Szabolcsi Mária Teodóra (Mateo)

HAIKUK

Évszakok

Esõ csepereg,
szivárvány-íveken át
szállnak a fények.

Hold jár az égen
csillagtestvérek között
talpig fehérben.

Árny jár a réten
vadvirágszirmok fölött
sejtelmes fényben

Nem nyarat, idõt
álmodik õszbe hullván
fáradt falevél.

Fenyõk viselik
nehéz terhét a télnek –
örökké szépek.

Roppanó havon
lépteim õrzi a tél
rövid kis emlék

Rügyek táncában
ágak hajlongásában
pezsdülõ tavasz

Életünk

Álmod sodor, vagy
te sodrod finom ujjal
hogy füstté váljon?

Mákot darálunk
tegnapokká - holnap is
forog a kerék

Reggellé válik
ami bennünk világít
holdtalan éjjel

Elfoszló levél,
megtépázott gondolat -
idõáldozat!

Tûnõ életek
tanúja a szél a víz
õrzõje a föld

Égi fényeken
földi árnyék-pillanat -
aztán ragyogás

Lobban a lángja
puhán beleolvad a
viasz-tavába

Gyertya kis lángja,
hirdesd, míg tart a fényed:
Fény az ígéret.

Pillangós haikuk

Szavak hálója,
védtelen kis pillangó
vergõdik benned.

Tarka pillangó!
Gyermekek játszadoznak
a réten, vigyázz!

Hernyókon tapos
Csak a szépet szereti
Pillangókra vár

Idõk – utak

Gyorsabban pereg
most órák homokszeme:
tágul az idõ.

Útkeresõk közt
zúgó - hallgató harang
utamat járom

Ajándék