Látom, ahogy elmész Pansyval és elvesztek a tömegben. Valami szikrázik köztünk. De azt a valamit én nem merem neked bevallani. Hogy miért? Félelem, gyávaság, rettegés. Ez a három szó rá a magyarázat. Félek, hogyha elmondom Voldemort megtudja és megöl téged. Gyáva vagyok, mert ne merem neked elmondani, hátha visszautasítasz. Rettegek, mert nem biztos, hogy lesz alkalmam valaha is elmondani. Pedig már nagyon kikívánkozik belőlem..és a majdnem csókunk felerősített engem..

Már jó ideje állhatok itt, mivel már fél 8 van. Úgy döntök, megindulok és megkeresem Ront. Igaz, nem vagyok most túl jóba vele, nem tudom miért. Azt mondta, hogy Hermione majd ad rá választ. Azóta se kérdeztem meg. Nem volt rá alkalmam. Mire odaérkezek a sátrához, hallom, hogy veszekedik valakivel.

-Miért nem érted meg, hogy nem láncolhatod magadhoz, Hermionet? Ő nem szeret téged! Csak mint barátként! És különben is neked most a harcról kell elmélkedned!

-Nekem? Hah! Ott van a Király Harry Potter! Majd ő gondolkozik erről. Úgy is az ő dolga, nem?

-Látom, már megint féltékeny vagy rá! Miért? Mert Hermione őt szereti? Mert neki kell megküzdenie Voldemort ellen? Kockáztatnia kell az életét?

-Mind annyiunknak kell küzdenie és életét kockáztatnia! Ginny, miért véded pont őt? Talán még tetszik neked?

-Nem. Tudom, hogy Hermione szereti és szerintem fordítva is így van. Különben is, én Deannel vagyok együtt, akár tetszik akár nem!- A lány kifutott a sátorból majdnem fellökve engem. Mikro észrevett elpirult és tovább futott.

Úgy döntöttem inkább most hagyom Ront, és elsétálok a tópartra. Elgondolkozok az elmúlt pár percben említett beszélgetésről. Még hogy Hermione, szeretne? Tényleg így lenne? Ez..ez...én ezt nem értem. Bár, a ma reggeli "csókunk" ad egy kezdő lökést köztünk. És igaza van Ginnynek felőlem, de ez ennyire nyilvánvaló lenne? Észrevették volna rajtam.....illetve rajtunk? Ez nem lesz így jó. Mi van ha Hermione fülébe jut idő előtt. Szerintem jobb lenne ha én mondanám el neki, és nem mástól tudná meg. Másrészt ha így terjeng pletyka szerűen, könnyedén eljuthat Voldemorthoz, és kitudja mit eszelne ki ellenünk. Jaj, Hermione. Mi vár még ránk? Mikor teljesülhet be szerelmünk? Mikor?


*


Miközben rápillantok Pansyra, látom rajta, hogy eléggé ideges és zavaros. Talán a levél lenne az oka? Vagy valami más?

Míg a sebesültet látjuk el, Madam Pomfrey jön be hozzánk és hoz néhány kötszert még. Aztán sietősen távozik a másik beteghez. Egy kis idő múlva megelégelem a csendet és Pansyhoz fordulok.

-Pansy..

-Igen?- Pillant fel egy kis időre

-Nos...hát...ugye láttad, azt a....

-A közelebbről ismerjük megy egymás szitu?- Ránézek zavartan mire ő elmosolyodik

-Szóval, Harry és te....

-Nem! Nem jöttünk össze..

-..még...Hermione, kit akarsz becsapni? Harryn is látszik, hogy szeret téged, és rólad is.

-Hát..ja..lehet. És amit ma velem tett!

-Mit tett ezen kívül?- Kérdezed gyanúsan tőlem

-Hát, eléggé jelentéktelen, de hát épp hozzájuk tartottam, miközben a hajamat próbáltam összekötni, de nem sikerült és...

-És?

-Hadd fejezzem be! És ő felajánlotta, hogy segít! Olyan rendes volt tőle.

-De ez szuper- Vigyorgott barátnőm- Ez már jelent valamit, főleg amit sajna megzavartam utána..

-Igen, de azt kérte találkozzunk este a sátra előtt.

-Hűha!! Ez szép!!

-Hölgyeim! Ha kérhetném, ne itt beszéljék meg a magánéletüket. Itt munka van! - Szólalt meg megrovó hangon a javasasszony

-Elnézést- Mondtuk egyszerre. Aztán újra folytattuk a seb bekötözését is. De egy valami nem hagyott nyugodni, amit meg is kérdeztem gyorsan Pansytól

-Pansy- Súgtam halkan

-Igen?

-Ma kimennek a frontra?

-Kik?

-Pansy!

-Harryék?? Ja hát nem tudom, szerintem kérdezd, meg...

Írj kritikát