Tommal már bent voltunk a szobámban, és csak egy kislámpa
égett az ágy melletti éjjeliszekrényen. Az ágyon feküdtünk,
és csókolóztunk, majd Tom egyre lentebb haladt, és a
éppen a nadrágomat akarta lehúzni, amikor megfogtam a kezét:
- Tom, én most nem... - kezdtem bele.
Ő meg csak értelmetlenől nézett.
- Most nem lehetünk együtt. - mondtam halkan.
- Ezt, hogy érted?
- Tudod, lányos dolog... De most nem lehet.
- Ja értem, rendben. - szomorúan mellém feküdt, és nézte a
plafont.
Egy kis idő múlva fölé hajoltam, és megkérdeztem:
- Most haragszol?
- Nem.
- Ez nem volt túl meggyőző.
- Rád nem tudok haragudni. - ezzel rám mászott, de a lába
belenyomódott a hasamba.
- Áú. - mondtam
- Bocsi. - rárakta a kezét a hasamra, és gyengéden dörzsölgetni
kezdte.
- Már sokkal jobb. - mosolyogtam rá.
- Látod, én jobb vagyok, mint egy fájdalomcsillapító. - húzta
ki magát édesen.
- Ja, ha nagy leszel, lehetsz görcsoldó. xD Ha nem menne az
érettségi... - röhögtem.
- Kösz, hogy csak ennyit nézel ki belőlem. - vágta be a
durcit. - És mi az, hogy ha nagy leszek?! Én már nagy vagyok.
- Oh bocsánat nagy fiú.
- Nem bocsátok meg. - fordult a fal felé.
- Hát akkor ez van. - és lekapcsoltam a lámpát.
Sejtettem, hogy Tom nem alszik el csak úgy...
Éreztem, ahogy lassan megfordul, majd átfogja a derekamat,
és magához húz.
- Nem vagy egy haragtartó. - mondtam.
- Még haragszom.
- Igen? - fordultam felé. - Akkor azt akarom, hogy mindig
haragudj rám.
Elmosolyodott, és megcsókolt.
- Tom! - toltam egy kicsit hátrébb.
- Jó-jó, ha nem akarod, nem kell. - nézett kisfiúsan.
- Nem, most nem ezt akartam. El kell mondanom valamit.
- Ne ilyeszgess, mond!
- Szóval... Szeretlek. - suttogtam halkan.
- Nem hallottam jól. - hülyéskedett.
- Jaj ne már.
- Miért ne? Nem mered a szembmbe mondani?
- De igen. De te sem mondtam még nekem soha... - hajtottam le
a fejem.
- Szeretlek kicsim. - simította végig az arcomat.
Erre nagyon meglepődtem, hogy csak úgy kimondja, hiszen nem
ilyennek ismertem meg. Azt hittem, ezt soha nem fogom az ő
szájából hallani.
- Ezt most csak úgy mondod, ugye...?! - néztem mélyen a
szemébe.
- Cassie, én komolyan mondtam. Még soha nem éreztem ilyet...
Szeretlek!
- Én is szeretlek! - és megcsókoltuk egymást.
- Köszönöm. - szólalt meg Tom.
- Mit? - néztem értetlenül.
- Mindent. Imádlak! - megölelt.
- Hééj, nem kapok levegőt.
- Oh, bocsi. - engedett el.
- Szóval mi mindent köszönsz? - tértem vissza a témára.
- Hogy itt vagy nekem. Ja, és hogy beengedsz az ágyadba. -
mosolygott.
- Én is köszönöm. De jut eszembe az ágyról... Múltkor majdnem
leestem, nem hiába egy személyes ágynak árulják. xP
- Tudok egy trükköt.
- Na, ne kímélj.
- Nézd csak, ha így csinálunk... - szorosan magához húzott -
akkor egy személynek számítunk, és máris kényelmesebb, és
le sem esel.
- De, ha reggel a földön ébredek...
- Nem fogsz. - szakított félbe Tom. - Egész este nem foglak
elengedni, szóval esélyed sincs arra, hogy leess.
- Köszönöm. - adtam egy puszit az arcára.

Így aludtunk el, majd reggel nem sok változtatássakl keltünk
fel. Először én nyitottam ki a szemem, de nem akartam felkelteni
Tomot, úgyhogy nem mocorogtam, de mikor hallotam, hogy Bill
már felkelt, gondoltam már idő van, úgyhogy készülni kéne
a suliba. Szóval kiszabadítottam magam Tom kezei közül, de
erre ő is felkelt.
- Jó reggelt álomszuszék. - mondtam, miközben elhúztam a
függönyt.
- Áááá. - rásütött a nap. - Ne máár, megvakulok.
- Kelj fel, és akkor nem fogsz.
- Ezt megjegyeztem.
- Nahát még fel sem keltél, és már durcizol... - nevettem -
mint egy ovodás.
- Haha.
- Egy aranyos, szeretnivaló ovodás. - leültem az ágy szélére.
- Na az már más. - felült, és átülelt.

Aztán felöltöztünk, megmosakodtunk, és elmentünk a suliba.
7 óránk volt, és utána még a könyvtárba is be kellett mennem.
Szóval nem értem haza valami korán, de így is én voltam az első.
Bill Lina-val volt valahol, Tom meg nem tudom, merre járt...

- Megjöttem! - kiáltotta el magát Tom, mikor hazaért.
Én pont vacsiztam, úgyhogy rögtön odajött hozzám, miután
ledobta a táskáját.
- Azt hallom... - "köszöntem"
- Én nem kapoook? - nézett a melegszendvicsemre.
- Aki ilyen későn jön haza, az nem kap vacsorát. - amúgy fél
6 volt. xD
- Légyszi, légysziii.
- Menj, és csinálj magadnak.
Elővette a bocsiszemeit, és hát alig tudtam ellenállni:
- Jól van segítek.

Ebből végül az lett, hogy én csináltam meg neki az összes
szendvicset. Aztán miközben megette, megbeszéltük, hogy
holnap elmegyünk moziba. És Tom ráakart beszélni valami
bulira, ami később lesz, de én nem mentem bele, mert pénteken
azaz holnap után lesz a vizsga, és ki akarom rá aludni magam.

- Ma is aludhatok nálad? - kérdezte Tom.
- Hát, ha úgy vigyázol rám, mint tegnap, és nem engeded, hogy
leessek, talán...
- Renben. - adott egy puszit a számra. - Akkor megyek is, és
lefürdök. Nincs kedved velem jönni? - sunyin nézett.
- Most nincs, inkább addig megcsinálom az ágyat.
- Minek megcsinálni, ha úgyis össze lesz túrva? xD
- Tom!
- Igen?
- Inkább menj fürödni!
- Jól van, megyek...