Steve Harris Leytonstone-ban született, Kelet-Londonban, 1956. március 12-én. „Van három lánytestvérem, mindannyian fiatalabbak nálam. Apám kamionsofõr volt, anyám pedig háztartásbeli. Apámnak is volt ez húga, akik mindig ott voltak nálunk, plusz a nagynéném, az anyám oldaláról, így aztán körbe voltam véve nõkkel.” Steve életében ez elsõ meghatározó dolog a sport volt. „Az utcán focizgattam, vagy a haverokkal, vagy egyszerûen csak a falhoz rugdaltam a labdát. Akkoriban a zene még nem nagyon érdekelt, sõt tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy a foci volt az elsõ dolog, ami felé komoly érzésekkel tápláltattam.” Kilenc éves korában volt elõször focimeccsen. A West Ham United 4:3-ra legyõzte a Newcastle-t, és onnantól kezdve Steve fanatikus West Ham drukker lett. „Apám és nagyapám a Leyton Orient szurkolói voltak, és nagyon felbosszantotta õket, hogy Hammers fan lettem. Még mezem is volt, meg minden.” A következõ két év során Steve életének a középpontjában a futball állt. „Fociztam az iskolai csapatban és teniszeztem is. Szerettem a zenét és a rajzolást, de sráckoromban a foci volt az elsõ számú kedvenc.” Tehetséges tizenéves hamarosan felhívta magára a figyelmet. A legendás öreg East End focimegfigyelõ Wally St. Pier beajánlotta õt a West Ham-nek. Steve így emlékezik erre: „Mitikus figura volt, aki állandóan ott járt a környéken. Senki se tudta, hogy épp ott volt-e, vagy csak nézte, ahogy játszunk, de mindenesetre felkérést kaptam a Beamount-tól, hogy menjek le a West Ham edzéseire. Tizennégy éves voltam, és el sem tudtam hinni.” Fél évvel késõbb azonban minden megváltozott. Steve pont abban a korban volt. Amikor már szívesen elmenne a haverokkal, barátnõkkel szórakozni, ezt viszont a szoros edzésterv nem tette lehetõvé. Heti 5 edzés a West Ham-ben, és a sulicsapatban, valamint 3-4 meccs a hétvégén minden idejét lefoglalta. Steve Harris - életében talán elõször – elbizonytalanodott, amit csak tetõzött, hogy ekkor már a zene is kezdett teret hódítani szívében. Többé nem akart profi focista lenni, és ez számára is sokkolóan hatott, hiszen kisgyermek kora óta mást sem szeretett volna, és most minden megváltozott. A válasz: rocksztár lesz. Persze a sport ne tûnt el teljesen, csak hobbi szintjére „süllyedt”. „Tizenhét éves körül kezdtem el gitározni, de lemezeket persze korábban is vettem. Az elsõ album, amit valaha is kaptam, az az Exodus címû film zenéje volt. De tizennégy éves voltam, amikor megvettem az elsõ albumomat, egy válogatáslemezt a legnagyobb reggae slágerekkel.” 1970 volt az az idõszak, amikor a reggae talán bizarrnak hat, de az elsõ generációs brit skinhead-eknek volt a zenéje. A reggae zenét és a Ben Sherman pólókat, Doctor Martens bakancsokat akkoriban kezdte el viselni Steve is. „A legtöbben úgy néztünk ki, mint a skinhead-ek. Nem voltam igazából rajongója ennek a dolognak, csak a zenét hallgattam meg. Sosem volt abszolút rövid hajam, de a cuccom az persze megvolt. Aztán leérettségiztem, és megkaptam a lekerekítet nyakú ingeke, aztán elmentem a ’Grounded’ pólókért, aztán megkaptam a szûk nadrágokat és érdekelni kezdett a Free és a Black Sabbath.” Steve ekkor barátkozott össze egy sráccal, Peter Doyle-lel, akivel órákat töltöttek el zenehallgatással. „Kölcsönkaptam tõle a Jethro Tull ’Stand Up’ címû albumát, és azt hiszem egy korai Genesis és egy Deep Purple lemezt. Teljesen elszálltam tõlük. Különösen a Tull és a Genesis anyaga tetszett, egyszerûen alig tudtam elhinni, hogy ilyen jó zenét lehet csinálni.” Steve kedvenc albumai között még ma is olyan lemezek szerepelnek, mint a Foxtrot a Genesistõl, a Recycled a Nektar-tól és a korai Jethro Tull albumok. Kezdetben dobosnak készült, de hamar rájött, hogy nincs elég hely a cucchoz és ráadásul túl hangos is. A legjobb dolog, amit a dobolás után lehet csinálni, az a basszusgitározás, hiszen a két hangszer összetartozik. Steve Harris barátai tanácsára elõször mégis egy akusztikus gitárt vett. „Megtanultam néhány akkordot, de hamar rájöttem, hogy ennek az egész dolognak semmi köze a basszusgitározáshoz. Így aztán hamar elcseréltem, és vettem magamnak egy Fender utánzatot 40-ért.” Kezdetben olyan számokat próbált eljátszani, mint a Deep Purple ’Smoke On The Water’-je, vagy a Free-tõl az ’All Right Now’. „Kezdetnek inkább a könnyebbeket választottam, a blues-os alapúakat. Emlékszem, hogy megpróbáltam eljátszani a ’Paranoid’-ot a Black Sabbath-tõl, de egyszerûen nem ment. Mérgesen rádobtam a gitárt az ágyra, és kimentem a szobából, aztán a következõ nap felvettem a hangszert és hangról hangra el tudtam