

-Miért nem? Mi dolgod akad?

-Igazság szerint megbeszéltem egy találkát..valakivel

-Na de Harry! Az nem lesz jó, ha most ezekre gondolsz! A szerelmi ügyeidet, végezd máskor!

-De én ezt már máma reggel megbeszéltem!

-Akkor miért nem szóltál?

-Miért szóltam volna? Kötelességem bejelenteni 18 éves létemre, mit csinálok?

-Ha dúl a háború igen! Nagy veszélyben vagy! És ezt te is tudod!

-Veszélyben? És ha kint vagyok a csata mezőn, nem vagyok veszélyben?

-Az más!

-Miben más??- Kérdezem dühösen, mire Mordon letessékel

-Potter, ha kérhetném, nyugodj meg!

-Rendben....meg lesz...

-Majd máskor bepótolod a találkádat. -Már ha lesz máskor...

Kisétálok a sátorból és legszívesebben elordítanám magamat. Miért jön össze ennyi minden? Mire sínen menne a szerelmi életem valami mindig közben jön! De most az az első, hogy tudassam ezt Hermioneval.

Megkeresem. Mikor beérek a konyhába, meglátom őt és a háta mögé lopózom. Mit csináljak?? Meg van!

-Hermione...-Súgom a fülébe, erre hátrafordul hozzám

-Harry!- Borul a nyakamba szerelmem

-Valamit el kell mondanom....-erre mint akit megcsaptak leszáll rólam és szomorúan felfigyel

-Mi..történt?- Kérdi aggodalommal teli beszéddel

-Hát..máma én vagyok a soron, hogy a csapattal harcolni menjek. Este 7 órakor, amikor találkoznánk. Próbáltam beszélni Lupinnal, de ő hajthatatlan. Nem lehetne át tenni máskorra?

-Csak ennyi a baj?- Kérdi megkönnyebbülve- Ahogy neked jó! És mikor?

-Mondjuk 7 óra után egy kicsivel később? Amikor megjövünk a csatából?

-Harry..én....remélem ....

-Mit remélsz?

-Vigyázz magadra, kérlek!! - Megint nyakamba borulsz, és én átölellek. Tehát aggódsz értem! Hermione, én úgy szeretlek téged!

-Megígérem, vigyázok! - Megpuszillak és kisétálok a konyháról. Határtalanul megkönnyebbültem én is...remélem visszajövök a csatáról, élve és találkozhatok az én imádott szerelmemmel.

Írj kritikát