A jamaikai afro-soul zenéből született a trópusi hatású, hajlékony, szinkópás ritmussal a reggae (ének, ráolvasás, varázsige, blues). 

Mint azt sokan tudjátok a skinheadek „elődei”, a modok voltak. A modok már főleg fekete zenét hallgattak: rhytm & blues-t, soult és skát.

A fehér R & B bandák (mint a Davis Group, a The Who, a Small Faces) csak a modok egy kisebb csoportján belül örvendtek nagyobb népszerűségnek. A fehér brit popzene, mint a Beatles, vagy az egész hippi-mocsok, inkább a középosztály gyerekeinek a zenéje volt. Egy másik csoport, amiből sok skinhead került ki, a jamaikai bevándorlók gyerekei voltak. Ezek a srácok, akik magukat rudeboy-oknak hívták (a kingston-i nyomornegyed gengszterei után) a szüleik hazájának zenéjét hallgatták: skát, rocksteadyt és reggaet.

Tehát már az előd-szubkultúra zenéje, a soul és a reggae, előre meghatározta az első skinhead-generáció zenei stílusát. A jamaikai zenestílusok időbeli és stílusbeli tagolása: 1959-től 1966-ig ska, 1966-tól 1968-ig rocksteady, 1968-tól reggae. A reggae tehát 1968-ban felváltotta, a lassabb, soul-orientált rocksteadyt. A reggae tempója gyorsabb volt és az előtérben inkább a ritmus állt (főleg a basszus és a gitár által). Egyébként közületek azoknak, akik csupán valamilyen új divat-reggae-t ismertek: a reggae stílusa az első években lényegesen durvább volt és nem olyan lágy, mint ahogy azt az ember a ’70-es évek közepebeli Bob Marley lemezekről ismerheti. A jamaikai zene készítés feltételei meg voltak pecsételve az ország rossz gazdasági helyzete miatt. Jól mutatja be a zeneügyeket Jamaikán az 1970-es években a „The harder they come” című film Jimmy Cliff-fel a főszerepben. Az akkori jamaikai zenészek helyzete elég erősen különbözött a mai európai bandákétól. Többnyire ez úgy történt, hogy egy producer egy dalhoz (amit vagy ő, vagy a menedzser írt) énekest vagy ének-csoportot keresett. Vokálosokból annyi volt, mint a szemét, mert sok fiatal jamaikai volt munkanélkül, és a zeneiparban kerestek munkát. A számot aztán egy stúdiózenekarral vették fel. Ezek a stúdiózenekarok mindig ugyan azokból a zenészekből álltak, aztán különféle neveken kiadták őket. A ska felvételeknél a stúdió zenészek majdnem mindig kb. a Skatalites-szel voltak egy szinten. A vokál csoportok (triók, duók) lemezeire szintén különféle neveket nyomtak. A zenészek alig láttak valamit a pénzből, amit a munkájukkal szereztek. Ha a felvételt Angliában sikerrel árusították, a zenészek és énekesek akkor is csak pár koszos jamaikai dollárt kaptak.

A szövegek legnagyobb része szerelmes dal volt, de felvettek politikai témájú dalokat is, mint pl. a „Vietnam” Jimmy Cliff-től vagy a „Black and white” a Pioneers-től. További szövegek inkább „gonoszkodók” voltak és gyakran szexisták. Mindenek előtt a Lloydie és a The Lowbites szereztek maguknak hírnevet ezen a területen. (Egyébként a szövegek nagyrészét a szigetországiak nem értették.)

