Erkel Ferenc: Bánk bán
Szövegkönyvének írója Egressy Béni. Irodalmi előzménye Katona József azonos című drámája, mely a szövegkönyv alapjául szolgált.
A pontos műfaji megjelölése: nagy dalmű három felvonásban (háromfelvonásos opera).
A történés helye és ideje: II. Endre uralkodása idején (közelebbről behatárolhatóan az 1205–1231 közötti időszakban) Visegrádon és a Tisza-parton.
Szereplők
II. Endre, Magyarország királya – bariton vagy basszbariton
Gertrúd királyné, a felesége – mezzoszoprán
Ottó, Gertrúd öccse, Berchtold meráni herceg fia – lírai tenor
Bánk bán, Magyarország nagyura – hőstenor
Melinda, a felesége – lírai koloratúrszoprán
Petúr bán, bihari főispán – hősbariton
Tiborc, paraszt – lírai bariton
Biberach, kalandor lovag – basszus vagy basszbariton
Egy királyi tiszt (karakter) – tenor
Zászlós – bariton
Cselekmény
I. felvonás
II. Endre (1205-1235) hadjáratot vezetve távol van országától, a hatalmat távollétében Bánk bán képviseli, aki ura szilárd támasza és tántoríthatatlan híve. Míg a visegrádi várban folyik a pazarlás, a királyné és hívei két kézzel herdálják a javakat, mulatság mulatságot követ, a nép egyre nagyobb nyomorban él.
A magyar urak mind békétlenebbek, és Petúr bán, a bihari főispán áll mozgalmuk élén. Haragjuk és bosszúvágyuk a merániak, az országot kisajátító idegenek ellen irányul.
Összeesküvésükbe be kívánják vonni Bánkot is, aki hívásukra megszakítja országjárását, s titokban visszatér a várba. Megismervén a békétlenek tervét, elutasítja azt, a trón megdönthetetlen szentségére hivatkozva. Közben Ottó herceg, a királyné kéjsóvár öccse Melindára, Bánk feleségére vetette ki hálóját, s aljas tervében Gertrúd is támogatja. Melinda azonban minden ostromnak, bújtatott fenyegetésnek ellenáll. Ottó Biberachhoz, a kalandor lovaghoz fordul segítségért, aki a királyné számára altatót, Melinda részére pedig „hevítőport” tartalmazó üvegcsét nyújt át, sőt tanáccsal is ellátja hogyan, s mikor hajtsa végre tettét. Biberach azonban kétszínű játékot játszik: egy régi sérelét akarja megbosszulni Ottón, és már régebben szólt Bánknak Ottó mesterkedéséről.
II. felvonás
Bánk áriája és Bánk - Tiborc kettőse Simándy József és Melis György előadásában; Tiborc szerepében Solti Bertalan (tv film részl.) [13 perc] - CSODÁLATOS! Két gyönyörű, tökéletes hang és fenomenális színészi alakítás! (Az új, drága film a nyomába sem jöhet - kár volt megcsinálni!!!) Simándy félelmetes Bánk volt!!! (A videó indítása előtt katt a fenti zenegenerátor szünetére!)
Bánk az ország nyomorán kesereg. Töprengéseit egy először tolvajnak nézett öreg paraszt szakítja félbe, akiben csakhamar egykori megmentőjét, a hű Tiborcot ismeri fel. Panaszáradatát, keserű sorsát meghallva még inkább elkeseredik. Ekkor éri a hír, Ottó terve sikerrel járt, Melindát meggyalázta.
Bánk haragja először felesége ellen irányul, a vele történteket megismerve és az asszony zavart állapotát látva azonban rádöbben a felbujtó és az ország minden nyomoráért felelőssé tehető királyné bűnösségére, ezért szobájába indul, hogy felelősségre vonja. Melindát és gyermekét Tiborcra bízva, Tisza menti várába küldi.
Gertrúd és Bánk között heves szópárbaj alakul ki, a bán a királyné fejére olvassa bűneit. Sarokba szorított helyzetében a királyné tőrt emel az ország nádorára. Bánk kicsavarja kezéből a tőrt és leszúrja Gertrúdot.
