Ella reggel 9-kor ébredt a telefon ébresztőjére. A nap fénye beragyogta az egész szobát. Már lassan egy éve, hogy elköltözött otthonról és barátnőjével közösen béreltek egy kis lakást. Nagyon jó környéken volt, minden egy helyen.

- Rhi ébresztő! – kopogott be az ajtón a fürdőszobába menet. Elkezdte mosni a fogát, majd hírtelen becsatlakozott hozzá barátnője is. Jöhetett a reggeli rutin: fogmosás, smink, öltözködés, fésülködés és egy gyors reggeli.

- Meddig leszel ma?

- Olyan kettőkor jövök. – és ezzel Ella ki is lépett az ajtón. Mivel a lift foglalt volt, ezért elkezdett futni le a lépcsőn. Vele szemben felfelé tartott a felettük lakó néni.

- Jó Reggelt Mary Néni! – mosolygott rá kedvesen a lány, de kedvességét egy rideg arc fogadta. A nő mindig ellenséges szokott lenni, de ez még a szokottabbnál is rosszabb volt. A lány inkább nem is törődött vele, késésben volt. Annyi ideje se volt, hogy gyorsan az órájára pillantson. Imádkozott, hogy elérje a metrót. Szerencséjére pont időben ért oda, ahogy felszállt a tömegközlekedési eszközre az ajtó be is záródott mögötte. Nemrég kezdte el az új iskoláját. Végre divattervezőnek tanulhatott. Ez már kicsi korától végig jelen volt az életében. Kezdetben csak magára kötözgette a sálakat, később már a babáira varrt ruhákat. A varrás alapjaira nagymamája tanította meg, de mégis ő ellenezte a legjobban, hogy ennek szentelje életét. Volt is ebből sok vitájuk, de nem érdekelte. Imádta az iskolát és azt, amit csinál. A tanárainak a kedvence volt, mert egyből észrevették rajta, hogy szívből-lélekből csinálja a teveit és a bemutatókat.

Stílusa egyedi volt. Elegáns, de mégis felfedezhető benne a rock és a punk. Talpraesett, határozott, magabiztos és vicces lány volt. Szőke haja a háta közepéig ért és zöld szeme úgy csillogott, akár a smaragd. Vékony volt és magas, igazi modell alkat. Barátai gyakran mondták neki, hogy menjen és próbálja meg, de Ella nem érezte magát annyira szépnek és csinosnak.

- Megjöttem

- Szia! Gyere, menjünk le a boltba, mert nincs itthon semmi kajám. - A lakásuktól kb. egy percre volt a pláza, mindig oda jártak vásárolni a helyes telefonos srác miatt. Ellának nagyon bejött a fiú, de Murphy-nek köszönhetően sohasem arra nézett amerre a lány volt. Már ebből kezdett nagyon elege lenni, de mit tehetett volna. Gyorsan bevásároltak és már indultak is haza. A liftben ismét ott volt Mary néni.

- Szép Napot Mary néni, hogy van?- kérdezte meg mosolyogva, de a nő csak vérben forgó szemekkel nézett a lányra. Ella és Rhi egyszerre néztek egymásra és próbálták a nevetésük elfojtani. Külön-külön is bolondok, de ha együtt voltak, szem nem maradt szárazon mellettük. Ahogy kiszálltak a liftből kitört belőlük a kacagás.

- Láttad a fejét? Ez a nő ijesztő!

- Igen az. – Ellát ekkor valami nagyon rossz érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, mintha figyelnék. Gyorsan kinyitotta az ajtót és be is ment a lakásban, majd minden lehetséges módon be is zárta azt.

- Nem nézünk valamit miközben eszünk? – Ella hallotta, hogy barátnője neki beszél, de nem tudta a lényegét felfogni.

- Ella figyelsz te rám?

- Ne haragudj, kicsit elbambultam. Mit is mondtál?

- Hogy nem-e nézünk valamit, kajálás közben.

- Dehogy nem, de mit? HEX, Charmed, Buffy, Odaát, szellemekkel suttogó? Melyiket nézzük ma?

- Legyen odaát vagy HEX.

