A SZIGET
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a
Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy
napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért
valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül
a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget
elsüllyedt,
a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő
megkérdezte: Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? Nem, nem tudlak!
A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép
hajóval közeledett: Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? Nem
Szeretet, nem tudlak elvinni! válaszolt a Büszkeség, - itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! Óh, szeretet! mondta a bánat, én
olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog
volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki
megszólalt, egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan
boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet
értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki,
ezért
megkérdezte a Tudást: Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
Az IDŐ volt, mondta a Tudás. Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért
segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: Mert csak az IDŐ érti meg,
hogy milyen fontos az életben a SZERETET! |