- Remélem a hopponálás jobb, mint ez – mondta Hermione köhögve, s az egyik kanapéra dobta a talárját. Draco ugyanígy tett, s közben egy kicsit igazított a haján - Hogy jutott eszedbe, hogy táncolni jöjjünk, ide? Egyébként hová is megyünk?

 - A Dream and Maggic klubba. Ez Mr. és Mrs. Summers-é, ami éjjel nappal működik. Eredetileg oktató terem volt, aztán inkább átalakították klubbá. Egyébként, Mr. Ortega adta a szórólapot, hogy tudjunk hova jönni gyakorolni – magyarázta Draco, miközben lefelé baktattak a lépcsőn. A ház nem volt annyira romos, mint amennyire lehetett volna, ennyi év után, mióta gazdátlanul áll. Mivel egy viszonylag forgalmas környék ez Londonban, és sok varázsló szívesen jön ide, a Mágikus érték megőrző osztálynak nem volt más választása, mint hogy viszonylag rendben tartsák.

Miután kiértek az utcára és körülnéztek, látták, hogy a kapu mellett közvetlenül van a Dream ang Maggic bejárata. Ezt a villogó tábla jelezte, ami most nem világított, hisz verőfényes napsütés volt.
Draco és Hermione megálltak az ajtó előtt, ahol egy öreg hölgy ült egy asztalnál, ölében egy hófehér macskával. Az állat felemelte a fejét, és amikor meglátta Hermionéékat, hozzádörgölődött gazdája kezéhez, aki ekkor fölnézett rájuk.

 - Jó napot kedveskéim – mondta a hölgy – Két-két font a belépő, ha táboroztatok vagy törzstáncosok vagytok másfél, és 3 font akkor, ha egyik lehetőség sem – mondta kicsit nyekeregve az öreg. Draco szó nélkül elővette a pénzt a zsebéből, s az öregasszonynak adta – Köszönöm fiatalok, most már mehettek. Ma Mrs. Summers van bent.

 - Köszönjük. Viszontlátásra – válaszolta Hermione, s beléptek az ajtón.

Egyből megcsapta őket a hűs levegő, de miután felmentek egy lépcsőn, és végigmentek egy folyosón, már érezték azt a jellegzetes szagot, amit táncolás után érezni lehet az embereken. Nem büdös izzadság szag volt… Hanem valami más. Hiszen a tánctól, az emberek megváltoznak. Lehet hogy csak arra a három percre, de addig is elveszítik önmagukat, s valaki más uralja a testüket. Nem lehet biológiailag meghatározni, nem lehet a feromonokra fogni. Ehhez az nem elég. Miután átadják magukat a zenének, és élvezik a játékot, amit a ritmus nyújt nekik, rengeteg érzelem szabadul fel bennük. És ez kicsapódik rajtuk. Ezért más a szag, mint egy tornateremben. A felszabadultság, érzékiség, és az öröm illata keveredik össze.

Hermione és Draco körülnéztek a teremben, ahol éppen egy gyorsabb számra jive-oltak az emberek. Többnyire 14-25 évesek lehettek a parketten. A két fiatal egymásra mosolyodott, s megszorították egymás kezét. A táncterem pontos mása volt annak a teremnek, ami Cathamban volt. A bárpult, a székek, az asztalok, mind a nyári élményékre emlékeztették őket.

Draco szembefordult Hermionéval, miközben szürke szemei láthatóan csillogtak.
 - Felkérhetem a széphölgyet egy táncra? – kérdezte meghajolva, a kezét nyújtva Hermione felé.

 - Hogyne uram – válaszolta a lány, és pukedlizett volna szívesen, ha közben el nem nevette volna magát. Draco a karjaiba rántotta, s szorosan átölelte. Újra olyan felszabadultak voltak, mint alig egy hónappal ezelőtt.

Teljesen egybeolvadtak tánc közben a tömeggel. Itt senkit nem érdekelt, hogy egy griffendéles és egy mardekorás táncol együtt. Senkit nem érdekelt, hogy mennyire felszabadultak és vidámak voltak, hiszen mindenki ilyen volt. Úgy érezték, órák óta táncolnak, annyira jól esett nekik végre egymás közelsége. Az a fajta közelség, amit csak tánc közben éreztek. Hiszen a röpke ölelések, vagy hosszú csókok sem adták vissza azt az érzékiséget, ami ritmusra elragadta őket. Mindegy volt, hogy gyors jive, lassú angol keringő, illegető samba, vagy éppen ugrálós quick step… Olyan volt, mintha nem is három hét telt volna el az utolsó táncuk óta, mintha csak 5 perccel ezelőtt szakadtak volna ki egymás karjai közül.

