A SZAR
BALLADÁJA
Tavasszal a dombtetőn, a fű között Az őszi
erdőben az avar fölött, Ha bárhol meglátsz, vándor vagy idegen, Kérlek, ne
nézz rám soha ridegen. Ha már a bűz Messzire űz A bokortól, Hol a
portól Belepetten Megrepedtem; Futás közben ne átkozz el, Inkább egy
percet áldozz fel Rám, ki nyugszom árny alatt, Gondold el, mennyi
árnyalat És mennyi szín tetemem, S a madarakat etetem... S ha bántaná a
szemet a réteken Csekélységem, melynek sora végtelen, Gondolkozz el,
milyen is a táptalaj, Miből nő a kövér búza s a paraj? Bár kutatom Az
utakon, Hogy egy napon Félig vakon ( szerencsémre
) Belelépjek, Legyen az ember vagy állat Egyik sem emelhet
vádat; Hisz általam könnyű a test, És bár ijesztően fest, Jusson
eszedbe, ha eszel: Szarból lettél, s szarrá leszel!
Csörsz István: Sírig tartsd a pofád
c. könyvből
Lehet, hogy furcsának hat ez a vers, de
nekem tetszik, és szerintem igaza van. El lehet gondolkozni
rajta.
|