Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
Ha ezt a pár sort olvasod,
magányos szívemet láthatod.
Gyenge szenvedő tested ábrázol,
mert ő is érzi, hogy hiányzol!
Úgy szeretném elmondani, hogy szeretlek téged,
mindig eszemben vagy, bárhová nézek.
Úgy szeretnék két szemedbe mélyen belenézni,
s elmondani, nélküled nem érdemes élni.
Elég volt egy perc, hogy megszeresselek, de nem elég egy élet, hogy elfelejtselek.
Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van.
Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.
Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.
Velem vagy, s mégsem.
Távol vagy, érzem.
Hiányzol nékem!
Szükségem van a napra,a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké.
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort, Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
Égre nézek felhőket látok s a felhőkben a Te arcodat látom. Csendes szélben hangod hallom, ha elbújik a Nap akkor is tudom, hogy szeretlek s hiányzol nagyon!
A távollét a kis tüzeket kioltja, a nagy tüzeket fellobbantja.
Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.
|