Vígan szálltak be a medison-ba, ahol egymással szemben álltak sorban a fiúk és a lányok. Tapsoltak, ugráltak, nevettek, bohóckodtak. Kiélveztek minden egyes pillanatot, hiszen tudták, hogy ezután a mesés éjszaka után sokáig nem fognak így mulatni.

 - Iszunk valamit? – kérdezte Draco a sokadik gyors tánc után.

 - Hogyne – válaszolta Hermione, s egymás karjaiba simulva sétáltak el a bár pulthoz.

 - Kérnénk egy nagy adag Pink Schorbetet, és két szívószálat – rendelte meg Draco a hűsítő italt, miközben Hermione felült a bárszékre.

 - Te nem ülsz fel? – kérdezte a lány meglepetten, mikor észrevette, hogy Draco őt tanulmányozza, és esze ágában sincs felülni mellé.

 - Nem – mondta vigyorogva a mardekáros – Nekem jó így- mondta, és közvetlenül megállt Hermionével szemben, aki nem fordult be az asztalhoz. Óvatosan kicsit szétnyitotta a lábait, hogy Draco még közelebb tudjon jönni hozzá, így a fiú átölte a derekát, Hermione meg az Ő nyakát.

 - Most viszont én vagyok a magasabb – jegyezte meg nevetve Hermione – Na jó, csak 3 cm-rel de az is valami! – mondta nevetve, és megcsókolta szőke kedvesét.

 - Lámcsak lám – mondta valaki hidegen, de döbbent hangsúllyal – Az aranyvér mániás Draco Malfoy, a sárvérűnek „becézett” Hermione Grangerrel. Hová lesz ez a világ?

Úgy szakadtak el ajkaik egymástól, mintha valaki széthúzta volna őket. Draco háttal állt az idegennek, míg Hermione szája résnyire nyitva maradt az ijedelemtől, hogy lebuktak. Justin Finch – Fletchley állt előttük Susen Bonessal karöltve. Mindkettőjük szája tátva maradt a látványtól, főleg Susané, hiszen Justin inkább fegyelmezte a vonásait, hogy minél hidegebb, és tárgyilagosabb hangon zavarja meg őket, bár ő sem érezte magát a helyzet magaslatán. Mikor másodikos korukban mindenki Harry-t gondolta Mardekár utódjának, Draco minden alkalmat megragadott, hogy még inkább megfélemlítse, bár azért igyekezett meggyőzni a többieket arról is, hogy Potter semmiképp sem lehet, a Nagy Mardekár utódja. Miután Harry „ráuszította” a kígyót, Malfoy mindutlan a tudtára adta, hogy sárvérű, és féljen Mardekár utódjától, mert különben meghal. Most, hogy ellenségét ilyen körülmények között találta, egy sárvérűvel, akaratlanul is a bosszú jutott az eszébe. Hiszen ki az, aki nem a  megtorlásra gondolna először egy ilyen helyzetben.

 - Hermione?! Öh… Jól vagy? Nem bántott Malfoy?? Mit keresel te itt? – darálta Susan, amint magához tért döbbenetéből.

 - Jól vagyok Susan – felelte Hermione, és leugrott a székről – Semmi bajom sincs, mi csak, mi csak, ide jöttünk… Táncolni – mondta nyugodtan, de térdei közben remegni kezdtek.

 - Te jó ég Hermione bántott ez a görény?!?? – kiáltott fel Justin. Szerencsére a zene elég hangosan szólt, ezért senki sem figyelt fel rájuk.

 - Miért bántottam volna Fletchley? – nézett rá Draco karba tett kézzel.

 - Az Imperiust küldte rád Hermione? Nem tudsz még védekezni ellene teljesen? Harryéket is elrabolta? – hadarta egy szusszal Susan, és a szeme sarkából látta, hogy Justin már keresi a pálcáját.

