- Szia! - köszöntem Lina-nak, mikor odaértem a padunkhoz. (mert padtársak vagyunk) - Szia! - de már itt látta rajtam, hogy túl jó kedvem van. Mondjuk nem is csoda. Tényleg szokatlanul örültem a fejemnek. De hát mit csináljak?! Szuper érzés volt arra kelni, hogy Tom átölel, és simizi a hasamat. Legszívesebben ott feküdtem volna mellette egész nap, de nem szokásom lógni a suliból... Mondjuk már csak 3 napot kell kibírni, aztán csütörtökön a mi évfolyamunknak szünet van, mert pénteken lesz a vizsga. Na, de visszatérve Lina-ra, leültem mellé, miután leraktam a táskám. - Minek örülsz annyira? - kérdezte. - Ennyire látszik? - kérdeztem vissza. - Igen. Na,de kivele! - Jól van, szóval tegnap nem mondtam el mindent Tommal kapcsolatban... Lina erősen figyelt. Én meg próbáltam húzni a dolgot, de Lina közbeszólt: - Mond már! - Szóval... Szombaton lefeküdtem vele. - suttogtam, hogy meg ne hallja valaki. - Georgnál? - akadt ki. - Igen... Meg tegnap is együtt voltunk. - mondtam még halkabban. Lina tökre ledöbbent, meg se tudott szólalni. - Most haragszol? - fagyott le az én arcoról is a mosoly. - Hát nem esett jól, hogy nem mondtad el rögtön... Pedig, ha jól emlékszem még rá is kérdeztem. - Igen tudom... Bocsi. Azért nem mondtam el tegnap, mert nem tudtam mi lesz. - Akkor is megbeszélhettük volna. - Tudom. Még egyszer bocsánatot kérek. Kérlek ne haragudj! - Jól van, nem haragszom... - megöleltük egymást - de ígérd meg, hogy ezentúl mindent elmondasz. Egyből! - Ígérem! - újra mosolyogtunk. - Na akkor most mesélj. Hogy-hogy összejöttetek? És akkor most jártok? És milyen volt? - lendült bele a kérdezgetésbe Lina. - Hát először is, nem járunk. Tom kijelentette, hogy egy csajjal sem akar járni, de ettől még ugyanúgy együtt lehetünk, mint akik járnának, csak nem mondjuk. - AKkor az mire jó? - néz értetlenül. - Nem tudom, Tom mániája... De nekem mindegy mit mondunk, meg ki mit gondol, a lényeg, hogy olyan jó vele lenni. - Örülök, hogy te is boldog vagy. És nem akarom elrontani a kedved, de biztosan megbízhatsz Tomban? - Ha a csajozásaira gondolsz, akkor megnyugtathatlak, hogy megígérte nekem, hogy nem lesz más lányokkal, amíg velem van, vagyis amíg így együtt vagyunk. Na érted... - Értem én, bár elég bonyolultak vagytok. Csak ne légy naív. - Nem vagyok! Érzem, hogy Tom más, és nem csap be. De ekkor becsöngettek. 6 óránk volt, amiken végig figyelnünk kellett, hiszen a vizsgára gyakoroltunk. Már elegem van ebből az egészből, úgyhogy nagyon túl akarok már lenni rajta. Suli után gyorsan megkajáztunk az ebédlőben, majd hazamentünk. Lina a kollégiumba, és pedig a fiúkhoz, ugyebár a jelenlegi otthonomba. Hamarabb otthon voltam, mint a fiúk, úgyhogy leültem TV-zni. De annyira elfáradtam (az egész napos figyelés a suliban kivette az erőmet), hogy elaludtam. A kanapén ülve nem volt valami kényelmes aludni, de úgy látszik ez nem nagyon zavart. Aztán a következő amire emlékszem, hogy fura érzésem támadt, és úgy éreztem, hogy valaki néz. Ezért lassan kinyitottam a szemem, és mit láttam?! Vagyis kit?! Tom ült a kanapé szélén, és engem nézett. - Hát te? - kérdeztem meglepődve. - Hát tudod én