- Jó akkor legyen odaát. Dean és Sam akár két álom pasi. – A két lány kivonult a konyhába és neki látott a főzéshez. A munka nagy részét Rhi csinálta, Ella csak öntötte magából a hülyeséget és néha-néha megkavarta a húst vagy a rizst. Leült a konyha pultra és csak jártatta a száját. A délután gyorsan elrepült.

Már majdnem aludtak mikor fentről hatalmas nagy dobogást hallottak, még a falak is bele remegtek.

- Rhi, hallottad ezt?- kiabált át a másik szobába Ella.

- Hogy a francba ne. Olyan mintha egy elefánt ugrálna odafent.

- Na, már elmúlt, aludjunk. – feküdt vissza Ella, de akkor újra hallatszott valami.

- Ez kezd roppant mód idegesítő lenni.

- Ne is mondd. – Ekkor valami káromkodást hallottak fentről.

- Kezd izgalmas lenni. – Vigyorgott Rhi, de ahogy kimondta utána valami üvöltést hallottak majd ismét egy hatalmas pukkanás és csörgés.

- Jézusom, mi volt ez?

- Nem tudom, de ez már kezd félelmetes lenni. Gyere, nézzük meg mi ez. – Állt fel Ella és felvette a cipőjét, majd kinyitotta az ajtót. Rhi nem akarta, de mégis követte. Lassan és óvatosan lépkedtek fel a felettük lévő emeletre. Még mindig lehetett hallani a csörgéseket. Ella oda lépett az ajtóhoz és hallgatózni kezdett. Odabent valami érthetetlen nyelven kántáltak valamit, majd hírtelen elhallgattak. A lány még jobban tapadt az ajtóhoz, majd az hírtelen kinyílt és berántották rajta, ezután az ajtó ismét bezárult. Rhi dörömbölni kezdett rajta, majd ő is barátnője sorsára jutott.

Ella eszméletlen barátnőjével összekötözve tért magához. Nem látott sehol senkit. A szobát kísérteties vörös fény lengte körül. Akárhová nézett csak fekete gyertyákat látott. Próbált kiszabadulni, de túl jól kötötték meg őket.

- Lám, lám, lám. Csak nem magához tért a kis kedves szomszéd lányka. – lépett be Mary néni talpig feketében, nyakában egy hatalmas medál lógott. Ella egyből megértette a dolgokat és még egyszer gyorsan körbe nézett. Kétségbe esetten vette észre, hogy egy pentákulum közepén ültek.

- Mit akar tőlünk?

- Mi történt, hol vagyunk? – tért magához Rhi.

- Csak nem te is magadhoz tértél? – gúnyolódott a vénasszony

- Válaszoljon, mit akar tőlünk?

- Tőletek semmit, egyedül csak a te erőd érdekel engem. A barátnőd kínzása csupán csak jó móka lesz. – A két lány csak némán figyelt, mind a ketten a lehetséges kiúton gondolkoztak.

- Mivel a szertartáshoz még szükségem van egy két dologra, ezért magatokra hagylak titeket. Ne mozduljatok, bár nem is tudtok. – ezzel röhögve eltűnt a homályban.

- Most mi a fenét csináljunk én tudtam, hogy nem kellett volna jönnünk.

- Maradj már csöndben, inkább próbáljunk meg felállni és az egyik gyertyához oda menni, hogy a kötelet szétégesse. – A felállás nem is volt olyan könnyű, mint azt gondolták végül mégis sikerült megoldani. Miután a köteleket levették magukról nagyon halkan próbáltak kijutni a szobából. Tiszta útnak tűnt a bejárati ajtóig. Hangtalanul kezdtek el a kijárat felé futni, de ekkor meghallották, hogy elfordul a kulcs a zárban. Gyorsan egymásra néztek és szaladtak a konyhába és ott elbújtak a konyha pult mögött. A nő első útja a szobába vezetett, ahol elkezdte dühöngve dobálni a bútorokat mikor észrevette, hogy a lányok eltűntek.

- Ella én nagyon félek.

- Én is, ha ez vigasztal. – A lány közben fegyver után kutatott. Talált is egy nagy konyhakést, de a kedves vendéglátójuk egyre idegesebb lett.

