Légyszi, írjatok véleményeket. *.*
[Hozzászólások.]
Életem első szövegét egy Srácnak írtam...Petyáhnak.
SzevaLeva-HelloSzia!
Úgy döntöttem írok egy verset, Petyah.
Hol is kezdjem, még nem tudom,
De a szívem még mindig fáj nagyon.
Tán kezdjem az elején,
Mikor együtt sétáltunk: ők, te meg én?
A séta elején még osztottuk egymást,
De én érztem, hogy megvan a vonzás.
Egy pár napig nem hallottam felőled semmit,
Majd egyszercsak meglátom, hogy a neved ott virít.
Beszélgettünk erről-arról, mindenféle témáról,
Majd előjött a titok arról a (had ne mondjam milyen) srácról.
Azt mondtad, hogy majd elárulod,
Ha érte a meglepit megkapod.
Egyik hétvégén sokat hívtál telefonon,
Majd megállapodtunk egy szombati napon.
Azon a szombaton kimentem hozzátok,
Leszálltam, de sajnos nem nálatok.
Szabadi felé volt az a megálló,
Így kijött értem Norbi, a drága bátyó.
Amikor aztán megérkeztem,
El sem hitted, hogy végre odaértem.
Majd elárultad a tikodat,
És a meglepid megkaptad.
Kérdeztük egymástól, megéri-e ezt,
Az volt a válaszunk: "Ez csak természetes."
Ezen kívül volt ott még sok más,
Például az öv szuggerálás.
Persze a film is biztos nagyon jó volt,
Amiből, ha öt percet láttunk, már sokat mondok.
Így telt el az első közös napunk,
S így kezdődött az álomba illő kapcsolatunk.
Aztán ment az éjszakai telefonálás,
Aminek a vége mindig mosolygás.
Néztük közbe a kedvenc sorozatot,
Született Feleségekben a megfelelő ruházatot.
Néha ment még a pankráció
És megbeszéltük ki a szenzáció.
Aztán persze ahogy szokás,
Háromkor a kakas kukorékolás.
S mikor nyikorgást hallottam, tudtam, hogy kimentél,
Kimentél az udvarra és a szádba egy cigit bevettél.
Ekkor én kiültem az ablakomba,
Az égre néztem, s a csillagunkra.
Ekkor szóltál, hogy Te is éppen arra,
Arra nézel, arra a fényes pontra.
Aztán sokszor "Ajjh,Teh Srác!" és "Ajjh,Teh Lány" szóltunk a másikhoz,
S tudtuk, hogy egymáshoz vágyunk és nem máshoz.
"Ejnye-bejnye, Te Srác!" - mondtam neked egyszer,
S ezek után ez lett az örök kedvenc.
S ott volt a recept, melyet nem csináltunk meg még,
S annak a legfőbb kelléke a "robotgép".
Persze a Ridler:Kicsimnek sem maradhat ki,
Hisz ez a szám oylan volt, mint mi.
Persze volt egy csomó közös emlék,
Mint például a Babszyékkal lévő élmény,
Amikor kinn voltunk Szabadiban,
És majdnem kifeküdtünk rögöhőgörcs rohamunkban.Vagy amikor három ónapig nem mehettem sehova,
De mégis sokat jártam a "városi könyvtárba".
És sokszor együtt vittük a hugimat zenesuliba,
Hogy addig is ketten lehessünk a Jókai parkba.
És nem telt el egy iylen találkozás anélkül,
Hogy lássuk a három lányt nevetés nélkül.
Ezek voltak a legfőbb élményeink,
De még rengeteg volt, mit nem írtam le itt.
Azt is tudom, sok hibát vétettem,
Sajnálom, hogy veled oly sok rosszat tettem.
Máig sem tudom, hogy nyáron miért húztam a dolgokat,
De ha Rád gondolok szívem majd meg szakad,
Hisz mindenről Te jutsz az eszembe,
Örökre benne élsz a szívembe.
Hazudok, ha azt mondom el vagy felejtve,
Hisz rajtad kívül nem szerettem így még senkit se.
Remélem azért nem vetted annyira zokon,
És nem erősítettem e verssel a bánatodon.
Ha mégis, ne haragudj kérlek, érte,
S csak úgy gondolj rám, mint egy szép emlékre.
Aztán barátnőmmel egy közös párbeszéd...Dalyval.
Daly.:
Érzed hogy nincs tovább, a te időd véget ért
öngyilkos gondolat, törli el a sok reményt
ami oda benn lakozott, abban a szívben
most darabokban áll, benn a sötétben
kialudt fények borítják el tested
vérrel írt leveled a polcra le tetted.
