Ez történt valamikor réges-régen játszódott egy messzi-messzi galaxisban. Immár lezárult. Semmi sem változtatja meg. Szerelemről és veszteségről szól , testvériségről és árulásról , bátorságról és önfeláldozásról és az álmok haláláról. Arról az elmosódott határvonalról , mely erényeink és gyarlóságaink között húzódik. Egy korszak lezárul. Különös dolog ez a mesékkel… Mert bár mindez oly rég és oly messe történt , hogy az időt és távolságot szavakkal kifejezni szinte nem lehet , mégis , mintha most játszódna. Épp itt. Most miközben a szavakat olvasod. Így ér véget huszonöt évezred. Korrupció és árulás zúzza szét a több ezer év óta tartó békét. Ez nem csupán a Köztársaság végét jelenti ; a sötétség magára a civilizációra hullik. A Jedik alkonya ez. A vég kezdődik most. Áldott a sötétség. Első adománya , hogy valódi arcunk rejtve marad a bőrünk alatti sötétségben , igazi szívünk árnyékába burkolódzik a mélységben. Ám legnagyobb áldása nem abban rejlik , hogy óvja titkos valónkat , hanem elrejti előlünk mások igazi valóját. A sötét megóv minket attól , mit tudni nem merészelünk. Második adománya a megnyugtató illúzió : gondatlan , gyengéd álmok az éjszaka ölében , a képzelet szülte szépség , mely szertefoszlik a durva napfényben. De a legnagyobb megnyugvás az az illúzió : hogy a sötétség csak időleges : hogy minden éjszaka új napot hoz. Csakhogy a nappal az , ami átmenet. A nappal az illúzió. Harmadik adománya maga a fény : ahogy a nappalokat az őket elválasztó éjszakák határozzák meg , ahogy a csillagokat az a végtelen fekete definiálja , melyben keringenek , úgy öleli át a sötétség a fényt , s szüli meg önmaga központjából. A fény mindegyik győzelme valójában a sötétség nyeresége. A sötétség nagylelkű és türelmes. A sötét plántál kegyetlenséget az igazságosságba , csöppent megvetést az együttérzésbe , mérgezi a szerelmet a kétely apró morzsáival. A sötét nyugodtan lehet türelmes , mert az első esőcsepp nyomán szárba szökkennek ezek a magok. Az eső pedig eljön , a magok a szárba szökkennek , mert a sötétség a termőföld , melyben nőnek , a sötétség a felhő fölött s a sötétség várakozik a csillag mögött , amitől a fényt kapják. A sötétség türelme végtelen. Előbb-utóbb minden csillag kialszik. A sötétség nagylelkű , türelmes. Mindig győz. Mindig győz , mert mindenütt jelen van. Ott van a fában , ami a kandallóban ég , és a tűz fölé akasztott üstben ; ott rejtőzik a széked alatt és az asztal alatt és a lepedő alatt az ágyadon. Sétálj bár fényes nappal , a sötétség árnyékként követ téged , talpadhoz tapadva. … s a legragyogóbb fény veti a legsötétebb árnyékot… A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz… Ám erejének szívében ott lakozik a gyengeség : egyetlen magányos gyertya elegendő , hogy elűzze őt… A szeretet pedig több egy magányos gyertyánál… A szeret képes lángra lobbantani a csillagokat…

„Az Erő egyre sötétedik , Anakin.. Bánj óvatosan az érzéseiddel ! ”

Star Wars III. Rész - A Sith-ek bosszúja regényváltozata