- Jól van menjünk, de nem szólsz Georgnak? - kérdeztem Tomot.
- Jah, de... 1 perc, és jövök. - válaszolt.
- Oké, kint megvárlak.

Tom visszament, hogy megkeresse Georg-ot, és hamar meg is
találta.
- Figyelj haver, mi most elmegyünk Cassie-vel, és szeretném,
ha erről ami ma történt...
- Nyugi, nem mondom el senkinek. - szakította félbe Georg.
- Kössz.
- De mindent el kell mondanom. Hogy mi is történt...
- Oké. Holnap átjössz? Egész nap otthon leszek.
- Oké, majd átugrok dél körül.
- Rendben. Most megyek, mert Cassie vár.
- Menj csak, és vigyázz rá. - kacsintott egyet Georg - jó
csaj... Becsüld meg!
- Úgy lesz. Hello.
- Hello.

- Mehetünk? - kérdeztem Tomot, mikor kijött a lakásból.
- Aha. - megfogta a kezemet, és elindultunk.
- Szóval most meséld el, hogy miért is akartál ilyen hamar
eljönni?!
- Nem éreztem jól magam... Fájt a fejem, és amúgy sem volt
most olyan jó ez a buli.
- Hát mondjuk jó sokan voltak... Alig lehetett mozdulni.
- Ja.. Lehet, hogy ezért fájdult meg a fejem.
- Szegénykém. - adtam egy puszit az arcára.
- De inkább te meséld el, hogy hogy kerültél ide!
- Hát semmi kedvem nem volt elővenni egy könyvet sem, és
otthon meg unatkoztam. Gondoltam megleplek.
- Hát sikerült. - mondta semleges hangon.
- Nem örülsz?
- Dehogynem! - magához húzott, és átölelt.
Fura volt, mert máskor csak csókolózni akart, meg egyébb
"durvább" dolgokat, de most csak magához húzott, és szorosan
tartott a karjaiban.
- Olyan fura vagy te nekem. - mondtam elgondolkozva.
- Ezt hogy érted? - nézett rám kerek szemekkel.
- Nem tudom... - néztem a szemébe. - Áh, de hagyjuk, már
képzelődöm. xD - ráztam meg a fejem, nevetve.
Tom gyengéden megfogta az egyik kezével az államat, és
magafelé fordította a fejemet.
- Szeretlek. - és adott egy csókot.
De ez a csók más volt. Sokkal érzelmesebb, mint eddig bármikor.
Magába foglalt minden szeretettel kapcsolatos érzelmet.
Ettől a csóktól sokkal vidámabban éreztem magam.
- Én is szeretlek. - mondtam, mikor abbahagytuk a csókolózást.
Ahogy sétáltunk haza, Tom egy kicsit idegesnek tűnt, de azt
mondta fáj a feje, úgyhogy nem zargattam... Nem nagyon szóltunk
egymáshoz, csak egymás kezét fogva sétáltunk. Mikor már
csak pár saroknyira voltunk, megláttam egy drogériát.
- Várj meg itt, 1 perc és jövök. - mondtam, majd bementem a
boltba.
Ha nem is 1, de 2 perc múlva már kint is voltam. És adtam egy
csókot Tomnak.
- Na? - néztem rá.
- Mmmm. - csukott szemmel ízlelgette az ajakápolómat.
Ugyains megvettem. Igen, azért mentem be a drogériába. Már
máskor is meg akartam venni, de nem találtam sehol, most
viszont végre volt, úgyhogy remélem, hogy ezzel egy kicsit
fel tudok dobni Tomot, mert elég nyúzottan nézett ki.
- Még mindig ízlik? - mosolyogtam rá.
- Persze! - és újra megcsókolt. De most csak röviden.
Majd újra megfogta a kezemet, és most már tényleg hazamentünk.
8 körül lehetett, Bill a TV-t nézte.
- Hát ti? - néz ránk.
- Nem volt jó a buli... - mondtam.
- Ilyen is ritkán van. - nézett Bill ikrére.
- Ja... De most tényleg nem volt jó. - Tom
- Tom, én most elmegyek fürdeni. Nálam alszol?
- Ha akarod... - mondta unottan.
- Mi van veled? - átkaroltam a nyakát, és belenéztem a szemébe -
Baj van?
Bill látta, hogy ez már nem az ő dolga, úgyhogy bement a
szobájába.
- Nincs semmi. - nézett el mellettem Tom.
- Jól van, én hiszek neked, de ha van valami, nyugodtan
elmondhatod. Szeretlek kicsim.
- Rendben, de nincs semmi. - átölelt. - Örökre így akarok
maradni.
- Hát én itt maradnék veled szívesen, de ki kell magamat
aludni a holnapi vizsgához.
- Jaj tényleg, holnap lesz a vizsga, én meg itt húzom az
idődet. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha most lefekszem aludni,
akkor legalább senkinek sem leszek útba.
- Miket beszélsz te? De akkor hol alszol?
- Most a saját ágyamban. Amúgy meg mondom, fáradt vagyok,
össze-vissza beszélek.
- Jól van szivem, akkor jó éjt!
- Jó éjt!

