Cím nélkül, szótlanul

Egyszer elmúlik

biztosan te is

érzed, ahogyan

jön

közeledik a vég

készülj

fel kell venni

a harcot nem

hagyhatod

magad vagy

egykoron nem

leszel valaki

hiányolni fog.

A múlt vonz

taszít a jövő

álomképekből építesz

rombolod önmagad

sorsát nem tudod

vigyázni a múltat

elfeledni a jövőt

nem feledni semmit

nem kapsz

csak úgy bámulsz

magad elé

ejted ügyedet el―

feladni könnyelműen

az életet akartad

élni sincs

kedved oda lett.

Fájón mosolyogsz

sírni volna

kedved elrontottad

az életed keserű

a kávé aljas

az ember ―

állat módjára

élni … belefáradtam

a küzdelembe

belejön az ember könnyen

megunja a vágyát

éltetni kell

a reményt ne add fel,

a toronyban már várnak

rád …

a múlt nem hagy

nyugodni szeretnél

szeretni

szeretni kéne valamit:

valami önmagad.