Neko

Itachi megint Harry bőrébe bújik.

-Figyelj oda Itachi!!! -Ennyit hallodtam mielött elestem volna.
10percig feküdtem a földön majd felültem. Egy nagy kastély szerű építmény udvaránál voltam. Hol lehetek vajon? Tettem fel magamnak a kérdést
-Menj a sárvérü haverjaidhoz! -Hallatszott el egy igen barátságtalan lánytól.
Milyen sárvérű barátokról beszél? Hol vagyok???? A kezemben egy pálca hevert. Nem tudtam, hogy került a kezembe. Elkezdtem vele hadonászni és meggyúlladt tőle az elöttem levő padon ülő macska. Wow... egészen tetszik ez a pálca. És, valahogyan jobban látok most mint eddig. Hirtelen odajött hozzám Pein és Konan elég érdekes ruhában.
-Pein, Konan úgy örülök, hogy látlak titeket! Hol vagyunk? -Kérdeztem.
-Milyen Pein és Konan? Jól vagy Harry? Mi Ron és Hermione vagyunk. Természetesen Roxfortban vagy. -Válaszolta Pein.
-Gyere Harry mert lekéssük a gyógynövénytan órát! -Mondta Konan majd egy melegház szerü helységhez invitált.
Odaállítottak egy cseréphez. Arra utasított Bimba professzor, hogy vegyek fel fülvédőt. Felvettem egyet. Ezután az volt a parancs, hogy húzzam ki a földből a mandragórát. Megfogtam és kihúztam, szörnyű sikítós hangot adott ki. Mindenki körém gyűlt. Vajon rosszat tettem?
-Úristen az ő mandragórája fekete és fehér színű!
-Hogy lehetséges ez?
-Ez biztosan mandragóra?
-EZ ZETSU! -Állapítottam meg és gyorsan megfogtam Zetsut és a cserépjét majd gondosan visszatemettem a testét a földjébe a fejét nem temettem be.
Most mit csináljak? Hova keveredtem én? Megint csak Pein akarom mondani Ron jelent meg mögöttem kezében egy patkánnyal akinek az arcát egy narancssárga, fekete csíkos maszk takart el. Felismertem... Tobi volt az.
-Harry ismerd meg a patkányomat Makeszt!
-Nem köszi inkább kihagynám!!
-Naaaaa Harry... most miért vagy ilyen?
Nem válaszoltam, gyorsan elrohantam onnan. Jajjj most mit tegyek? Egy tónál találtam magamat. Gyönyörűen nézett ki. Nem tudtam megálni, hogy ne mártózzak meg benne. Zetsut leraktam a földre és levetkőztem boxerig majd belecsobbantam a vízbe. Egy kicsit hideg volt a víz, de nem érdekelt. Végre egy kis nyugalom. Nem sokáig gondoltam így, hirtelen valami elkapta a lábam és lehúzott engem a víz alá. A sötét vízben csak egy gyönyörű alakot láttam. Sajnos a sötétség miatt nem tudtam megfigyelni az arcát. Biztos egy sellő. A sellő közelebb jött hozzám, de amikor arcát megpillantottam rájöttem, hogy Kisame az. Még sem olyan gyönyörű. Elkezdtem őrült sebességgel felfelé úszni. Amikor felértem a víz felszínére gyorsan kimásztam a partra. Úgylátszik sehol sem lehet nyugtom. Beletörődtem a dologba, hogy itt ragadtam. Visszasétáltam a kastélyhoz. Lefeküdtem a földre és vártam, hogy valami csoda történjen. Egy csomó ember körém állt.
-Harry ne feküdj!! Indulnod kell kviddics meccsre.
-Felőlem.
Elindultam utánuk. Nem tudtam mi az a kviddics, de mostmár nem számít.
-Harry fogd meg ezt.
A kezembe nyomtak egy seprüt, azt mondták üljek rá. Ráültem és elkezdett repülni velem a seprü. Azt sem tudtam mit csináljak. Minden falnak neki ütköztem ami csak ott volt majd lezuhantam. Mindenki körém állt. Minden elsötétült. Csak hangokat hallodtam, hogy a nevemet mondják. Majd felültem, de az Akatsuki búvóhelyen találtam magam. Mint kiderült elestem és elájultam. Milyen élethű volt ez az álom...

Szegény Ita >.< Már megint Harryvé vált.