Bevezetés, Kialakulás, Földrajz, Történelem, Kultúra és tradíció, Jánoshalma, Bácsalmás, Baja
Bevezetés
Kétezer éve lakott e táj. Kedvezõ fekvése és a vízi út révén a térség székhelye Baja évszázadok óta kézmûves és kereskedelmi központ. A történelem hullámzásai folytán a magyar, német, délszláv és székely emberek egyaránt megtelepedtek e kitûnõ mezõgazdasági adottságú vidéken.
Kialakulás
A hajdani Bács-Bodrog megye északi szegélyét az I. világháború vége, a trianoni békeszerzõdés óta mondják magyar Bácskának, Felsõ-Bácskának, vagy Észak-Bácskának.
A hosszú századokig megyeszékhely Duna menti Bács már a honfoglalás idején erõdített hely volt. Az Árpád-házi királyok érseki székhellyé emelték. Falai között szívesen idõzött II. Ulászló, országyûléseket tartott Mátyás és II. Lajos király. Minden lehetõ baj marcangolta a török hódoltság, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt. Ma már csak néhány bástya és öreg épület emlékeztet korábbi rangjára.
A több mint hatszázezer lakosú egykori megye városai közül csak a korábban székhelyi szerepkörre is pályázó Baja maradhatott az õsi államalakulatban. Az elsõ világháborút követõ megszállástól, 1921 augusztusától 1950-ig volt megyeszékhely a Sugovica-parti város.
Földrajz
A Bácska földrajzilag is jól elkülöníthetõ terület. Magában foglalja az Alsó-Duna völgyét, a bácskai lösztáblát és a Duna-Tisza közi Homokhátság egy részét. Északi részében viszonylag nagyobbak a térszínkülönbségek.
A Duna mellett a körzetet 25 km hosszan átszelõ Duna-völgyi-fõcsatorna is meghatározó fontosságú. A napfényes órák száma az egész Bácskában meghaladja az országos átlagot. A Kiskunság területétõl középütt az országhatáron túlra húzódó Homokhátságot a Duna felõl gazdag vegetációjú öntéstalaj, keletrõl jó vízgazdálkodású középkötött kitûnõ minõségû mezõségi vályogtalaj fogja közre.
Történelem
Minden szempontból változatos képet mutat az északról délre, keletrõl nyugatra autóval egy-egy óra alatt átszelhetõ Felsõ-Bácska. A régészek Madaras környékén találták meg az Alföld második legrégebbi, mintegy tizennyolcezer éves õskori telepét. A valamikor erdõs területen, a vizes helyek közelében jó megélhetést találtak hajdani eleink. Vaskút, Szeremle, Csátalja és Bátmonostor területén a Kõrös kultúrához tartozó csoportok már - elõször e térségben - faluszerû közösségben éltek.
A Nemzeti Múzeumban és a bajai közgyûjteményben számos felsõ-bácskai eredetû bronzkori tárgy található. A Hajós melletti földvár az északnyugat felõl elõretörõ népek elleni védekezést szolgálta.
Néhány évtized híján kétezer esztendeje éltek e tájon a harcias szarmaták. Temetõik, telepeik közül régészeti szempontból különösen a bácsborsódi, a tataházi, a szeremlei jelentõs. Kiterjedését, a sírok számát tekintve egyaránt Közép-Európa legnevezetesebb hun korszaki temetõje a madarasi.
Bõven hagytak emléket maguk után a hatodik századtól mintegy háromszáz évig e tájat is uraló avarok. Birodalmuk összeomlása után beolvadtak a honfoglaló magyarságba.
Néhány házból álló települések hálózták be a mai Felsõ-Bácskát a tatárjárás elõtt. Virágzó tájat pusztítottak el a mongolok. A legtöbbet szenvedett Bácsborsód, Katymár, Mátételke térségébe kunok kerültek.
Viszonylag békés évszázadokban váltották egymást újabb és újabb nemzedékek. Kialakultak a piacok, vásárok, mesterségek, fejlõdött az árutermelés, távoli tájakról jöttek a kereskedõk. Mikor és ki hozta a törökök balkáni elõrenyomulásáról az elsõ félelmetes híreket? A tizenhatodik század elején a Bácskát is megdúló parasztháborúban kivérzett, felégetett térséget Buda elfoglalása után, 1541-ben szállták meg a hódítók.
