A dicséret növeli a munkakedvet - Az ördögi helyett angyali kör is kialakulhat (1. rész)

Kruppa Géza, az MTI tudósítója írja:
    (MTI-Press) - A hazai hétköznapokban tapasztalható általános rosszkedv, elbizonytalanodás egy színházban játszódó tragikomédia alaphelyzetére hasonlít, amikor mindenki másnak hiszi a társait, mint amik, és az ebből adódó félreértések, egymás melletti elbeszélések kuszasága idézi elő a konfliktust - állítja Aszalós Péter pszichodramatista, aki 15 éves szakmai tapasztalatát osztotta meg az MTI-Press felkérésére.

Megítélése szerint a félreértések valójában az újtól való félelem érzésére vezethetők vissza, mert a gyors társadalmi változások kényszerétől hajtva fel kell adnunk komfortzónánk egy részét - életünk biztonságot, kényelmet nyújtó megszokott kereteit -, és ismeretlen vizeken evezve vagyunk kénytelenek megméretni magunkat.

    
    - Márpedig erre a kihívásra nem készültünk fel, gyakran eleve hiányzik hozzá az önbizalom.

E nélkül pedig a mások iránti bizalom is megcsappan, gyanakvóvá válhatunk, bezárkózunk, ami pedig zavaróan hat a hétköznapi kapcsolatokra - hangsúlyozza a szakember.

- Nyitottság nélkül, szorongva viszont sokszor eleve rosszat feltételezünk a másikról, ellenséget látunk benne, és így mi is támadóan lépünk fel, miközben minket is állandó kisebb-nagyobb támadások érnek.

Mindennapi példa lehet erre, amikor valakit figyelmeztetünk, hogy égve felejtette parkoló autója lámpáját. A jó szándékú gesztusra gyakran durva választ kapunk, keresetlen szavakkal küldhetnek el melegebb égtájra. Az apró kis sokk persze nem tesz jót a közérzetünknek.
    A pszichológus úgy véli, hogy mindez a jelenség nem új keletű, alighanem például a római birodalom összeomlása idején élt elődeink is hasonló módon reagáltak a gyorsan változó idők szavára. Ám Kelet-Közép-Európa népeit a Nyugatétól eltérő társadalmi fejlődés, a feudális maradványok is nagyobb mértékben próbára teszik az értékrend zavarai, a felszínen maradás küzdelmei közepette.
    - A mai ideges, ingerült atmoszféra sok egyéb mellett arra is visszavezethető, hogy nálunk alig 150 éve még fellelhető volt a jobbágyság.

Az ősök alárendeltségéből fakadó viselkedési minták levetkőzéséhez néhány generáció kevésnek bizonyult, az utódok máig nem tudták teljesen levetkőzni.

Ezzel szembesülhetünk például a hivatalokban, ahol az alkalmazottak a megszeppent ügyfelet fölényes, lekezelő hangnemben egzecíroztatják - magyarázza Aszalós Péter.

- A kisebbrendűségi érzés átkát cipelve persze eleve nehezebb új munkahelyet találni, vagy akár felhőtlen párkapcsolatot kialakítani. A helyzetet súlyosbítja a hagyományokra épülő poroszos tekintélyelvű iskolarendszer, aminek következményeként a magasabb pozícióba került emberek nem ritkán a felelősség vállalása helyett a hatalom gyakorlásában élik ki ambícióikat, szívesen tetszelegnek a másokon uralkodás szerepében.

A felelősség áthárítása, a döntés tovább passzolása mögött többnyire kishitűség, a kudarctól és az érte járó büntetéstől való félelem rejlik. A tetteink következményeivel való szembenézés elkerülésének, az aktatologatásnak finom technikái alakultak ki, ami a gyakorlati életben további zavarokat, újabb és újabb bizonytalan helyzeteket teremt, amelyektől bárki hajlamos kijönni a sodrából, idegessé válni.
    
Nálunk a fenyegető számonkérésen van a hangsúly 
     
    A szakember szerint kisebbrendűségi érzés lappang a hazai gyakorlatban szűkmarkúan mért dicséretek mögött is. 

    Mint kifejti, amíg más országokban a cégek irányítói tudják, hogy a jól elvégzett feladatért az elismerés valósággal szárnyakat ad, növeli a munkakedvet, addig a magyar vállalatoknál, hivatalokban ez a fajta ösztönzés egyelőre alig lelhető fel, inkább a fenyegető számonkérésen van a hangsúly.

