Torres a következő Telemadrid által készített interjúban a
Liverpoolnál eltöltött első szezonjára emlékszik vissza és elmondja
többek közt azt is, hogy miért különleges a Vörösök himnusza,
a "You'll never walk alone".
Első rész:
- Fernando, az előző szezonban végképp világsztárrá váltál...
Nem mondanám, hogy világsztárrá, de való igaz, az elmúlt szezon nagyon jól sikerült számomra mind egyéni mind profi szinten. Megismertem egy új országot, egy más kultúrát és látásmódot. Főleg a futballhoz való hozzáállás különbözik. Manapság mindenki csak a fociról akar beszélni, Anglia mégis megmaradt olyannak, amilyen volt. Itt kimehetek az utcára anélkül, hogy bárki is zargatna. Felismernek az emberek, ha elmegyek vacsorázni egy étterembe, vagy csak sétálok egyet az utcán, akkor köszönnek nekem, de mindeközben megtartják a távolságot. Ugyanez Spanyolországban elképzelhetetlen lenne. Ha a magánéletében boldog valaki az előbb-utóbb megmutatkozik a profi karrierjében is.
- A hatalmas vételár bizonyára nagy nyomást jelentett.
A nagy vételárral csak az a gond, hogy már az első naptól kezdve nagyok az elvárások az emberrel szemben. Az első idény általában elég kemény és gyakran emlékeztetnek arra, hogy mennyibe kerültél. Az én esetemben ez nem történt meg, mivel szerencsés voltam a beilleszkedésben. Így a vételáron sem kellett aggódni.
- Mindig is tudni akartam, hogy milyen az, amikor az Anfielden hallja az ember a "You'll never walk alone"-t.
Mielőtt csatlakoztam a klubhoz rákérdeztem erre Pepénél, Xabinál és Alvarónál. Mindegyikük elmondta, hogy mennyire különleges ez, a stadion légköréhez és a szurkolók kitartásához hasonlóan. Igazán lenyűgöző még a tévéből nézve is. Most elkezdhetném magyarázni azt az érzést, amikor hallom, hogy a "You'll never walk alone"-t éneklik, de ahhoz ott kell lenni. Nem is kell BL-meccsen vagy egy Manchester Utd. elleni mérkőzésen lenni, hiszen nem számít, hogy ki az ellenfél. Tényleg csodálatos. Ha valamilyen oknál fogva nem vagyunk teljesen összeszedettek a pályán a fanok máris elkezdenek bíztatni.
- Tehát tényleg ennyire különleges?
Amikor a játékoskijáróból hallom a szurkolók énekét, akkor ott vannak mellettem az ellenfél játékosai is, és ők is hallják, érzik. De akkor még különlegesebb, mikor jövök le a pályáról és még mindig hallom, ahogy énekelnek. Soha ahhoz foghatót nem tapasztaltam, mint az az atmoszféra, amikor a "You'll never walk alone" szól.
Második rész:
- Milyen volt az elmúlt idény?
A tavalyi szezon volt a legjobb évem. Élveztem, hogy egy kiváló bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is játszhattam. Olyan klubnál vagyok, ahol az egész világ figyel - ez voltaképp egy másik dimenzió.
- Van dalod?
Van egy dal, amit az előző szezon vége felé kezdtek énekelni, és amitől még mindig futkos a hideg a hátamon. Az egész dal az a karszalag köré épül, amit a barátaim ajándékoztak nekem, amikor még az Atleticoban játszottam. A haverjaim egytől egyig a karjukra tetováltatták a "We'll never walk alone" mondatot. Ez egy szójáték és a "You'll never walk alone"-ra utal. Megmondtam nekik, hogy én nem csináltathatom meg ezt a tetoválást, erre ők adtak nekem egy karszalagot a "We'll never walk alone" felirattal. Szerintem akkor szerettek meg a Liverpool szurkolók, amikor meglátták azt a karszalagot. A dalt az "animals went in two by two, hurrah, hurrah..." ritmusára költötték. Fantasztikus érzés, ha az ember hallja, hogy neki énekelnek. Van olyan, hogy hússzor is hallom egy meccs alatt. Nem tudom, hogy tudnak ennyire támogatni egy játékost ilyen rövid idő alatt.
- Mit gondolsz az Angliában játszó többi spanyol játékosról?
Pillanatnyilag Európa legjobbjai. Sajnos - velem is ez van - sokkal jobban értékelik az embert külföldön. Sok újat viszünk az angol játékba, de egyúttal sokat is tanulunk, amit a spanyol válogatottban tudunk kamatoztatni. Minél több stílusba beletanul valaki, annál jobb játékossá válik.
- Mindenki azt mondja, hogy a Liverpoolban játszó Torres jobb, mint az, aki az Atleticoban játszott. Miben fejlődtél?
Rengeteg értelemben fejlődtem. Minden egyes szezonnal csak fejlődik az ember. Ebben az idényben nyugodt és békés volt az életem a pályán kívül, ez nagyon sokat segített a koncentrálásban. Egy minőségi csapatban játszom a világ legjobbjai közt, akiktől gyorsan lehet tanulni. Úgy érzem megtaláltam a helyem és nagyon jó az egyetértés a csapat és köztem. Azért is szerencsésnek mondhatom magam, mert Gerrard mellett futballozhatok, aki egy nagyon különleges játékos. Tanultam abból, ahogyan játszik.
- Ebben az angol játékstílus is közrejátszhatott.
Pontosan. Nincs akkora teher rajtam Liverpoolban, mert a felelősség megoszlik, hisz mindenki ugyanolyan fontos a klubon belül. Az edző közreműködése is sokat segített. Rafa Benitez nagyon precíz és aprólékos. Dolgozik azon, hogy minden egyes játékosa egyénileg fejlődjön, és ez a személyes edzésmód nekem is sokat segített.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
SZERKESZTŐ: esyti