Szívszorítóan számolt be 1553-ban a szultáni udvarba követséget vezetõ Verancsics Antal történetíró a pusztulás méreteirõl: "Mily szomorú képet mutatott az egykor legjobb és legtermékenyebb föld..."
A Buda felszabadítása után az ország déli tájait visszaszerzõ zsoldosok megsarcolták a Szeremlétõl Madarasig, Felsõszentivántól Katymárig húzódó területet is. De késõbb új néprajok települtek meg az elvadult vidéken. A török átmeneti megerõsödése következtében több tízezer szerb menekült át - ideiglenes szállást kérve - Magyarországra. A harcok elhúzódása miatt végleg itt maradtak. Jöttek magyarok is a nagyobb függetlenség reményében. Ám a földesurak sokakat visszatartó ellenkezése nélkül sem tudták volna belakni az elpusztásodott térségeket.
A katonai hatalmával meghatározó Bécs is szívesebben vette németek telepítését az önállóskodó magyarok és a még mindig veszélyes világbirodalom közé. Egyre inkább kormányzati ügynek tekintették a nyugatról keletre irányuló vándormozgalom támogatását. A Bácskába indulótól megkövetelték a bizonyított szorgalmat, a jó erkölcsöt, a kézmûves vagy földgazdászati szakértelmet. Németország fejlettebb, nyugati vidékeirõl érkeztek árutermeléshez szokott parasztok, nemzedékek gyakorlatát mozdulataikban áttelepítõ iparosok. Az 1848-as forradalomig viszonylag békésen éltek együtt az olykor egy-egy faluban is keveredõ magyarok, szerbek, horvátok, németek. Inkább elköltözött egy-egy népcsoport, ha valahol semmiképpen sem boldolgult, mint például Vaskút elnémetesedése után az ottani szerbek.
Alig küldték az elsõ szabad választás után a bajaiak Mészáros Lázárt, a honvédelem miniszterét, a bácsalmásiak Vörösmarty Mihályt, a koszorús költõt az országgyûlésbe, amikor a Bácskában eldördültek az ágyúk.
A világosi fegyverletétel után csaknem két évtizeddel, 1867-ben békült össze a nemzet és uralkodója, jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia. Az ennek nyomán kialakult gabonakonjunktúra, a piacok kiszélesedése, a mûszaki és polgári haladás Felsõ-Bácska lakosságára is kedvezõen hatott. Népessége a kiegyezés és az elsõ világháború közötti hosszú békekorszakban húsz százalékkal növekedett. Biztató fejlõdést szakított meg 1914 nyarán a hadüzenet, amely súlyos véráldozatot követelt az e tájon élõ magyaroktól, a bunyevácoktól, szerbektõl, németektõl is.
A Monarchia megszûnése miatti piacszûkülés, majd a világgazdasági válság megnyomorgatta a fõként gabona- és kukoricatermesztésre, sertéstartásra berendezkedett birtokosokat, parasztgazdaságokat. A "kincses Bácska" elnevezés ekkor már jószerével csak a talaj minõségére utalt. A harmonikus gyarapodást félbeszakította a második világháború.
A Bácsalmás környéki csatározásoktól eltekintve szinte ellenállás nélkül vonultak át a szovjet hadsereg katonái a magyar Bácskán. De az utána következõ külhatalmi beavatkozások, deportálások, ki- és betelepítések átrajzolták Felsõ-Bácska etnikai térképét. Mintegy 16 ezer német anyanyelvû, (az 1941-es népszámláláskor magát német nemzetiségûnek valló) magyar állampolgár került ekkor - szinte minden vagyonát hátrahagyva - vissza Németországba. Helyükre fõként Vaskúton, Garán, Csátalján kényszerû vándorlásuk végén, bukovinai székelyek költöztek. Bácsbokodon, Csávolyon, Hajóson és Garán a Felvidékrõl eltávolított magyarok kezdtek új életet.
Kultúra és tradíció
A magyar Bácskában elõször szétnézõ, az ország más vidékein ismerõs turista, ügyeit intézõ polgár a települések határában azt is gondolhatja, hogy a Kiskunságban van. A Duna mentét kivéve, alig észrevehetõen simul össze a két táj. Az elmúlt évtizedek még inkább eltüntették az eltérõ birtoknagyságokból, mûvelési módokból adódó különbségeket. Egy-egy faluban szemlélõdve a Dunántúlon is érezhetné magát az ember.
