>>>17.rész<<<
A felismerés

É: Jó estét kívánok- mentem be a tanterembe, ahol már pár szülő várakozott. Leraktam a naplót és a jegyzeteim az asztalra, majd leültem a székre és fölemeltem a fejem. Kicsit ijesztően hatott rám, hogy az a pár szülő nem is pár, hanem kb. 20-25. Mosolyt erőltettem az arcomra, majd becsuktam az ajtót, ugyanis már 5 perccel el vagyunk csúszva.
É: jó estét, az én nevem Mrs. Armstrong, de nyugodtan hívjanak csak Emilynek. Nos akkor kezdhetnénk is- néztem körbe- a táborról szeretnék önökkel beszélni
- Milyen táborról?- kérdezte egy vörös hajú nő, ahogy ránéztem egyből tudtam h Dylon Groß édesanyja az.
É: nos az őszi szünetre az igazgatónő és jómagam szerveztünk egy tábort az osztályok részére-, mondtam, miközben körbe mentem és mindenki asztalára leraktam egy tájékoztató papírt.
- És mennyibe kerülne?- kérdezte most egy apuka, valamelyik sarokból. Szőke kicsit borzas haja volt, kék szemei, kiköpött mára Andreas Kernernek.
É: csak az étkezést kéne fizetni, ugyanis a szállást az iskola fizeti-, néztem rá, miután neki dőltem a tanári asztalnak-, vagyis összesen 59 Euró (kb. 15.000 Ft) lesz.
- Értem- mondta, majd olvasni kezdte a lapot.
Csend telepedett a teremre. Láttam mindenki a tájékoztatót olvassa, ezért fogtam magam és megkerültem a barna bútorkát, majd leültem a székre. Pár perccel később egy szőke, kicsit hullámos hajú nő lépett oda elém.
- Jó estét, Simone Kaulitz vagyok- nyújtotta a kezét
É: jó estét- mosolyogtam rá
S: megtudná nekem mutatni a fiaim jegyeit?- kérdezte szintén mosolyogva
É: persze- mondtam, majd föllapoztam a naplót és a nő elé raktam.

S: Bill!!!!! Bill!!!!- csapta be maga mögött a bejárati ajtót, majd lerúgta cipőit és a kulcsát az asztalra dobta.
B: nappali- kiabált vissza
Simone eszeveszett gyorsasággal termett a nappali küszöbén, majd arcára mosoly telepedett, mikor meglátta két fiát, boxerben és pólóban a TV előtt ülve.
B: mit szeretnél?- állította le a filmet, mire Tom hangosan fölciccent
S: kisfiam mit is mondtál h hívják a barátnődet?- kérdezte, majd leült a kanapéval szemben elhelyezett dohányzó asztalra. Tom kérdőn és egyben idegesen kapta öccse felé a tekintetét, majd figyelmesen hallgatta a két fél közti beszélgetést.
B: Emily- nézett furán a nőre- mért?
S: és hol találkoztatok?- kérdezte mosolyogva
B: öö- nézett bátyjára, aki megrántotta vállát- a Rottenberg Strassén mikor fagyiztunk, ő hívta a mentőket- kezdett bele egy hazugságba
S: értem és mióta vagytok együtt?
B: 3 hete- nézett szemöldök ráncolva rá- de mért faggatózol?
S: Bill- szólt hozzá komolyan és a mosoly hirtelen eltűnt az arcáról- a lehető leggyorsabban verd ki a fejedből, ki fognak rúgni
B: tessék? Miről beszélsz?- pánikolt be
S: fiam kár tagadnod- állt föl, mire a két fiú is fölpattant
B: de mit? Nem értelek!!
S: ne játszd nekem a h.ülyét!!- kezdett el idegesen járkálni- tudom h az osztályfőnököddel jársz- állt meg és lángoló tekintettel nézett a fiúra
B: dehogyis!!- vágta rá, szinte azonnal
S: Bill, tudod , hogy nem szeretném ha kirúgnának- lépett közelebb hozzá
B: nem fognak kirúgni anya!!!- ment át a kanapé túloldalára
S: Bill kérlek
B: nem anya!!! Elegem van már!!!- túrt bele kócos hajába (kócos fürtjeim de szépek ameddig csak élek énekelek én.. xD.szerk)
S: Bill!
B: nem semmi Bill!!! Hagyj végre békén!! Szeretem és nem érdekel ha kirúgnak, nem fogom elengedni- emelte föl a hangját, majd a bejárati ajtóhoz sietett. Gyorsan belebújt a csizmájába, majd lekapta a fogasról a kabátját és jó hangosan bevágta maga mögött az ajtót.

Simone kétségbeesetten fordult rasztás fia felé, aki szemöldök ráncolva nézett öccse után.
S: kérlek Tom- lépett mellé- beszélj vele
T: nem anya- mondta határozottan, miközben ránézett- nem akarom újra olyannak látni amilyen régen volt, magányosnak és szomorúnak- rázta meg a fejét- anya nézz rá, mióta együtt vannak sugárzik az örömtől, boldog és nem engedhetem h ezt elvedd tőle- mondta, majd elindult az emelet felé
Simone Kaulitz életében először rádöbbent, a fiainak tökéletesen igaza van, és nem foszthatja meg őket attól a boldogságtól ami most körülveszi őket. Igen, tudta, az ikrek már nem kisgyermekek akiket óvni kell, már a saját fejük után mennek. És hiába is tudta h a tanárnő és Bill lefognak bukni, ő beletörődve hagyta h a dolgok a maguk útját járják, és úgy történjenek ahogy az a nagykönyvben meg van írva.