itt lakom, és délutánonkánt hazaszoktam jönni a suliból. - poénkodott. - Nem így gondoltam... Mióta nézed, ahogy alszom? És miért? - Csak most jöttem ide. És azért, nézlek, mert szép vagy. Erre elpirultam, és közben felültem, hogy Tom is rendesen elférjen, de ő azt hitte, hogy el akarok menni: - Hova mész? - néz ilyedten, de olyan arin. - Én sehova. Csak felültem, hogy legyen helyed. - Oh elfértem volna úgyis, ha maradsz. Látom nagyon fáradt vagy. - Nagyon kómásan nézek ki? - Nem úgy értettem. Csak, hogy így délután alszol... - Ja igen, ma nagyon fárasztó volt a suliban. - Nektek nem lesz szünet a vizsga előtt? Mert nekünk már csütörtöktől nem kell mennünk. - De lesz, és nekünk is csütörtöktől, vagyis csak csütörtökön, mert pénteken rendesen be kell menni 8-ra, és délig írtuk a teszteket. - Akkor csütörtökre tervezhetnénk valamit... - Tőlem... De ne legyen fárasztó, mert ki szeretném pihenni magam péntekre. - Akkor ugrott amire gondoltam. - szomorodik el. - Te kis... - bököm oldalba. - Héj ezt most miért kaptam? - Mert mindig csak arra gondolsz... - Jól van na... Akkor menjünk moziba. - Oké, abba benne vagyok. Milyen filmet nézünk? - Valami horrort. - dörzsölte össze a tenyerét. - De.. Én.. - vágtam ilyedt arcot - Félek. - Majd megengedem, hogy hozzám bújj. - ölelt volna át. - Persze, kihasználnád a helyzetet, mi?! - toltam el. - Naaa. - nézett boci szemeivel. - Nem hatsz meg. - próbáltam határozott lenni, de amint újra ránéztem, nem bírtam ellenállni. - Jól van már! - megcsókoltam. - Mmmm. - ezzel akarta tudomásomra hozni, hogy élvezte a csókot. - fincsi az az izé, ami a szádon van. - Ajakápolónak hívják. - nevettem. - Azaz. - és újra megcsókolt. - Peched van, mert pont ma fogyott el, és nincs másik. És most már a számon sem maradt. Tom szomorú képet vágott, de hamar feltalálta magát: - Azért még lehet, hogy találok egy kicsit. - és szó szerint belemászott a számba. xD - Hééj, állj már le! Nem kapok levegőt. =P - Bocsii. - snyalta meg a száját. - Majd holnap veszek új ajakírt, ha ennyire ízlik, és egész nap nyalogathatod a tubusból. - röhögtem. - Az úgy nem jó. Csak a szádról finom. - Oké, de a számat ne nyalogasd egész nap. xD - Pedig nem lenne ellenemre. - Azt rögtön gondoltam. Na,de most megyek, meg csinálom a házikat, meg még gyakorolni kell a vizsgára. - Jól van... De este aludhatok nálad? - nézett sunyin. - Jó, hogy nem költözöl rögtön oda. - Nem is rossz ötlet. - Na, szép... :P Hát, ha akarsz átjöhetsz, de nem ígérek semmit. - Akkor most menj tanulni, és este segítek lazítani. - De jó dolgom van. =D - Hát igen... - húzta ki magát büszkén. - Akkor majd este várlak. ESTE! Nem délután! Este! - Jó! Jó! Este... - adott egy puszit a számra. Én pedig bementem a szobámba, és próbáltam tanulni kisebb-nagyobb sikerrel. Most úgy érzem, hogy tök sok mindent tudok a tanulással kapcsolatban, és nagyon remélem, hogy jól sikerül majd a vizsgám, hiszen ettől függ az évvégim. Szóval tanulgattam a szobámban, aztán hamar elmentem fürdeni, 6 óra körül, de jó sokáig áztattam magam, így háromnegyed 7-kor mentem vissza a szobámba. Még átnéztem 1-2 töri leckét, aztán kimentem