III. felvonás
Tiborc és Melinda eljutnak a Tisza partjára. Melinda zaklatott lelke mind jobban háborog. Közben vihar támad, s Tiborc nem tudja megakadályozni, hogy Melinda gyermekével együtt a habokba ne vesse magát. A királyt hazatérvén a hadjáratból felesége ravatala fogadja.
Bánk bátran előáll, s elmondja: ő a tettes, de bárki megtette volna helyében ugyanezt, aki a szívén viseli az ország sorsát. Az ország két ősi törzsének sarja, Árpád és Bor vére, a király és a bán között csak a párviadal tehet ítéletet. Már-már sor kerül a kardok kirántására, amikor gyászmenet érkezik, amely Melinda és gyermeke holttestét hozza. „Nincs a teremtésben vesztes, csak én” – engedi le megtörten karját Bánk. A királynak nem kell bosszút állnia, megtette ezt helyette a sors.
Az "örök", feledhetetlen és pótolhatatlan Bánk bán:
Simándy József
1916 - 1997
Magyarország egyik leghíresebb tenor énekese volt, akinek hangja és alakja elválaszthatatlanul forrt össze a ma élő magyar nemzedékek tudatában Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepével.
Simándy József 1916. szeptember 18-án született Kistarcsán. Négy elemit, majd négy polgárit végzett, utána a Szürketaxi vállalatnál autószerelést tanult, ott is dolgozott 1939 őszéig. Tanulmányait magánúton kezdte Posszert Emíllia magániskolájában, majd 1943 - 45-ben a Zeneakadémián folytatta. A hajdani Városi Színház szerződtette "kardalos segédszínésznek". Egy évvel később az Operaház kórusába került.
A Zeneművészeti Főiskolán dr. Székelyhidy Ferenc növendéke. Vaszy Viktor 1945-ben szólistának szerződtette a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatába; a Magyar Állami Operaház 1947 tavaszán vendégnek, majd tagjai sorába szerződtette, amelynek 1990-ben örökös tagja lett. Turiddun és Don Josén kívül néhány év alatt a következő szerepekben láthatta a közönség: Lohengrin, Gabriele Adorno, Vlagyimir (Igor herceg), Radames, Walther von Stolzing, János (Az eladott menyasszony), Manrico, Fiatal legény (Kodály: Székely fonó), Rotarides (Kenessey: Az arany meg az asszony), Don Carlos, a Mantuai herceg, Lenszkij, Riccardo, Erik, Bánk bán, Oleg Kosevoj (Mejtusz: Az ifjú gárda), Florestan, Gyuri (Polgár Tibor: Kérők), Tamino.
1956 őszétől évekig "ingázott" Budapest és a müncheni Operaház között; odakint több olyan szerepet énekelt, amelyeket itthon soha: Edgardo, Alfredo (Traviata), Olasz énekes (A rózsalovag), Rinuccio. További szerepei a Magyar Állami Operaházban: Gyula Márton (Hajdú Mihály: Kádár Kata), Hunyadi László, Otello, Des Grieux, Murat (Erkel: Brankovics György), Cavaradossi, Canio, Homonnay (A cigánybáró).
Végigénekelte szinte a teljes tenor repertoárt, Verdi műveiben éppúgy kimagaslót alakított, mint Wagner és Puccini operáiban v. a m. operákban. Rendkívül árnyalatgazdag előadóművész. Különleges fényű hangja tökéletesen kiegyenlített. Énektechnikája és egyéniségéből fakadó színészi játékának szuggesztivitása a hőstenor szerepkör egyik legkiválóbb énekesévé avatta. A II. világháborút követő időszakban az Operaház vezető énekese volt. Operaszerepei mellett felejthetetlen élményt nyújtott Kodály Psalmus Hungaricus-ának átélt előadásaival.
Simándy József 1953-ban Kossuth-díjat, 1962-ben Érdemes Művész, 1964-ben Kiváló Művész címet kapott. 1973 novemberében vonult nyugdíjba, de továbbra is gyakran fellépett, az 1980-as búcsúelőadásig. Budapesten halt meg 1997-ben.
|