Nessy.:
Kb. így voltam nemrég.
S még most is bennem él a sejtés.
Most sincs sok erő bennem,
De egy valakiért érdemes még élnem.
Az az egy valaki nem más mint Te vagy,
Hisz a szívemben örökre benne vagy. (L)
Daly.:
Imádlak örökké, ezt ne felejtsd el soha
Veled leszek akkor is ha az élet mostoha
Jöhet közbe bármi, a gondok elé állok
Ha ketten összetartunk, majd teljesülnek az álmok.
Nessy.:
Köszönöm Baba, hogy itt vagy nekem,
S én ezt soha el nem feledem.
De arra kérlek, Te se feledj soha
Hisz olyan vagy nekem,mint halnak a moha.
Vége kicsit gagyi.. xĐ
Aztán megint egy párbeszéd vele...Dalyval.
Daly.:
Nem számít már a félelem sé rettegés
Elvesztem a múltban, mert azt hittem nincs menekvés
Lehet, hogy már késő, de csak most tértem észhez
A jelenlegi valóság csapódott a szívhez
Te is kergetsz álmokat, úgy mint más ember
Velem együtt küzdesz, ahogy sok fiatal nem mer
Csak átkozzák a napokat, kárt tesznek magukba
Öngyilkos kényszer és szenvedés minden szavunkba.
Minket bántott a titok, a jelen és az igazság
Ébren tartott a kitartás, és nem volt semmi hazugság
De ez nem csak a múlté, ez tart most is életben
Hogy tiszta szívből Imádlak, és tudom ott élek a szívedben
Nem állhat közénk senki, pedig néha úgy tűnik
hogy az egyenes utat a hullámok el törlik
és megával sodor akárcsak egy árvíz
De te fontos vagy nekem, nem érdekel más mit hisz
Volt szép közös múltunk, sok felejthetetlen emlék
egy örökké tartó érzés, amit nem kísér sok kétség
Volt már rémálomnak tünő veszekedés köztünk
mégis erős volt a remény mellyel mindent el löktünk
messze innen tőlünk, mert mindent meg tettünk
és most rajtam áll a sor, hogy helyre tegyem hibáim
bocsánatod kérve, közdök könnyeimmel mindaddig
még úgy mint annak idején, nagy ölelésed várva
törlöd le könnyeim, a boldogságba szállva.
Nessy.:
Nem tudom, miért nem fogadod el segítségem,
Hisz azért van, hogy neked szebb és jobb legyen.
Lehet, hogy a mútlban élsz még,
De a jövő éehet ajándék.
Hidd el sok álmom van nekem is,
Közdök úgy,mit más is.
De nem kergetem el magammal melől azokat,
Kik tudják érzéseimet és gondolataimat.
Volt már nekem is kényszerem nem egyszer,
De éreztem, hogy valakinek szüksége van rám még nemegyszer.
Engem a titok bánt a legjobban, s a hazugság,
Lassan megöl belülről a fájdalom, mit evvel okoztál.
Nem tudom, miért bántál így el velem,
Ha tudod, hogy így, ahogy Téged,még senkit sem szerettem.
Azt bezséltük meg még barátságunk elején,
Hogy nem áll közénk senki,hisz cska mi vagyunk,Te meg én.
Mostanában nagyon sokat sírtam emiatt is,
Hisz nem tudom mit tegyek, hoyg megfeleljek Neked is.
Persze, hogy volt sok emlék, móka, s kacagás,
Hisz ez egy mélyről tűnő barátság.
A veszekedés is megvolt rendesen,
De hidd el arról sem csak én tehettem.
Nem a bocsánat itt a legfontosabb,
HA tudod a másik ember szíve majd meg szakad.
Nagyon szeretlek és szeretni is foglak,
Mert úgy érzem, nincs nálad fontosabb.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia!
Tetszetősek a verseitek, nem az a túl bonyolított, hogy sorok közül kell kihalászni mégis mit szeretnétek mondani.
Igaz volt egy-két dolog, mit én másképp írtam volna, vagy szerintem máshogy jobban mutatott voltna, de úgy gondolom, hogy mindenkinek Egyedi az írásstílusa, és nektek ilyen! Ne hagyjátok abba semmiképpen sem az írást, még ha később nem is nagyon szeretnétek ezzel foglalkozni. Mert bármikor jól jöhet... Bánat, öröm, vagy bármi másnál.