Események:Súgó

nem igazán szeretem az ünnepeket. olyankor a legrosszabb érzés, ha az ember el van felejtve.
nemrégiben volt a névnapom. akiknek összesen eszükbe jutott, hogy felköszöntsenek.. a szüleim voltak és ráncigálásukra: a nővérem. kedves ki ajándékokat kaptam tőlük. csokit csokit csokit :) a legjobban hozzám illő dolgok. aztán mentem a suliba. túlsokáig fecsegtem otthon az asztal körül..barátnőm meg már csöngette azt indulót (magyarul benyomta a kapucsengőt). kemény két perc alatt legalább amúgy tizenöt perces dolgokat elintéztem. megér egy gratulálást. aztán egyik volt haveromnak jutott csak eszébe felköszönteni.. úgy mikor már punnyadtunk két órán át a suliban. de amúgy senkinek. pedig sokan jól tudták.. de egy ilyen jelentéktelen embert könnyű elfelejteni. aztán szabadkozott barátnőm, hogy ő nem nem tudta hanem csak elfelejtette.. hát nekem aztán oké. amúgyse csípem ezt az egészet.. nem is vártam többet. csak az a nagy fájós dolog az egészben, hogy mindig mindenki ünnepe meg van tartva, az illető jócskán fel van köszöntve. engem mégis mindig elfelejt Mindenki.