- Hova bújtatok? Tudom, hogy még itt vagytok. Érzem a jelenléteteket, előlem nem bújhatok el. – lépett be a konyhába. Ahogy lépett a banya a lányok is úgy kezdtek el lopózni kifelé. Rhi hirtelen felállt ezzel elterelve a figyelmét a nőnek, majd Ella a hátához lépett és beleszúrta a kést. Ő is elkezdett szaladni, de ekkor egy hideg érintést érzett a nyakán, majd a levegőbe emelkedett.

- Azt hiszed, hogy engem megölhetsz ennyivel? – Dobta a falnak Ellát, Rhi az ajtóból figyelte a történteket.

- Add nekem az erőd!

- Milyen erőt? Nekem nincs semmilyen erőm. Összekever valakivel.

- Én soha sem tévedek. – A szó végén a nő arca teljesen megváltozott. A szája megnőtt, a fogai véknyabbak, hosszabbak és hegyesebbek lettek. Szeme vörösen izzott és arca hófehér volt. A nyakában lévő medál fényleni kezdett.

- Nekem nincs semmilyen erőm, hagyjon békén. – Kezével csapott egyet és most a támadója repült el. Ellának nem kellett több lehetőség egyből szaladni kezdett. Remegő kézzel nyitotta ki az ajtót, majd zárta be maga után. Sokáig csak szótlanul néztek.

- Milyen erő kellett neki? – törte meg a csendet Rhi

- Ha én azt tudnám. Sose gondoltam volna, hogy a felettünk lakó néni a sátán szolgája. Egy baphomet medál lógott a nyakában.

- Igen és ez mit jelent.

- Figyelj a Baphomet a sátánizmus jelképe. Egy olyan pentagramm aminek a csúcsa lefele néz és benne egy kecske fej van, a csúcsainál meg egy-egy betű. – majd benyúlt a szekrényébe és előkapott egy könyvet.

- Látod? Ez lenne az.

- Te ezt honnan tudtad?

- Mindig is érdekelt a mágia, csak nem éreztem azt, hogy van hozzá képességem.

- Hát szerintem van, a látottak után biztos vagyok benne.

- Én nem tudom, de egyben biztos vagyok. Ma csak szerencsénk volt. Meg kell találnunk a módját, hogy megöljük.

- És hogyan?

- Hát, csak akkor sikerülhet, ha megtudjuk, hogy pontosan mivel van dolgunk. Démon, boszorkány vagy valami más. Ehhez viszont vissza kell mennünk.

- Az kizárt, én oda vissza nem megyek. – lázadozott Rhi

- Majd én, neked annyi lesz a feladatod, hogy őrködj lent és mikor megjön, szólj, hogy meneküljek.

- És hogyan akarsz a házba bejutni?

- Így! – rázta meg a kulcsot Ella.

- Elloptad?

- Nem, csak kölcsön vettem, de most jobb, ha lefekszünk aludni. Bár ennyi izgalom után nem tudom, hogy képes leszek-e aludni. – Feküdt be az ágyába, de szemei előtt csak az elmúlt óra eseményei zajlottak le újra és újra. Reggeli után egyből indult is az akció. Rhi lement a kaputelefonhoz és felhívta a nőt, hogy az otthon van-e. Miután megtudta a választ Ellát hívta, hogy nyugodtan mehet. Megbeszélték, hogy míg ő fent kutat addig Rhi lent őrködik és, ha van valami akkor, egyből hívja barátnőjét.

Ella óvatosan lépett be a házba majd körbe nézett, hogy a lakás tényleg üres-e. Elsőnek a konyhában nézett szét. A szekrény tele volt szárított növényekkel, a hűtő meg nyers hússal. Bele se mert abba gondolni, hogy minek a húsa lehet. A konyha után az előszobát, majd a hálószobát kutatta át. Talált egy varázskönyvet, egy medált és egy tört rajta egy írással. Épp le akarta fényképezni a telefonjával ezeket mikor hívta Rhi, hogy a banya felfelé tart. Nem volt ideje a fotózásra, ezért mindent eltett a táskájába, majd lélekszakadva rohant ki a házból. A lift akkor érkezett meg, mikor pont elszaladt előtte. Ahogy belépett a lakásba lakótársa fogadta a kérdéseivel.