 - Nem! Merlin szerelmére, engem is meghallgatnátok? – fakadt ki Hermione a sok butaság hallatán. Draco mellé állt, és megfogta a kezét. Belenéztek egymás szemébe, majd Hermione nagy levegőt vett – Semmi rossz nem történt Susan. Mi már, szóval mi együtt tanulunk! – mondta Hermione, és szemét becsukta egy pillanatra, mert érezte, hogy Draco keze megremegett – Tudjátok, mi is táncolunk, és együtt, szóval együtt tanulunk, és most itt vagyunk, mert ő, mert gyakorolnunk kell, és azért is, mert így, végre kettesben lehetünk.

 - Ezt nem hiszem el!! – rökönyödött meg a két hugrabugos diák – Ezt nem vesszük be Malfoy, mit csináltál Hermionéval? – szűrte a fogai közt a kérdést még egyszer Justin.

 - Nem fogod fel Fletchley? Semmi – Rosszat – Nem – Tettem – Hermionéval! – És már készült, mert látta, hogy Justin elengedte Susan kezét, és felé mozdul, de Hermione elé állt.

 - Justin kérlek ne! Sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy azt tedd, amit akarsz. Főleg, hogy semmi indokod sincs rá, hogy megüsd Dracot, hacsak, hacsak nem akarsz a szerelmemmel verekedni! – mondta Hermione. Elég érdekesen reagált mindenki a kijelentésre: Justin álla leesett, és valahol a padlón koppant, Susan szemei kitágultak, és még levegőt is elfelejtett venni, Draco pedig a semmi meredt. A fiú megfogta a griffendéles lány karját, és maga felé fordította. Hermione először nem mert a szemébe nézni, hiszen enyhén szólva butaságot csinált. Nyíltan kijelentette, hogy szerelmes Draco Malfoyba. De a mardekáros felemelte az állát, és ezüstös szemét a lányéba fúrta. Halványan elmosolyodott, majd egy szenvedélyes csókot nyomott ajkaira. Hermione szívéről nagy kő esett le, és valahogy jó érzés volt, hogy elmondhatta valakinek, kibe is szeretett bele. Csak úgy, akár következményekkel. De megmondta, és az a fő!

 - Kérlek titeket, hogy ne mondjátok el senkinek! – nézett könyörgő szemekkel Hermione Justinra, majd Susanre – Ez nekem, nekünk nagyon fontos lenne. Senkinek sem szabad megtudnia, hogy mi együtt vagyunk, mert akkor nekünk végünk lenne.

 - Ebből hatalmas botrány lesz ha kiderül Hermione! – mondta Susan a szerelmesek közt jártatva tekintetét.

Hermione és Draco egy szomorú pillantást váltott egymással – Tudjuk Susan – válaszolta a griffendéles – De…

 - Megéri – fejezte be Draco. Szinte arisztokratikusan nézett rá a hugrabugosokra, de nem azzal a régi felsőbbrendű tekintettel, hanem inkább egy felnőtt érettségével – Most akkor lakatot tesztek a szátokra, vagy menjünk egy párbajra és döntsük el úgy, hogy mi lesz? – kérdezte kirívóan, Justinon tartva villogó szemét.

A hugrabugos fiún látszott, hogy nagyon az igenleges válaszra hajlik, de Susan gyorsabb volt nála.
 - Rendben, nem mondjuk el. Cserébe viszont Ti tartoztok egy magyarázattal ezt az egészet illetően! – ellentmondást nem tűrő hangja fintort csalt Draco arcára – Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan is jöhetett össze egy sárvérű egy halálfaló-növendékkel!

 - Ajánlom Bones, hogy többet ilyenre ne is gondolj!  - bár zavaros volt a kijelentés, azért mindannyian tudták, hogy Draco a halálfalóság miatt kapta fel a vizet.

 - Nyugodj le Malfoy – ajánlotta fel Justin – Nem mondjuk el senkinek, hogy, hogy ti most hogyan is álltok egymással, viszont ti sem tudjátok akkor, hogy mi itt voltunk! – ajánlotta az alkut.

 - Rendben – vágta rá Draco, ezzel lezártnak tekintve a vitát. Egy percnyi csönd után Susan az órájára nézve megszólalt.

 - Justin mennünk kell! Különben ha nem érünk vissza, akkor baj lesz! – a fiú egyetértően bólintott, majd visszafordult Hermionék felé.

 - Nekünk mennünk kell, további jó szórakozást – hitetlenkedve pillantott Hermionéra, aki tudta, hogy biztos, hogy valamikor beszélnie kell majd a fiúval, hogy tisztázzák a dolgokat.

