- Mit mondasz a Chelsea ajánlatot illetően?

- Nagyon tisztán kijelentem, hogy nem vagyok eladó, a Liverpoolban szeretném folytatni. Nagyon boldog vagyok Liverpoolban és itt akarok továbbra is futballozni.

- Az összes célodat megvalósítottad ebben az évben? A statisztikák elég látványosak: megdöntötted Ruud Van Nistelrooy rekordját, mint az első szezonban legtöbb gólt szerző idegenlégiós 24 bajnoki góllal; te vagy a legeredményesebb liverpooli csatár Robbie Fowler óta, sőt nyolc egymást követő anfieldi meccsen is a hálóba tudtál találni. Mi jön most?

- Mindezt viszonylag kevés idő alatt tudtam véghezvinni. Elértem néhány célomat: nem voltak problémáim a beilleszkedéssel, ez nagyon aggasztott azelőtt. A Liverpool rengeteg pénzt fizetett ki értem, és ha csak az alkalmazkodással küszködnék az emberek egyre idegesebbek lennének és ekkor kezdenek bekúszni az ember agyába a kétségek: talán el is bizonytalanítottam volna magam. Bárhogyan is, a közös céljainkat nem tudtuk megvalósítani. Azért jöttem ide, hogy trófeákat nyerjek. Mindenesetre még van pár év a szerződésemből, hiszem, hogy nyerhetek még kupát. Olyan dolgokon mentem keresztül, amilyeneket azelőtt még csak nem is tapasztaltam, mint például BL elődöntőt játszani, és karnyújtásnyira kerülni a dicsőséghez. Meg akarom valósítani. Most már tudom, mit jelent bajnoknak lenni és ez csak még éhesebbé tett a sikerre.

- Ha hibát kellene keresnünk: igaz az, hogy majdnem az összes gólodat az Anfielden szerezted?

- Mindig van hová fejlődni. Remélem ugyanígy tudom folytatni az Anfielden a következő szezonban, és tudok fejlődni idegenben is. Más versenyekben máshol is tudtam gólokat rúgni, de igaz a Premier Leagueben ez nehezebb volt számomra. Ez is egy célom jövőre.

- Régebben csak tévén keresztül követted a Premier Leaguet, de ott játszani más érzés...

- Más a játékstílus. Már tudom, hogy mit várjak, de sok esetben nyomasztó erősségű lehet, és meglep. A Chelsea elleni BL meccs példa erre: egy hű, és tehetséges játékosokkal teli csapat, akik fizikailag és mentálisan is nagyon erősek. Szeretek ilyen focisták ellen játszani, mert ez még jobbá tesz. Arra is rájöttem, hogy a védekezés sokkal bonyolultabb, mint Spanyolországban, mert bár tudom hogyan játszik az ellenfél, nehéz megállítani őket, amikor a labda túl sokat van a levegőben és nincs lehetőség taktikázni. Az ilyen foci miatt sok pontot vesztünk, és a végén a legjobb csapatokkal már nem tudunk versenybe szállni.

- Volt néhány belső probléma a Liverpool háza táján, meg az a zavaró helyzet a tulajdonosok miatt. Ez mennyire befolyásolt téged?

- Inkább a csapattársaimra volt hatással, de az az igazság, a nyelv és talán amiatt, hogy én nem nagyon foglalkozok az ilyen dolgokkal nem igazán befolyásolt. Az Atletico Madridnál láttam, hogy ennél kisebb dolgok is az utolsó dolgozóig hatással vannak mindenkire a klubnál, ebből pedig nagy kár lehet. A Liverpool egy nagy klub, amelyik tudja, hogy szigetelje el játékosait a problémáktól, annak érdekében, hogy versenyképesek maradjanak.

- Itt van az EB és az összes reménye és félelme egy olyan országnak, amely teljesen rá van állva a témára. Hamis elvárásokat is generál ez?

- Nem hiszem hogy hamisak lennének, csak szükségtelenek. A legesélyesebb jelző nem illik ránk: mert nem vagyunk azok. Olaszország például kedvencnek mondható, nemrég nyertek VB-t, és Franciaország is, akik nem tudom hányszor voltak már befutók VB-n és EB-n. Éppen ezért fogunk mi nyerni, és úgy tűnik, már ránk is ragasztották azt, hogy majdnem megnyertük. Számítanak ránk, és azért használják ezeket a kifejezéseket, hogy reményt tápláljanak, de a végén a kötelezettség zavar meg. Csak képzeljük el, ha elérjük az elődöntőt, azzal túlteszünk majd sok generációnyi válogatott csapaton: olyan híres, vagy még híresebb válogatottakon, mint mi vagyunk.

Nyerni akarunk és én hiszem, hogy van esélyünk, néhány nagyon hasznos játékossal. Ez felesleges elvárásokat generál, és ha mégse sikerülne jól szerepelni a tornán, azt az érzetet keltené, hogy a semmire sem volt jó mindaz amit elértünk. De ez nem arról szól. Rossz időszakokon is keresztülmentünk, mielőtt elérkeztünk Ausztriába, de megcsináltuk, és ha rosszul mennek majd a dolgok, azt is túl fogjuk élni. De biztosíthatlak, hogy nincs szükségünk ezekre a hamis elvárásokra.

- Szerintem nem tévedek, ha azt mondom, hogy ezek a fajta elvárások gátoltak sok játékost az angol válogatottban. Néhányuk nem is akarta, hogy beválogassák, pont ez az ok miatt. Az az érzésem, ez a spanyol válogatottal még nem fordult elő...

- Csak a magam nevében tudok beszélni, másokéban nem. De ezt a félelmet senki se fogja elhessegetni. Hosszú ideje nem nyertünk semmit sem, evidens, hogy be akarunk vonulni a futballtörténelembe. Igaz ez az EB nem éppen a legjobbkor jött a játékosok számára, úgy ahogy a selejtezők se: egy teli naptárba kellett belegyömöszölni. De mindenki játszani akar egy ilyen tornán, akárcsak a VB-n is.

Néha nincs kedvünk barátságos meccset játszani a világ másik végén, de mindannyian akarunk focizni a válogatottban, és ezen is túl kell esni. Tudjuk, hogy ahhoz, hogy játszhassunk a nyári tornán ilyen, kevésbé érdekes mérkőzéseken is részt kell vennünk.

- Lennél olyan merész, hogy megjósold, ki lesz a torna legjobb játékosa?

- Remélem valaki a spanyolok közül. Úgy gondolom Cesc Fabregas. Mindenki rá fog jönni, hogy ő az egyik legjobb focista a világon. Angliában mi már tudjuk.