Metszik egymást a széles utcák; így rangos a település, így fért el hajdan a határba baktató gulya. Mindenen érzõdik a tudatosság, a magabiztosság. Az erõs, tágas házakban egy-egy utcában nagyjából hasonló életvitelû tulajdonosok laknak. A népcsoportok közötti kimondatlanul is létezõ versengésnek volt egyik megnyilvánulása a közterületek felvirágozgatása? Rendezettségben, gondozottságban mindegyik falu túl akart tenni a másikon.
Minden felsõ-bácskai település kínál sajátos látni- és tudnivalókat.
Kevés településen megy a tegnapból a holnapba olyan baráti kézfogással a hagyománytisztelet és a megújulási vágy, mint a valamikor Bács kútja néven emlegetett Vaskúton.
Itt mindig a munkavaluta volt a legfõbb értékmérõ, különösen a török idõk után beköltözõ sokácok, bunyevácok között megtelepedõ németek meghonosodása óta. Erõs közösségi érzésükkel magyarázható, hogy már a negyvenes évek végén mûvelõdési házat építettek, szociális intézményeket szerveztek. Példásan ápolják kapcsolataikat a kitelepített, szívükben ma is ide tartozó volt vaskútiakkal, azok leszármazottaival.
Szorgalmas, kertészkedõ, piacozó nép lakja a középkorban jelentõs helynek számító Bátmonostort. A 13. század végén épített hatalmas monostorát a régészeti ásatások során részben feltárták. Az erdõt jelentõ Gara neve is utal a község délszláv eredetére. Az ország egyik legvegyesebb összetételû települése. Némely utcája ma is a jellegzetes régi bácskai utcák hangulatát idézi.
A legutóbbi idõkig a népmûvészettel is kifejezték hovatartozásukat, hagyományaik gazdagságát az új hazát talált nemzetiségek és az õshonos magyarok. A hagyományos népviseletbe öltözött asszonyokról, leányokról a hozzáértõ csalhatatlan biztonsággal megállapítja lakhelyét, családi állapotát, hovatartozását.
Bács-Kiskun megye déli részén, ahány falu, annyiféle a viselet is. A református magyar Érsekcsanádon és Szeremlén az asszonyok maguk szõtték meg házi textilszükségletüket, ellentétben például a szintén magyar, ám máshonnan betelepült bátmonostoriakkal, dávodiakkal, a folyóparti nagybaracskaiakkal. A halászairól híres utóbbi faluban csak a fonalkészítés volt a fehérnépek tiszte, a szövés férfidolog, sõt külön mestereknek való munka volt.
A hajdani mindennapi, vagy ünnepi viseletre emlékeztetõ színösszetételek, megoldások nyomai ma is föllelhetõk. A paraszti élet tárgyi emlékeit, az asszonyi öltözékekhez hasonlóan, egyszerre közösségi kötõdést és megkülönböztetõ sajátosságokat kifejezõ eszközöket, szõtteseket a helyi falumúzeumok is õrzik. A magyar Bácskát fölfedezni szándékozók akkor kaphatnak teljes képet errõl a vidékrõl, ha fölkeresik a helytörténeti gyûjteményeket, tájházakat. Közülük az egyik leggazdagabb bácskai körutunk elsõ állomásán, Jánoshalmán várja a látogatókat.
Jánoshalma
"Szinte Kiskunság még: olyan homokföld, olyan gyümölcskultúra és olyan mozgalmas piac, csak kiskunjai nincsenek" - írták róla egykor. Az újjáépülését engedélyezõ, 1731. április 24-én kelt oklevél kiadása óta a ma már városi rangot kapott település, Jánoshalma, mindig ígéretes jövõvel kecsegtette az ott élõket. Szorgalomban, leleményességben sohasem volt hiány, így vált a bácskai gyümölcsexport kisugárzó központjává.
Földrajzi helyzete, fejlett mezõgazdasága, polgárosultsága, okkal emlegetett "különös energiája" Jánoshalma további gyarapodását szavatolja. Az ápolt utcákon, tereken sétálgatókkal szép szobrok is érzékeltetik, hogy itt nemcsak szólam a kultúra támogatása. Errõl tanúskodik két középfokú iskolája, néprajzi gyûjteménye, eredeti berendezését õrzõ zsinagógája, több mûemléke is.