a konyhába valami vacsorát csináni. Találtam fagyasztott sültkrumplit, meg fagyasztott husit, így gondoltam megkérdezem a fiúkat, hogy kérnek-e. ***kip-kop*** (bekopogtam hozzájuk) - Igen? - szólt ki Bill. - Bocsi, csak azt akarom kérdezni, hogy kértek-e kaját? Mert akkor sütök sültkrumplit meg csirkemellet. - Nyammiii. Pipicici. - nyalta körbe a száját Tom. - Te hülye vagy. - állapította meg Bill. - Akkor kértek? - közben röhögtem Tomon. - Én kérek. - mondta Tom. - Én is. - Bill. - Rendben, akkor szólok, ha készen van. - Oké. - mondta Bill, majd visszabújt az angol könyvébe. - Várj, én segítek. - jött utánam Tom. - Te? Segítesz? - döbbentem le. - Jaj ne nézz már úgy rám, mint aki totál béna. Még nem láttál a konyhában... - Nem hiszem hogy sokat vesztettem. - Na megállj. - és elkezdett kergetni. Én meg futottam előle, de hamar utolért, mert zsákutcába kerültem. A konyha egyik sarkában odaszorított a falhoz, és a nyakamhoz bújt, majd elkezdte puszilgatni. Erre, mint mindig, megint libabőrös lettem, amit Tom imád, mert érzi, hogy élvezem a dolgot. - Így semmi sem lesz a vacsiból. - mondtam. - Igaz... Már nagyon éhes vagyok. - elengedett, és ment a hűtő felé. - Ezt sütjük meg? - vette elő a fagyasztott cuccokat. - Igen. Az olajat már odaraktam, csak bele kell tenni. - Akkor belerakom a krumplit. Hamar készen lett a kaja, úgyhogy szólam Billnek, majd beszélgetés, és nevetgésél mellett megettük az összeset. - És tudtad, hogy Tom gitározik? - szólal meg Bill. - Tényleg? Ezt nem tudtam. - néztem Tomra. - Mutii! - Most hozzam ide a gitáromat? - lepődik meg Tom. - Aha. Légyszii. - Rendben. - és kihozta a szobájából a hangszert. - Játszd el azt a lassút.- Bill. - Melyikre gondolsz? Amihez dalszöveget is írtál? - Tom. Én csak kapkodtam a fejem, hogy miket tudok meg. - Ti komolyan dalokat írtok, és együtt zenéltek? - kérdeztem. - Hát, ha van időnk, elszórakozgatunk... - Bill. - Meg egy bandát is tervezünk. Tudod Georg... - Igen... - mondom. - Szóval Georg lenne a basszusgitáros, és Gustav pedig a dobos. - Nahát ők is játszanak hangszeren? Ez tök jó! - Jah... Nyáron remélhetőleg összedobunk pár számot. - Kíváncsi leszek. Na, de most játsz valamit. Bill,te meg énekelj hozzá. Kérlek. - Na jó... - egyezett bele. Eljátszották nekem az In die Nacht című számukat, ami nagyon nagyon szép volt. Bill és Tom szoros kapcsolatáról szól. - Bill, tök cool hangod van! Nem akatál még elmenni valami tehetségjókutatóba? - Áh... Annyira azért nem hiszem, hogy jó lennék. - Dehogynem. - moslyogtam. - Khm. - köhintett Tom. - Te is nagyon ügyes voltál. - adtam neki egy puszit. - Csak ennyi? - néz elégedetlenül. Adtam neki egy nyelves puszit, mire Bill csak ennyit mondott: - Jól van fiatalok, én most inkább elrakom magam holnapra. Mi csak intettünk, hogy rendben, de közben nem hagytuk abba a csókolózást. Bill bement a szobájába, és írt egy SMS-t Lina-nak; ,,Hiányzol! Holnap találkoznunk kell!" ,,Te is hiányzol! Suli után elmegyek hozzátok, ha úgy jó. Szeretlek!" - kapta a gyors választ. ,,Én is szeretlek cica. Jó éjt!" Közben Tom elégé beledült, és tapizni kezdett, miközben csókolóztunk...