Kíváncsi voltam mit írhatott nekem a volt "barátom". Bár egy valami szöget ütött a fejemben. Ha ez a hírvivő Malfoytól hozta a levelet, ott járt Voldemortnál, ami nem jó jel. Kezdtem feszengeni, és éreztem kibukik mindjárt belőlem a kérdés, de inkább csendben maradtam. Elvettem a levelet a fiútól és kibontottam azt. Ez állt benne:

Kedves, drága Pansym!
Azért írtam ezt a levelet neked, hogy értesüljek arról, hogy vagy. Már régóta nem hallottunk semmit felőled és az apád aggódik érted. Szeretnénk mindannyian megkérni téged arra, hogy csatlakozz vissza hozzánk! Hisz a te helyed itt van! Nem Potterék csapatában. Megfordult párszor a fejemben miért voltál olyan rideg és hűvös hozzám, az utolsó találkozásunkkor. Talán valaki elvette az eszedet? Tudod, én nagyon szeretlek téged, és ha visszajössz ígérem nyomban feleségül veszlek téged, és egy gazdag Malfoyt csinálok belőled. Válassz. Maradsz vagy jössz? Mit döntesz? Írj vissza, de ezt a levelet égesd el, nehogy valakinek a kezei közé akadjon!

A te szerelmed, Draco

Amíg olvastam a levelet, párszor gúnyos mosoly tűnt fel arcomon. Még, hogy szeret. Hiányzok neki és apámnak. Aggódik értem..tiszta röhej. Ezt csak az ő agyszüleménye, vagy pedig terve, amit megakar valósítani. De hiába nem megyek bele a csapdájába. Én nem!

*

Sötét éjszaka volt már. A Roxfort falai mögött minden lélek már ágyban aludt, kivéve két embert. A Mardekár klubhelyiségében heves vita fojt két személy közt. Draco Malfoy nem tudta elviselni, hogy egy lány valaha is visszautasítsa őt, már pedig most ez történt. Na és vajon ki lehet az a lány aki ezt tette vele? Pansy Parkinson. Igen, az a hölgy aki állandóan loholt a szőke fiú után, és próbálta magára terelnie a szót.

-Parkinson! Nem vagy magadnál? Miért nem akarsz velem egybe kelni mond?- Emelte fel a hangját a Malfoy fiú

-Hogy miért? Kiábrándultam belőled, Malfoy! Láttam, ahogy Mary-t csókolgatod és ölelgeted a tónál! Fényes nappal!!- Hangsúlyozta ki ezt a két szót

-Jaj, drágám, hát veled még nem volt olyan, hogy egy fiú köszönetet mondott? -Kérdezte gunyorosan tőle

-Még hogy köszönetet mondott?? Ez neked köszönet nyilvánítás? Na ne nézz hülyének ha kérhetlek!

-Én nem nézlek! -Mondta vigyorogva

-Na ebből elég!- Ordította, és kirohant a klubhelyiségből. Úgy döntött meglátogatja a tavat és friss levegőt szív. Mikor megérkezett, leült az egyik kőre és kémlelni kezdte a sima víztükröt. Gondolkodott egy kicsit és rájött egy-két dologra. Apja azért ölhette meg édesanyját, mert nem szerette volna a lányát Malfoy oldalán látni. Ezek szerint a két apuka szervezkedett a házasság elméletéről is. Eleinte tetszett neki az ötlet, de egyre később rossz pontok sokasága telepedett eme ötletre. A lány- már valljuk be- nem is rajongott túlságosan a fiú iránt. Inkább csak megvetette és utálta őt meg az egész famíliáját. Úgy gondolta, mikro befejezi tanulmányait, minél előbb átáll a közelgő háború előtt a jókhoz. Nem akart ártatlan vért ontani, és a rosszat szolgálni.

Mire észbe kapott, valaki tőle pár lépésre megállt a tó előtt és maga elé nézett. Látta, hogy egy fiú búslakodik mellette, de nem tudta kivenni az arcát. Csak a házának jelét...amin egy oroszlán rajzolódott ki. Tehát Griffendéles az illető -gondolta magában. Felállt ő is és próbált nem feltűnően leskelődni. Pár perc elteltével az "idegen" megszólalt.

-Mit bámulsz rám?- A lány hamar rájött, hogy eléggé morcos a fiú, tehát hagyta kibontakozni, mielőtt veszekedésbe torkollna az egész...de az folytatta tovább.

-Mond, nem elég, hogy Malfoy és ti piszkáltok, de még bámulsz is?- Kérdezte, hangját fokozva. A lány elgondolkozott azon, melyik Griffendélest is piszkáljál állandóan. Aztán rájött..

-Potter? -Tette fel a kérdést a fiúnak címezve

-Nem, én nem vagyok az a híres és beképzelt srác, akiért a lányok odavannak.- Odavannak a lányok érte?- Gondolta magában a lány..tehát akkor ő...

-Weasley! Hát te vagy az?- Kérdezte egy csöppet gúnyosan

-Igen, miért ki lennék? A Vesztest mindig hamar meg lehet találni! Főleg engem!- Majd kapta magát és elrohant. A lány nem igazán értette mi baj lehet. Arra gyanakodott, hogy összeveszhetett barátaival és ezért ilyen. Pansy se akarta elhinni magának, de eléggé megsajnálta Ront.....

*
-Pansy! Pansy!- Éreztem, hogy valaki megrázza párszor a vállamat. Mire észbe kaptam láttam, Hermionet aki épp a vállamat fogja.

-Mi baj van? Mit írt?- Kérdezte meg

-Ja tess....-adtam volna oda a levelet, de eszembe jutott az a pár sor.' Írj vissza, de ezt a levelet égesd el, nehogy valakinek a kezei közé akadjon!' De mivel nem írt semmi fenyegetőt ehhez, oda adtam nekik, hogy elolvashassák. Mire végeztek visszanyújtotta nekem a lány.

-Most mit fogsz tenni?

-Nem tudom. Viszont egy biztos. Nem megyek át a sötét oldalra! Maradok, és együtt végzünk Voldemorttal! - Szegény Hermione felszisszent a név hallatára. Még mindig nem volt hajlandó kimondani a Tudjuk ki helyett.

-Akkor ez rendben is van. De most már szerintem feküdjünk le. Későre jár és holnap nehéz napunk lesz. Gyertek. - Hermione kitessékelt minket a sátorból és elindultunk a magunkéhoz

Írj kritikát