Bácsalmás
Baja és Szabadka között félúton települt, hajdani földesurak birtokán, a tizennyolcadik században a módos Bácsalmás. Német, magyar, bunyevác alapítói viszonylag könnyen földhöz juthattak az óriási határban, ezért figyelmüket a gazdasági lehetõségek minél teljesebb kihasználására fordították. A református templom felújításakor, 1984-ben készített új kaput díszítõ szõlõlevelek és szõlõfürtök is jelzik, hogy a településen a szõlészet, borászat a mezõgazdaság egyik meghatározó ágává vált. Városközponti szép, védett, hajdani vadasparkja, közeli sós tava, tájháza kellemes idõtöltést és látnivalót kínál.
Baja
A magyar Bácska fõvárosa, a térség központja Baja. A Duna-parti város sorsát is évszázadokra meghatározta egy-egy uralkodói döntés. A környékben szívesen vadászgató Mátyás király 1472-ben a Czobor családnak adományozta a települést. 1692-ben szabad királyi várossá nyilvánította Lipót császár. Ekkor kapta Ádámot és Évát ábrázoló címerét. A dunai vámszedési jogot Ferenc királynak köszönhették.
Az évszázadok során idõnként a városra zúdultak ártó fegyveresek, pusztították járványok, áradások, tûzvészek. Kíméletlenül rontották egymást Dózsa György parasztháborújában a szembenállók, s nem távoztak zsákmány nélkül a nagy hadjáratokról hazafelé tartó török csapatok sem.
A javakat, életeket gyakran elrabló lángok 1840-ben sarcoltak a legszörnyûbben. Hosszan siralmazta a veszteségeket a máskor szûkszavú ferences házikrónika: "A kiváltsággal rendelkezõ Baja városa, amely mind a mai napig mindenféle munkában a kiemelkedõ városokkal versenyezve, csodálatos elõrehaladásra tett szert és mindenkor egyedül polgárainak boldogulását, a közjó elõmozdítását tartotta szem elõtt és mindent, amit a század szelleme megkívánt, felvirágoztatni törekedett, már nincs többé. Gyógyíthatatlan csapás érte, vérzõ sebet kapott."
Ám Baja szerencsére ezután is élt. A kereskedõcéh privilégiumából a helybéli kalmárok vállalkozó kedvére, ügyességére is következtethetünk. Üzletelhettek a török birodalomban, az osztrák örökös tartományokban. Adhattak-vehettek selyemféléket, fûszereket, gyapjút, bársonyt, vásznat, olajakat, rizst, teát...
A bajai boltosok, vállalkozók mintegy négyszázezer ember ellátásában vettek rész. A termény, az állat-, a borforgalmazás, valamint a fuvarozás volt a négy legfontosabb üzletág. A Bánát nyugati részébõl, a bácskai körzetekbõl a vasútvonalak kiépítéséig ugyanis csak szekereken juttathatták el a távolabbi rendeltetésû terményt a bajai kikötõbe. A város fénykorában mintegy negyven-ötven kisebb-nagyobb hajóból állt a bajai tulajdonú kereskedelmi flotta. Ám az 1885-ben felavatott Budapest és Zimony közötti, a Sugovica parti várost elkerülõ vasútvonal végleg visszaszorította a lassúbb, körülményesebb vízi szállítást. A bátaszéki szárnyvonal és a Duna-híd sem hozta vissza a mozgalmas idõket, ám lehetséges, hogy nemsokára ismét vízi országúttá válik az európai nagy folyó.
Az iparosítás esélyeit is csökkentette a város bonyodalmas megközelítése. A múlt századból jószerint csak a gázgyár említhetõ.
Ennek ellenére több középület, számos polgárház a tragikus tûzvészt követõ újjáépítésnek, a gazdasági fellendülésnek köszönheti létét.
Mégiscsak jó városnak lenni a Duna-parton - örvendezett 1848 tavaszán a Hölgyfutár helyi tudósítója. "Van sétányunk és sétatéri zenénk, lövöldénk, orosz-, gõz- és Dunafürdõnk, uszodánk és legújabban néhány bérkocsink is, csak még a rendes színészet hiányzik."
A bajai születésû Major Máté építész professzor a hosszú Szent Antal utcát tartotta a legszebbnek ifjú éveit megelevenítõ könyvében. "Egyik-másik épülete mûemlék és van néhány mûemlékjellegû, városképi jelentõségû háza is."
