18.rész

Az idő nagyon gyorsan telt. Több mint egy hónap eltelt Bill balesete óta. Azóta semmi nem történt. Egy nap Billel sétáltunk a parkban. Volt egy furcsa érzésem vele kapcsolatban. De lehet hogy csak azért, mert rengeteget vagyunk együtt, mindent megtudunk beszélni, tudunk szórakozni. Szóval sosem unatkozunk együtt. Sétáltunk lassan, egymás mellett és Bill folyton csak mosolygott.

- Mi az Bill? Min mosolyogsz már ennyire? Amióta elindultunk azóta ilyen vidám vagy.

- Én semmin. - tette az ártatlant

- Persze. Nah mond már el. Úgysem tudsz nekem hazudni. Régóta ismerlek már ahoz. Nah jó olyan régóta nem de azért nem tucc átverni! - mosolyogtam rá

- Az igaz. De nem tudom.

- Mit nem tudsz?

- Semmit. Vagyis.....

- Bill ha lehet próbálj meg érthetően beszélni! Léci. Kösz

- Jó nah az a lényeg hogy van egy lány aki nagyon tetszik nekem és tök jól elvagyunk meg minden. Csak nem tudom hogy én tetszek e neki. Meg hogy ő tudja e hogy én lehet hogy,sőt biztos hogy belezúgtam. - mondta mosolyogva

- Ó tényleg? És ki az a lány? Ismerem? - kérdeztem mosolyogva

- Igen ismered

- Ki lehet az? Nem is tudom. - mondtam

- Carla. Az osztálytársad! - jelentette ki mosolyogva nekem meg lehervadt a mosoly az arcomról

- Carla? - kérdeztem könnyes szemekkel ő meg csak bólintott.

Mind ketten csendben voltunk és csak sétáltunk egymás mellett. Nagyon rosszul esett ez az egész. Azt hittem hogy Bill rólam beszélt, erre meg kiderül hogy Carlaról aki az osztálytársam. Majdnem sírtam. Nem is tudom hogy hogy lehettem ennyire hülye.

- Bill! - törtem meg a csendet 5 perc után.

- Igen?

- Most ez komoly? - kérdeztem félve a választól

- Mi?

- Hát hogy te és Carla?

- Jah az?  .... Dehogy is te kis butus. Jaj istenem. Hiszen nem is ismerem. - mondta mosolyogva

- Jaj már tényleg elhittem hogy....

- Csak tetszik. Azt hiszem beszélnem kéne vele - mondta

- Mi? - kérdeztem meglepődve - Most komolyan?

- Igen! - mondta röhögve

- Jaj tudod hogy utállak. Rohadj meg itt szórakozol velem. - mondtam sírva és leülltem egy padra. Bill edig utánam jött és mellémüllt

- Jaj Am. Tudod jól hogy csak vicceltem. Bár tényleg van egy lány aki tetszik és gyönyörű, és olyan aranyos amikor sír, szép amikor mosolyog, és nagyon jóba vagyok vele. - mondta és átölelt

- Tényleg? De jó neki - szipogtam

- Igen jó neki. De legfőképpen nekem jó! - mondta

- És ki az a lány? - kérdeztem és a könnyekkel teli szememmel az ő szemébe néztem

- Te! - mondta mosolyogva én meg mégjobban elkezdtem sírni és hozzábújtam. - Nah Am most meg miért sírsz?

- Ilyen jó velem szórakozni? - kérdeztem sírva - Nem hogy végre megmondanád hogy ki az a csaj és nem kéne hazudoznod!

- De hiszen mondtam már! Am figyelj ide kérlek!  - emelte fel az államat és a szemembe nézett - Te vagy az a lány akiről beszéltem. Te vagy az a lány akibe beleszerettem. Te vagy az. Senki más!

- Tényleg? - kérdeztem szipogva

- Tényleg. Komolyan gondoltam amiket mondtam. Szeretlek Amanda! - mondta és megcsókolt.

- Én is szeretlek Bill.- mondtam neki mosolyogva.

- Akkor megpróbáljuk? - kérdezte

- Próbáljuk! - mondtam, majd megcsókoltuk egymást, összekulcsoltuk a kezünket és elindultunk haza.