Az általános sok karibi bevándorlónak és az új, a nem színesbőrű reggae rajongóknak köszönhetően hamarosan nőtt az érdeklődés Nagy-Britanniában a jamaikai zene iránt. Ezért hamarosan reggae kiadók alakultak. A legnagyobb kiadó a Trojan volt (a reggae piac 80%-at uralta). Egy másik fontos kiadó volt a Pama. Ezek a kiadók eleinte csak jamaikai anyagot terjesztettek. Nem sokkal később az érdeklődés olyan nagy lett, hogy az anyagban már brit felvétel is volt. Részben ehhez hozták el Angliába a jamaikai sztárokat, mint Desmond Dekker-t, Laurel Aitken-t vagy Derrick Morgan-t. Másrészt brit művészeknek is írtak reggae dalokat pl. a Pyramids-nak (egy fekete egykori soul/R & B banda, ami részben együtt dolgozott Eddie Granttal). Az Angliában gyártott anyag gyakran bővítette a skinhead piacot: pl. „Skinhead Train” Laurel Aitken-től, „Skinhead speaks his mind” a Hot Rod Allstars-tól vagy „Skinhead Revolt” Jose the Boss-tól. A leghíresebb valószínűleg a Symaryp volt (tulajdonképp a Pyramids, csak a nevet kicsit elváltoztatták), akik egy egész skinhead lemezt vettek fel, a „Skinhead Moonstomp”-ot. A skinheadeket megcélzó törekvések mellett a Trojan megpróbálta a reggaet az átlag brit közönséggel is megkedveltetni. Ezért a reggaet lágyabbá tették, sőt, a felvétel során még vonósokat is alkalmaztak: csöpögős-reggae! De természetesen a skinheadek ezek után is eredeti jamaikai reggaet hallgattak. Mindenekelőtt azokat fogta meg, akiknek keményebb, ritmusközpontú instrumentális és toasting (a rap dalok egyik elődje) lemezeik voltak. Ezzel egyidejűleg megvoltak az egyéni soul énekesek és énekcsoportok utánzói is.

"Egy felemelő, csodálatos zene született a világban,
olyan szövegekkel melyek megérintenek és ráveszik az embereket,
hogy gondolkozzanak és érdeklődjenek iránta.
Lazító dallamok, mégis táncolható ritmusok,
felszabadít bennünket attól, ami a földhöz vonz.
Ez az ahol rengeteg énekes várja azt, hogy megértsék őket
és gondolataikat, ami elvezeti őket a fényre.
A REGGAE ZENE ez mind!"

"A reggae a nép zenéje,
a mindennapi történésekről szól...
de nem egy történelmi szemszögből.
Olyan dolgokról mesél, amiket nem tanítanak az iskolában"

"A reggae-t nem hallgatni kell, hanem érezni. Aki nem érzi,az nem ismeri!"

"Az én zeném nem fehér ellenes. Sosem tudnék ilyet énekelni.
Az én zeném rendszer ellenes, ami megtanít téged élni és meghalni"

"Ha Isten nem adott volna egy dalt, hogy énekeljem,
nem lenne egy dalom, hogy énekeljem.
Ezért nem az én dalom.
A lelkem mondja ezeket a szavakat"

"Az igazi reggae Jamaicából jön,
mert más emberek nem tudják az egészet úgy játszani;
olyan lenne, mintha ellentmondanának az életüknek.
Mert a reggae-nek benned kell lennie"

"Nem azért játszunk, hogy a kritikusok elégedettek legyenek.
Azt játszunk, amit akarunk, amikor akarunk és amennyit akarunk.
És van indokunk játszani"

"A jazz egy teljes zene, a reggae is az.
A reggae funk, de ugyanakkor különbözik a funktól.
A reggae egy egyszerű zene. És különbözik a soultól is.
Semmit sem lehet összevetni. Ez az igazság."

"A zene pszichológia.
Ha nem jut be a szívbe, a lélekbe, az elmébe,
Az emberek nem fogák érezni"

"Jah zenéjére fogsz táncolni
Jah zenéjére fogunk táncolni
Felejtsd el a bajaidat és táncolj
Felejtsd el a bánataidat és táncolj
Felejtsd el a betegségeidet és táncolj
Felejtsd el a gyengeségeidet és táncolj"

"A zene változást követel
Nem tudom meddig kell rá várni.
De el fog jönni"

"A zeném az igazságot védelmezi.
Ha te fekete vagy és tévedsz, akkor tévedsz
Ha te fehér vagy és tévedsz, akkor tévedsz
Ha te indián vagy és tévedsz, akkor tévedsz
Ez egytemes!"

"Egy jó dolog van a zenében:
Amikor üt, nem érzel fájdalmat"

"A zeném a rendszer ellen szól, de az igazság mellett
Olyan törvények ellen szól, amik azt mondják,
hogy egy embernek a színe meghatározza a sorsát.
Istennek nincsenek törvényei a bőrszínt illetően"

"A dalok szövegei valamit taníthatnak a gyermekeknek.
Ez nem csak szórakozás.
Nem tudsz szórakoztatni egy embert, aki fél vagy éppen éhes"

"Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz,
akkor te halott vagy"

 

BOB MARLEY