A templomok napjainkban is a város arculatának meghatározó motívumai. 1732-37 között épült a ferenceseké. A szomszédos rendház tömegét jól ellensúlyozza a fõhomlokzat elõtt kissé oldalt álló torony.
Három kisebb templom szolgálta a 18. század elején a szerb lakosság vallásos igényeit. Az ikonosztázáról híres szerb templomot - melynek védõszentjéül Szent Miklóst választották - 1777-ben, deszkatetejû elõdje helyén építették.
A nyelvüket, hitüket, hovatartozásukat õrzõ bajaiak a rendezett együttélés, a méltányosság szép példáival ajándékozták meg utódaikat. A tizennyolcadik században egyenlõ arányban választottak tisztviselõket a három meghatározó nemzetiségbõl. Az új fõbíró is mindig a soron következõ rendbõl került ki.
A 19. század közepéig a társadalom valamenyi rétegében mindegy volt, hogy kinek-kinek milyen nyelven énekeltek a bölcsõjénél. Átvették egymás dalait, meséit. A származásukhoz hûséges értelmiségiek anyaországukban is megpróbálták meghonosítani az itt látottakat, hallottakat. Baján látta meg a napvilágot - például - a szerb hivatásos színjátszás megalapítója, Vujity Joakhim drámaíró.
A látogatót ma is elzsongítja a város szelíd nyugalma. Mediterrán élénkséggel zajlik közterein az élet. A kisiskolásként elköltözött, nagypapaként hazalátogató bajai, ma is könnyen eligazodhat a történelmi városrészekben. De a jelenkor iskolásainak - különösen a tanítóképzõ és az ugyancsak a Duna-parti léthez kapcsolódó vízügyi fõiskola diákjainak -, akárcsak a régieknek, kedvelt beszélgetõ- és találkahelye a Sugovica hosszan elnyúló partja is.
Baja utcái, terei, parkjai az élet apró örömeivel kínálják a turistákat. Virágillattal mindenekelõtt. A késõtavasz az akácoké, a levenduláké, az orgonáké, a nyár a rózsáké. A hallé bográcsból kiáramló illata is lelkesítheti a turistákat. Baja és a hal olyan összetartozó fogalmak, mint a Riviera és a kék ég, Eger és a bikavér. Európában itt a legnagyobb az egy fõre jutó édesvizi halfogyasztás. Kultusza van elkészítésének, felszolgálásának. Színének, ízének, illatának összhangjára is ügyel, aki ad valamit halfõzõ tudományára, aki igazi bajainak tartja magát.
Talán a kifinomult igényességnek is tulajdonítható, hogy a hajdan sertéstenyésztésérõl is híres vidéken alapított Bácshús Vállalat különlegességeit tucatnyi országba szállítják.
Rokoni közvetlenséggel karol a városba a Szentháromság térhez ívesen simuló Kamarás-Duna, amit a helybéliek csak Sugovicának neveznek. A természet, az épített környezet és az alkotó ember ritkaszép együttese Baja jelképe is lehetne. Összefutó utak, kultúrák, kereskedõk találkozóhelye évszázadok óta. A közeli Pannónia derûjével, a Kiskunság a rónák szelével, a déli Vajdaság az emberi kapcsolatok közvetlenségével ajándékozta meg.
Állt már a geometrikus elrendezésû fõtér metszõpontjában a fogadalmi emlék, amikor 1807 tavaszán rövid hajókázás után Ludovika lányával I. Ferenc király a róla elnevezett csatorna megtekintésére indult. A meredek löszpartról visszapillantva ugyanúgy zöldellõ sziget gyönyörködtette, mint az azóta itt szemlélõdõket. Grassalkovich Antal akkor még barokkos alföldi kastélyát, a mostani városházát is láthatták hatlovas hintójukból a fenséges vendégek.
A királyi látogatást követõ évtizedek teremtõ buzgalmát idézi a hajdani piactér többi épülete. Az 1820-ban befejezett, romantikus motívumokkal élénkített klasszicista, egykori alapítványi ház õrzi leghívebben korát. Jól illeszkedik az egységes hatású keleti oldalba a múzeum emeletes saroktömbje, a parthoz közeli szálloda a délibe.