játszani! Egyszer csak beindultam és megértettem a basszusfutamok menetét, utána tényleg okosodtam és megpróbáltam rájönni a dolgokra olyan zenészek munkáin keresztül, mint pl. Chris Squrie.” Steve már majdnem egy éve gyakorolt, amikor egy iskolai haverja, Dave Smith felvetette, hogy alakítsanak egy zenekart. Így jött létre az INFLUENCE. Ez a formáció kisebb koncerteket is adott, de az idejüknek nagy részét Steve nagynénjének házában töltötték. Repertoárjukban a The Who néhány dala mellett olyan dalok is szerepeltek, mint pl. a Free ’I’m A Moover’-ja, amit 199-bena a Maiden is eljátszott. Néhány saját szerzeményük is volt olyan címekkel, mint ’Heat Crazed Vole’, vagy ’Endless Pit’, ami késõbb az ’Innocent Exile’ alapjául szolgált. Az elsõ igazi koncert (egy tehetségkutató fesztivál) után Steve úgy döntött, hogy ’Gypsy’s Kiss’-re változtatja a zenekar nevét. A formáció azonban három Cart and Houses-beli koncert után feloszlott. Az ok: csak Steve Harris vette igazán komolyan a zenélést. Mivel a társak, barátok eltûntek, ’Arry’-nek nem maradt más választása, mint csatlakozni egy már mûködõ zenekarhoz. Ez pedig a Clee testvérek által irányított Smiler lett, akik 1974. februárjában megahllgatásra hívták Steve-t az Enfiled-i White Hat Pubba. A Smiler nagy kihívás volt hõsünk számára, hiszen a banda már elismert volt pub szinten, jó pár koncerttel és egy jól bevált repertoárral, olyan elõadóktól, mint a Wishbone Ash, a Free, vagy a Savoy Brown. Ráadásul a zenekar többi tagja mind huszonéves volt már, Steve pedig csak 18. „Megkaptam a munkát, megtanultam az egész egy és egynegyed órás repertoárjukat. Mind feldolgozás volt, talán egy saját daluk volt ,egyszerû 12-es ritmusú. Jó gyakorlat volt számomra, hogy beléptem egy bandába, és meg kellett tanulnom egy teljes mûsort.” Nem sokkal késõbb aztán kiderült, hogy Harrsi nem tudja belevinni a saját ötleteit a Smiler zenéjébe, ezért úgy döntött, hogy kilép, és megalakította saját zenekarát az Iron Maiden-t 1975 végén. Az elsõ Iron Maiden koncerteket 1976 tavaszán tartották meg a Cart and Horses pubban, ahol az egyik este érdekes dolog történt. Steve: ”A mai napig nem tudom hogy hogyan, de valaki felhívott, és azt mondta, hogy ’Minket Iron Maidennek hívnak, és nem használhatjátok ez a nevet’, meg ilyesmiket. Erre azt válaszoltam, ’Ez hülyeség, mert mi vagyunk az Iron Maiden, szóval kapjátok be!’. Be kell, hogy valljam, elég kemény voltam a telefonban, de aztán arra gondoltam, ’Óh, a francba!’. Mert hogyha ez már regisztrált név volt, akkor nem használhattuk volna, és akkoriban már tényleg elindult a szekér.” Tényleg elindult. Olyannyira, hogy innentõl kezdve már minden történelem. Nem ment minden zökkenõ nélkül, de Steve Harris kitartásának köszönhetõen pár évvel késõbb már mint a Brit Heavy Metal Új Hulláma (NWOBHM) zászlóvivõi vonultak be a köztudatba, és azóta is töretlen sikerrel mûködik a gépezet, függetlenül az aktuális divatirányzatoktól. A siker eléréséhez persze rengetek munkájára volt szükség, de a legfõbb érdem mégiscsak Steve Harris-t illeti, aki meglehetõsen diktatórikusan, de sikeresen vezeti csapatát. Soha nem adta fel az elveit, és mindig megmaradt annak, aki 1975-ben létrehozta minden idõk egyik legjobb Heavy Metal együttesét. Steve 1985 óta Londontól nem messze, az Essex-i grófság egy csendes területén él egy kastélyban, melynek története 1427-ig nyúlik vissza, és ahol már Essex grófja is lakott. A kastélyhoz hatalmas park is tartozik, rajta focipálya, teniszpálya, egy komplett, berendezett stúdió (ahol a Maiden lemezek mellett Steve saját lemezcége, a Beast Records zenekarainak pl. a Dirty Deeds-nek hanganyagai is rögzítésre kerülnek), valamint egy jól felszerelt pub, ami stílusosan a Horse and Cart nevet viseli. 1992-ben a „Fear Of The Dark” társproducere volt, ’93 óta pedig teljes értékû producere a Maiden hanganyagainak. A „Maiden England” videó óta õ rendezi a csapat videóinak nagy részét. Dave Murray társaságában az Iron Maiden Holding Ltd. részvényese, valamint az õ tulajdonában van a portugáliai Faro-ban található Eddie’s Bar is. Steve-nek öt gyermeke van: Lauren, Kerry, Faye és George Harris a volt feleségétõl, a legkisebb fiú, Stanley pedig barátnõjétõl, Emmától. Feleségétõl, Lorraine-tõl (akivel a londoni Bridge House-ban találkozott elõször) hosszú házasélet után 6 éve vált el. Lezárásképpen annyi kívánkozik még ’Arry’ bemutatásához, hogy hûséges típus. Hûséges kedvenc focicsapatához, a West Ham United-hez, a rajongókhoz (a Maidennek és ezáltal a rajongóknak áldozta az életét), az elveihez és legfõképpen hazájához.