 - Viszlát Hermione – búcsúzott Susan, és már fordult volna meg, mikor meggondolta magát – És viszlát Malfoy.

Draco annyira megrökönyödött, hogy tátott száján csak egy hello-t tudott kinyögni. Justin intett egyet búcsúzóul, majd a barátnője után sietett.

 - Mehetett volna rosszabbul is – jegyezte meg Hermione karba tett kézzel – Mondjuk neked eshetett volna, vagy valami…

 - Ja – válaszolta elmélázva a szőke – Sokkal rosszabbul.

Hermione nem akarta, hogy Draco Justin bármelyik megszólalásán gondolkodjon, főleg nem a halálfalós megjegyzésén, ezért jobbnak látta, ha eltereli a gondolatait a hugrabugos fiúról.

 - Menjünk vissza egy kicsit még táncolni – kérte szerelmét – Hiszen olyan kevés az időnk… Most, amíg lehet, táncoljunk még.

 - Igazad van – bólintott Draco, s megfogta Hermione felé nyújtott kezét, és visszavezette a parkettre.  Ám mielőtt elkezdtek volna sambázni Ricky Martin Jaleo című számára, Mrs. Summers lépett oda hozzájuk.

 - Hermione, Draco! Úgy örülök, hogy itt látlak titeket! Reméltem hogy valamikor eljöttök megnézni a mi kis birodalmunkat! – mosolygott kedvesen Kristine.

Draco már épp válaszolt volna, mikor az egyik öltönyös alak Kristine nevét kiabálta.

 - Elnézést Kristine, hogy megzavarom, de a Levyt testvérek megbetegedtek, és nem tudnak eljönni, hogy táncoljanak. Nagyon sajnálják, de kérik, hogy keressenek mára helyettük egy más párt, akik a fő-mambót táncolják majd – hadarta, és már rohant is, hogy valaki másnak is továbbítsa a hírt.

 - Te jó ég – csapott a homlokára Kristine – Úgy látszik, hogy mostanság mindenki beteg… Múlt héten Jamessel mi táncoltunk, mert az akkori Sambások lebetegedtek.

 - Nagyon sajnáljuk Mrs. Summers – mondta együtt érzően Hermione – Szívesen segítenénk, ha tudnánk.

A tanárnő elgondolkodva meredt a parketta egy pontjára, majd elmosolyodott, és megölelte a griffendélest – Jajj Hermione te egy zseni vagy! Tudtok is segíteni! Emlékeztek a Catham-i táncversenyre? - A két fiatal bizonytalanul bólintott – Nos, ma úgyis mambósok táncoltak volna, és a ti számotok is egy mambó volt. Kérlek titeket, hogy álljatok be egy számra! Kikerestetem Hughgal a számotokat! Csak egyszer kell eltáncolni, nem úgy mint Catham-ben. Csak három perc lesz az egész – és már ment is, hogy megkeresse Hughot.

 - Óh Merlinre de hülye vagyok – csapott a homlokára Hermione.

 - Hermione ne izgulj! Menni fog!! A Táborban is ment!

 - Akkor megmondanád, hogy miért csak másodikok lettünk?

 - Még mindig az bánt, hogy ebben nem lettél első? – kérdezte fejcsóválva Draco.

 - Hát persze, hogy az bánt! Miért, mit vártál? – vágott kicsit durcás arcot Hermione.

Draco hangosan elnevette magát szerelme arcán. Olyan durcás volt, mint egy nyolc éves kislányé, aki nem kapott édességet vacsora után.

 - Ne röhögj te molycsemege! – de azért már ő is mosolygott. Harryék is valahogy így reagáltak, mikor durcás kedvében van.

 - Én? Molycsemege? – rökönyödött meg a fiú, de azért tovább nevetett. Ám hamar rendezte vonásait, mikor látta, hogy Kristine feléjük tart.

 - Ugye a Dirty Dancing kettőből a Dirty Dancing című számra táncoltatok? A Black eye peas től?

 - Igen – bólintott Hermione – arra.

 - Nagyszerű. Fél óra múlva kezdődik a Nap tánca, addig gyere velem egy pillanatra Hermione, egy kicsit igazítok a sminkeden, hogy látszódjon távolról is. Draco sietünk vissza.

A fiú bólintott, de gondolatai akkor már mesze jártak. A négy-öt héttel azelőtti táncverseny körül forogtak gondolatai…