Sok víz folyt le a négy fõvárosba bekukkantó öreg folyón a múlt század hetvenes évei, a dunai malmok fénykora óta. A vidáman kelepelõ õrlõalkalmatosságokkal mintegy nyolcvan mester kereste kenyerét, kalácsát. Hajdani jólétüket csak a nóta õrzi: "akkor volt is dolga/ a vén Duna nagy vizének". A céheket az 1872-es ipartörvény törölte el, a vízi õrlés alulmaradt a modernebb malmokkal vívott versenyben. Némely vigadalmas szép szokásokat azonban fenntart a megújuló hagyomány. Ilyen a Jánoskaeresztés is. A Szent János kápolnától indult hajdan is, akárcsak ma, a vízi menet. A vezércsónak vitte a védõszent feldíszített - zöld gallyakkal, színes szalagokkal ékesített - szobrát a város szívéig. A parton mozsarak durrogtak, szólt a zene, surrogott a tûzijáték. Az Aranyponty ünnep a Péter-Pál napi halászmulatságot eleveníti föl.
Már a rómaiak korában hajózták Európa második legnagyobb folyóját. Mocsarai, ártéri erdõi egész falvak lakosságát mentették át a török hódoltság másfélszázadában. A megszállók is hasznosították hadi és kereskedelmi célokra. Bács várának török biztosa például csupán 1571-ben 11 hajón összesen 430 tonna gabonát, árpát szállított Budára a bajai kikötõbõl. Gõzhajó füstje elõször 1831-ben bodorodott fel az akkor kanyargósabb folyón.
Sohasem hallhatnánk talán a Kék Duna andalító dallamait, ha egy gazdag kereskedõ fiaként nem Baján gyerekeskedik Karl Beck, Petõfi barátja. Az õ versének hangulatára kezdte komponálni Johann Strauss a világhírû keringõjét. Mindketten a szeliden fodrozódó folyót csodálták. A Bajai Honpolgár egyik szerkesztõje a Duna ezernyi arcát ismeri: "Sokszor nézegettem a víz hideg színeit, a halványkékeket és zöldest, ritkábban meleget is sejtetett. Ismertem léha locsogását, szivárványtalan néma gõgjét, tobzódó örvényeit, szokásos és szabálytalan árvizeit. A pusztítókat is, amikor a feltüremlett jégtáblák leborotválták a partmenti erdõk fáit."
Száz országban is ismerhetik a Gyöngyvirágtól lombhullásig címû természetfilmbõl a Bajához közeli Duna-parti erdõs vidék, Gemenc növény- és állatvilágát. Egyik méltatója szerint a kontinensünkön szinte egyedülálló ártéri erdõ "maga a költészet". Így csodálják szitakötõinek, madarainak, szarvasainak, ballagó vaddisznóinak, öreg tölgyeseinek boldog létezését a természetkedvelõk, mint a kiskunságiak a pusztát. Ritka madaraira utal jelképe, a fekete gólya és a réti sas. Eldönthetetlen, hogy melyik évszakban a legszebb a Dunán "felfelé" haladva elérhetõ, részben ártéri területen, részben hullámmentes laposon kialakult erdõ. Tavasszal, amikor kizüldülnek milliószámra a friss rügyek? A lombok õszi színpompájakor?
Számtalan kirándulásra hívogat a víziváros természeti szépségekben gazdag környéke. A horgászok kedvelik leginkább a Duna-völgyi-fõcsatorna torkolatához közeli Vén-Dunát. Vidrák, vadmacskák, kerecsensólymok, vízi növények édes otthona Érsekcsanád magasságában, a Veránka-sziget.
Könnyen megközelíthetõ a kilátóként is szolgáló Türr emlékmû. Azt a páratlanul fordulatos életû Türr István tábornokot idézi, aki nemcsak a Panama-csatorna és a Korinthoszi-csatorna egyik létrehozójaként örökítette meg nevét. Katonai babérjai ellenére a békés építést, az embertestvériség hirdetését tekintette legfõbb hivatásának. Élete nagy részét, az ugyancsak világjáró, messzi óceánokon hajózó Jelky András bajai szabólegényhez hasonlóan, hazájától távol töltötte. Aligha véletlen, hogy mindkettõjüket a nemzetközi vízi országút partján gyûrûzte el a távolságok meghódításának nemes szenvedélye.
AJÁNLOM AZ OLDALT
