MAGAMRÓL ŐSZINTÉN

 Andi vagyok. 1975-ben születtem Budapesten. Két rosszcsont kisfiút nevelek, férjemmel.

Kisgyerek korom óta tudtam mi akarok lenni. Orvos. Jó tanuló voltam. Főleg a biológia, kémia és a fizika érdekelt.

Általánosban sajnos akkoriban divat volt, vendéglátóipari szakközépbe jelentkezni. Felvettek. Egy ideig nem volt késztetésem, nem vágytam az orvosi egyetemre, aztán megint feltört belőlem a vágy.

Tanultam a felvételire, egy évet legalább. A felvételi előtt, egy számomra fontos ember, azt kérdezte tőlem:

"Minek töröd magad, nálad okosabbakat se vesznek fel?!"

Akkor becsuktam a könyvet!

Azóta tudom, hogy ami a szívemben van, azt meg kell tennem. Ezért tűnik úgy sokszor, hogy nem hallgatok senkire. pedig sokan vannak, akik az életem fontos döntéseibe próbálnak segítő szándékkal beleszólni, pedig ha tudnák, hogy ezzel maguknak és nekem is rosszat tehetnek.

HISZEN HONNAN TUDNÁ MÁS, HOGY MI A JÓ NEKEM, AMIKOR SOKSZOR ÉN MAGAM SEM TUDOM?"

Ez jó lecke volt, azóta tudom, hogy amiről úgy érzem, hogy képes vagyok rá, akkor azt a képességet más nem veheti el tőlem, a saját kishitűsége miatt.

Leérettségiztem a vendéglátó szakközépben, lehetnék szakács, felszolgáló, szállodai recepciós. Majd beíratkoztam a cukrászképzőbe, dolgozhatnék cukrászként is.

Később egy vendégházban dolgoztam, ahol nem voltam bejelentve. Hálás vagyok nekik ezért. Azért is hálás vagyok nekik, mert beültettek a konyhára krumplit pucolni.

Tudjátok miért vagyok hálás? Mert rájöttem, hogy tanulnom kell. Andikát nem ültethetik le egy hokedlire krumplit pucolni.

Kerestem egy olyan főiskolát, ahol sok kémiát, biológiát és fizikát lehet tanulni. Így kerültem be a Corvinus Egyetem Élelmiszertechnológus mérnök szakára. Évfolyamelsőként végeztem. Pontosabban az édesipari szakirány egyik kiemelkedő tanulója voltam.

Aztán férjhez mentem. Szerencsére egy olyan férjem van, aki mindenben segít engem. Ő is a szeme előtt tartja azt, hogy egyszer valaki lebeszélt egy álmomról.

Tetszett neki, hogy karatéra jártam-ez is egy álmom volt, narancsövig jutottam WADO-ban, a zöld övvizsga előtt pár héttel lettem kismama. A gyerek fontosabb volt. SAJÁT DÖNTÉS.

Aztán másfél évvel ezelőtt szinte két lábbal lökött be a Pránanadi Tanfolyamra.

Itt kezdődött el a NAGY ÚT! Amit mindíg is kerestem. Gyógyítás és ezoterikus tanok.

Még az utam elején járok, de azt mondják, már rátérni is elég, vagyis több, mint a semmi. 

A nadi egyes után úgy éreztem, hogy a kettest is megcsinálom. Aztán azóta túl vagyok a 3/a.b.c., 4a,b, és az 5-ös fokozatokon.

Ami azt jelenti, hogy Pránanadi Mester, Avatómester vagyok. Erre nagyon büszke vagyok, mert sikerült átéreznem az életben talán először, őszintén, hogy mi az ALÁZAT. 

Közben elvégeztem a Nadi Masszázs 1-2-őt és a Reinkarnációs Utaztató technika harmadik fokozatát. 

Szerettem volna mindíg is hinni a NAGY ENERGIÁBAN, amit nevezzünk Istennek. Kerestem őt.

Nem találtam.

Aztán a tanfolyamokon tapasztaltam nagyon sok érdekes dolgot, amitől zokogtam, mint egy gyerek.

Már tudom, hol kell keresnem azt a világot. Nem az égben, hanem magamban.

Tehát a tapasztalások vezettek el odáig, hogy higyjek. Nem vagyok vallásos, nem tudok imádkozni. Egyszerűen érzések születtek bennem.

Érzésből mantrázom az OM MANI PADME HUM mantrát, csupán azért, mert jól esik. Két kisfiam is szokta velem mondani.  Ez azt jelenti, hogy egy 5 és egy  3 éves fiúcska azt mondogatja, hogy "Áldás minden lény számára!" Ez fantasztikus!

Anyám mindíg azt kérdezi, hogy minek járok a szektába?

Vicces.

Kérdezem én, mennyire lehet ártalmas egy olyan közösség, ami szeretetre tanít?

Mennyire butaság olyan emberek közé menni, akiktől pár nap után sírva válsz el, mert úgy érzed egyek vagytok?

Na ezeket adta nekem a Pránanadi.

ALÁZAT
SZERETET
HIT
NEM ADHATOM FEL TUDAT
SEGÍTENI AKARÁS

Ilyen szellemben várlak téged, akár masszázst szeretnél, akár energiakezelést, akár reinkarnációs utazást.

Tudom még nagyon sokat kell tanulnom, lehet, hogy ez az élet nem is lesz rá elég, de jó úton járok, ezt tudom.