A napi kapcsolatok szintjén is sokan fukarkodnak mások elismerő hátba veregetésével, mert hibás szemlélettel attól tartanak, hogy társaik felértékelése együtt jár az ő leértékelődésükkel. Ez a fajta kicsinyesség pedig sok esetben kerékkötője a magyarokra jellemző kreativitás kibontakozásának.

A közös örömet, önbizalmat adó siker helyett marad a lehangoló középszerűség, "a ha nem csinálok semmit, abból baj nem lehet" hervasztó mentalitás. 
    - A sárga irigység is e logikára vezethető vissza. A mások sikere, gyarapodása ahelyett, hogy egészséges versengésre sarkalna, szembesít azzal, hogy nekem netán szerényebbek a képességeim, amitől fojtott düh lesz úrrá rajtunk, legszívesebben összetörnénk a tükröt - mutat rá Aszalós Péter.

- Még a kapcsolatokban olykor görcsként elő-előtüremkedő sértődés alapja is legtöbbször a félelem. Azt gondoljuk, hogy a másik meg akar bántani minket. Holott többnyire csupán egy sutára sikerült gesztusról vagy félreérthető megjegyzésről van szó. De rossz reagálásunk következtében egy értékes kapcsolat mehet tönkre. A magunk mögött bevágott ajtón aztán kínos lehet a bocsánatkérő kopogtatás...

A lélekbúvár a helyzetelemzésen túl képes kiutat is mutatni ebből az ön és mások sorsát rontó, sajátmagunk teremtette össznépi ördögi kőrből. Ehhez szerinte mindenek előtt Mahátma Gandhi híres mondását érdemes szem előtt tartani: aki meg akarja változtatni a világot, annak magán kell kezdeni a változtatást.

    - Ehhez pedig a személyiségünk kiteljesítésére, önmagunk jobb megismerésére van szükség, ami végeredményben egy életen át tartó szüntelen folyamat. Az önismeret ugyanis egyik feltétele annak, hogy a különféle, a hétköznapokban óhatatlanul adódó kényelmetlen helyzetek megoldására bővíthessük konfliktuskezelő tárházunkat - érvel.
    
Kiderülhet, hogy a főnök az igazi nyuszi 
     
    Ennek egyik módszere a csoportos önismereti és terápiás műfaj, a pszichodráma, amelyre mind nagyobb az igény, főként a 40 éven aluliak körében. 
    Lényege, hogy a mindennapokban előforduló, egyéni drámaként megélt helyzeteket a színpadon a csoport tagjai a szerepek felcserélésével újra játsszák, a spontán reakciók kielemzésével pedig mélyebb ismereteket szerezhetnek magukról. Például gyakori eset a munkahelyi főnökkel kialakult feszült kapcsolat, amely nem ritkán a gyerekkorban a túl szigorú apától elszenvedett, máig feldolgozatlan negatív érzelmekre vezethető vissza. 
    - Amennyiben valaki eljut erre a felismerésre, a színpadon már a szó szoros értelmében játszi könnyedséggel reagál a főnök hepciáskodására - húzza alá a pszichológus. - A felszabadultság növeli az önbizalmat, amelytől megerősödve az illető a valós életben is kivívhatja a főnök elismerését, aki az eddigi "nyuszi" helyett egy érvekkel előálló, magabiztos partnerrel találja magát szemben.

Olykor még az is kiderülhet, hogy valójában a főnök az igazi nyuszi, aki csupán gyengeségét próbálja leplezni a nem létező erő fitogtatásával...
    Aszalós Péter közlése szerint évente már 700-800 résztvevője van az átlagban 15-20 fővel zajló pszichodráma-foglalkozásoknak. - Az önkéntes színjátszók többsége sikeresen megszabadul a személyisége kiteljesedését akadályozó, sok magával hurcolt gátlástól, és megerősödött önbizalommal, ruganyosabb léptekkel mozog a világban. Ez a fajta egészséges magabiztosság a környezetükre is kedvező hatást gyakorol, ami által az ördögi helyett fokozatosan akár egy össznépi angyali kör is kirajzolódhat - húzza alá a pszichodramatista.