Elmentem fürdeni.
Tom bement a szobájába, ahol Bill valami könyvet nézegetett.
- Szóval mi volt? Mert, hogy nem volt jó a buli, elég gyenge
kifogás... - mondta Bill.
- Mi van? - nézett rá kérdőn Tom. - Tényleg nem volt jó.
És a fejem is fáj.
- Jól van, ha nem akarsz velem beszélgetni, kimegyek. - és
ezzel ki is ment.
- Bill! - utána kiabált Tom, de Bill már nem jött vissza. -
Na marha jó! - ült le indulatosan az ágyára Tom.

Aztán ledőlt az ágyába és gondolkozott. Most először bántotta,
hogy együtt volt egy lánnyal. Eddig bírta Shila-t, vagyis
mint csaj bejött neki, de amúgy ilyen hisztis liba... Csak
szőke, meg meg vannak az adottságai. Szóval Tom azon gondolkozott,
hogy mit mondjon Shila-nak. Vagy belemegy a kis játszmájába,
és akkor én nem tudom meg, hogy mi volt/lesz köztük, de
akkor bármikor lebukhatnak, és Shila egyáltalán nem biztos,
hogy tartja magát a megbeszéltekhez. Ráadásul a lelkiismeret
is dolgozna Tomban... A másik lehetőség, hogy jól elküldni
Shila-t, de akkor több, mint valószínű, hogy elmondja nekem
a történteket. Tom most nagyon nehéz helyzetben van, ráadásul
az érettségi írásbeliéig már csak 2 nap van, bár most ez
érdekli a legkevésbé. Tom agya tehát ezerrel járt.

Miután végeztem a fürdőszobába bementem TOmhoz, de előtte
Billel váltottam pár szót.
- Tom már alszik? - kérdeztem.
- Nem tudom, mióta elmentél fürdeni, ki se jött, és nem hiszem,
hogy tanul, vagy olvas, szóval gondolom már húzza a lóbőrt.
- Szegénykém nem volt teljesen jól. Fáradt volt, meg nyúzott...
- Nekem valami fura benne, de mindegy, majd kipiheni magát
holnapra.
- Ja, reméljük. Azért bemegyek, megnézem.
- Oké. Amúgy holnapra sok szerencsét!
- Köszi. - mondtam, és tovább mentem.

Halkan kopogtam az ajtaján, majd bementem. Láttam, hogy ott
fekszik az ágyán, a szeme csukva volt, így gondoltam alszik.
Édesen össze volt kuporodva, és az ajtó felé fordulva feküdt.
Odamentem hozzá, az arcából kisimítottam a pár oda lógó
rasztát, majd adtam az arcára egy puszit.
- Jó éjt kicsim. - elmosolyodtam.
Majd kimentem. Átmentem a saját szobámba,és én is lefeküdtem
aludni, bár nem nagyon ment, mert kicsit izgultam a másnapi
vizsga miatt. De nagy nehezen álomba merültem, és reggelig
fel sem keltem, amikor ugyanis a telefonom ébresztője keltett.
Irány a fürdő, a konyha és a suli. Lina-val a bejáratnál
találkoztunk.