- Na, találtál valamit? Mesélj! Ugye nem vett észre?

- Találtam persze, de nem volt időm lefotózni így elhoztam.

- ÁÁÁ ez nem volt jó ötlet.

- Más választásom nem volt. Volt ott egy athamé rajta egy felirattal. Talán, ha azt megfejtenénk, akkor közelebb lennénk a megoldáshoz. Jaj meg itt a könyve meg a medálja. Én olvasom a könyvet, te meg próbáld az írást megfejteni.

Órákig csak olvasgattak és keresgettek, de nem jutottak túl sokra.

- A felírat, ha minden igaz azt jelenti, hogy: Templi Omnium Hominum Pacis Abhas.

- Magyarul?

- Az isteni béke temploma az emberek között.

- Hát én ennek nem látom sok értelmét.

- Egyelőre én se.

- Mit is mondtál, mi van rá írva: Templi Omnium Hominum Pacis Abhas?

- Igen, miért találtál valamit?

- Aham, figyelj… a TEM, O, H, P, AB betűk visszafelé olvasva kiadják, azt hogy Baphomet. Ez a medál pedig a baphomet pecsét.

- És mi ő, hogy kell megölni?

- Egy démon, aki az erősebb boszorkányokat megeszi, hogy ezzel az erejüket elnyerje, a gyengébbeket pedig felajánlja a Sátánnak hálája jeléül. Azt, hogy hogyan kell megölni nem tudom, de én kezdek álmos lenni. Azt hiszem, hogy megfürdök és lefekszek aludni.

- Oké, én még keresgélek.

Ellának jól esett a forró víz, agya a történtek körül forgott. Nem tudta, hogy milyen ereje lehet, és mit csináljon vele. A bepárásodott tükörben csak nézte a fáradt arcát, majd a párába írta: Mi vagyok én?

Ezután felöltözött és ment aludni.

- Jó Éjt Rhi! – de nem kapott választ, hát bement a lány szobájába. Barátnője az ablakhoz volt nyomva és a démon az író asztalánál ült.

- Van nálad valami, ami az enyém.

- Ó igen és mi lenne az?

- Tudod te azt jól, te átkozott boszorkány.

- Nem vagyok boszorkány

- Ezt nem te döntöd el. Látom, nem sokat tudsz, de nem is fogsz, mert most megöllek. – Ezzel a lány felé ugrott, aki gyorsan becsapta az orra előtt a szobaajtót, majd a saját szobájába szaladt és megfogta a tört és a medált. Amikor a démon belépett fenyegetve emelte az athamét az asztalra letett medál felé.

- Ebben van az erőd, ugye? – a démon üvöltve támadt a lányra, aki már lendítette is a kezét, hogy széttörje a pecsétet. Rikító fény vakította el, majd egy kisebb erő lökte őt a falhoz, azután a medál kettétört.  Mary néni testéből fekete füst szállt ki, majd ájultan esett össze. A másik szobából Rhi szaladt oda Ellához, akinek a fejéből csordogált a vér.

- Jól vagy?

- Igen, semmi bajom. Mary néni, hogy van? Ő is csak egy áldozat volt. – a hölgy még mindig ájultan feküdt. A két lány minden erejét összeszedve felvitte őt a lakásába és az ágyba fektette, majd minden nyomot eltüntetett, ami a démonra utalhatott. A saját kislakásukat is helyre rakták, majd leültek vacsorázni.

- Szerinted ezzel vége?

- Szerintem nem, ha igaz, amit mondott és boszorkány vagyok, akkor számolnunk kell még hasonló dolgokkal.

- Te, mint boszorkány. Érdekes.

- Igen az. Fel kell készülnünk. Foglalkoztam eddig is a mágiával, de csak úgy hobbiból, de most muszáj lesz komolyabban. Most már tényleg alszok, meg viselt ez a mai nap. – Ella ezzel kiment a konyhából és bebújt a jó meleg ágyába. Elalvás előtt még számtalan kérdés fogalmazódott meg benne és mindre választ akart kapni.